Egy angol szemtanú beszámolója
Egy angol szemtanú beszámolója15
15 Angol szemtanú beszámolója a Buda visszavételéért folytatott harcokról. (Deák Farkas fordítása) Buda visszafoglalásának emlékezete 1686. (Összeáll.: Szakály Ferenc) Bp., 1986. 206–210. old.
Július 27-én. Végre minden készen állván az általános rohamra, s az e fontos akcióban részt veendő századok már gyülekezőhelyeikre vonulván, mind a lotaringiai, mind a bajor és brandenburgi harcvonalon elhatározták, hogy a támadásra a jel este öt órakor fog megadatni; e célból a lotaringiai herceg kiadta a parancsolatot mind a felsőbb, mind az alsóbb tiszteknek, hogy kinek mi leszen a teendője. A rőzsék, sánckosarak, ásók, csákányok, fejszék, földzsákok mind készletben voltak, részint ledöntögetni az ellenség védsáncait, részint – ha már hatalmukba kerítették a réseket – védelmezni a rohamozókat. A jel Pestről adatott néhány nagy ágyú elsütése által, s a roham a következő módon történt: negyven gránátos, egy hadnagy és egy őrmester alatt, elöl mentek a jobb kéz felől való bástyára, ezeket követte ötven könnyűpuskás és ötven társa, fejszével egy hadnagy és őrmester alatt. Meg kellett mászniuk a réseket, s elkergetni az ellenséget. Egy százados, egy hadnagy, egy őrmester ásót, csákányt hordó száz emberrel alkotta az első vonalat, s őket követte két százados, hadnagy és két őrmester kétszáz muskétással; az egész a neuburgi herceg, német rend nagymestere alatt, ki az egész rohamot vezette. A közép az összekötő fal felé Souches altábornagy vezetése alatt állott, s vele volt ötven gránátos, egy százados, egy hadnagy s egy őrmester. Száz könnyűpuskás, egy százados, egy hadnagy és egy őrmester; ezeket támogatta két százados, két hadnagy és két őrmester két[száz] 63muskétással, két csapatra osztva s kísérve ásókkal, csákányokkal ellátott száz ember által.
A rohamot a kis bástyától bal kéz felé a brandenburgiak a következő módon rendezték: a másodvonalban földdel, gyapjúval s más hasonló anyagokkal töltött zsákok mögött állították fel a nehézpuskásokat, kiknek feladatuk volt ez alkalommal, hogy ne mozduljanak, hanem folytonosan lődözzenek a törökökre, akik a résen mutatkoznak. A hajdúkat, kiket a győri parancsnok vezetett, a vízi oldal feléállították, ahol a fal nagy részét ledöntötte pár nap előtt a puskaporos torony légbe repülése. Nekik csak áltámadást kellett intézniük, őket egy őrnagy támogatta néhány válogatott századdal. A főbb tiszteknek is ki voltak jelölve őrhelyeik, hogy kötelességeiket végezhessék. Így például Nigrelli őrgróf vezénylő tábornok, Keth ezredes, báró Röderer és Starhemberg őrnagy a német rend nagymestere mellett állottak. Souches altábornagy segédei voltak pedig: báró Diepenthal vezénylő tábornok, gróf Oettingen ezredes, Jörger alezredes és Croy őrnagy. Ezerkétszáz emberből állott a tartalék a keskeny úton Thüngen tábornok alatt, tizenkét századossal, tizenkét hadnaggyal s más altisztekkel, alezredesekkel, őrnagyokkal, kik készen álltak az elesettek vagy sebesültek helyére lépni; mely ezerkétszáz muskétás kis csapatokban nyomult a vonalakon előre, amint a többiek némi tért nyertek. A gyalogság többi része csatára készen fegyverbe állott és a tábornokok a sáncárkokban.
Ily rendben a katonák bátran, vitézül rohamoztak s mászták meg a réseket, hol nagy ellenállásra találtak, különösen a nagy bástyánál, hol a réshez való feljáró meredek volt s a védők számosan és keményen elszánva.
A mieink kétszer-háromszor visszaverettek, de mindannyiszor megújítják a rohamot, míg végre uraivá lettek a réseknek s megállottak helyükön. A brandenburgiak is elfoglalták a kis árkot, köztük ötven hajdú is volt, kik igen jól viselték magukat. A harc öt órától esti kilenc óráig tartott, a vér bőven ömlött s az ellenségnek nem annyira fegyverei, mint inkább aknái miatt és puskapor által, melyet szerteszét elhelyeztek, s mikor helyükről elvonultak, mindig felrobbantották. Alig lehet szomorúbb látványt képzelni, mint mikor aknáik felrobbantásával két-háromszáz emberünk légbe repült s részben megöletett, részben iszonyatosan összemarcangoltatott. Mindezek mellett az ellenség nem tudta elrémíteni embereinket, s legmakacsabb ellenállásával sem tudta meggátolni, hogy embereink el ne foglalják a bástyákat és köztes falakat. Nem sok jót műveltek azok a hajdúk, kik a császáriakkal valának, mert megrettenvén a tűztől, a félelem nem engedte, hogy álrohamukat a vízi oldalon megtegyék. A lotaringiai herceg és gróf Starhemberg közel álltak a német rend nagymesteréhez, s karddal kezükben 64biztatták, bátorították a tiszteket és legényeket kötelességük teljesítésére. Herceg Croy középen állott, közel a falhoz, ahol meg is sebesült.
Az éj választotta szét a csatázókat; s az elfoglalt bástyákon túl két futóárokkal és sánccal tartották meg állásukat; s dolgoztatni kezdték az aknászokat a falakon s a törökök által a maguk védelmére emelt sáncokon belül. Nem dicsőíthetjük eléggé az e szolgálatban részt vevő tábornokok, tisztek és katonák hősi vitézségét, akik a herceg fővezér szemei előtt csaknem mind megsebesültek, kinek tábornok segédtisztje, D’Artein úr levágatott, amint parancsait széthordta. Az elesettek száma nem volt nagy, de a sebesülteké rendkívül nagy, kik közt volt Croy herceg, Commercy herceg, Diepenthal tábornok, Thüngen tábornok, báró D’Asti, ki nem tekintve, hogy csak két nap előtt sebesült meg, ebben az ütközetben is ki akarta magát tüntetni, s másodszor is megsebesült; Starhemberg őrnagy, két százados ugyanazon ezredből, báró Röderer, a Neuburg-ezred alezredese, Pini őrnagy, gróf Schlick, báró Gera, több százados, hadnagy és sok altiszt. A brandenburgiak részéről gróf Dolina gyalogsági ezredes elesett; szintúgy Marwitz őrnagy úr; a kurlandi herceg, s többen mások is terhes sebet kaptak.
A bajor kerületben a választó a következő módon rendelte el a támadást. Negyven válogatott katona már a megelőző nap leégette a rések palánkjait, őfensége tehát megparancsolta egy hadnagynak húsz puskással, egy őrmesternek hat önkéntessel és tíz gránátossal, és egy tizedesnek hat áccsal, hogy a többi palánkot vágják le.
Mintegy száz muskétás – egy százados és két hadnagy vezetése alatt rendeletet kapott, hogy az ellenség palánkjára helyezkedjék s szakadatlanul tüzeljen, hogy minél jobban biztosítsa munkásainkat, kik a bástyán befészkelést készítettek, kik között huszonöt ásóval és csákánnyal és hetvenöt fejszével volt ellátva, egy kapitány alatt, mindezeket őrizte egy alezredes, egy őrnagy és egy százados ötven emberrel, kik szuronyokkal, bárdokkal és dárdákkal voltak fölfegyverkezve, továbbá egy hadnagy harminc gránátossal s kétszáz muskétás, két századossal és egy hadnaggyal. Ily rendet tartottak mind jobb, mind bal kéz felé. A közelebbi két erődöt kiegészítette harminc-harminc nehézpuskás és három zászlóalj császári katona, a bajorok és szászok támogatták a rohamra menőket. A tüzéreknek és pattantyúsoknak meg volt parancsolva, hogy minden telepről tüzeljenek s bombákat és tüzes kartácsokat szünet nélkül szórják a kastélyba s a vízi oldalon a két fal közé.
Mindez el lévén intézve, a rés felé nyomultak előre a nyílásokon (habár a felhatolás meredek és nehéz volt), a bástyától jobb és bal kézre és oly dühvel, hogy urai lettek a helynek s elűzték az ellenséget, habár az folytonosan 65tüzelt s kőzáport bocsátott rájuk a kastély ablakaiból. Mindamellett elfoglalták a zwingert, mely egy darab hely, mintegy visszavonulási tér, a fal és a házak között. De ez a hely, uralva lévén a magasabb falak által, honnan az ellenség gránátjaival, köveivel és bombáival sok kárt tett az embereink közt, a választó őfensége megparancsolta az odáig hatolóknak, hogy vonuljanak vissza, elégségesnek tartván, hogy állásaikat a bástyán és a kastély falán megtarthassák, közlekedő vonallal a hídkaputól a zwinger kapujáig, avégett, hogy a hidat saját hatalmukban tarthassák s e célból harántárkokat és két kiserődöt is készítettek. Őfensége mindenütt ott volt az első helyeken, jelenlétével bátorítván embereit. Minden tábornok megmutatta bátorságát, egymással vetekedvén s egymást felülmúlni igyekezvén, s így tettek a tisztek, az önkéntesek és katonák is, kik hősiesen harcoltak, mint azt bátor férfiaktól várni lehetett. A törökök, kik a kastélyt és a zwingert védelmezték, legnagyobbrészt elestek vagy megsebesültek, s csak kevés menekült futással. Ott nyolc ágyút, két mozsárágyút találtak, melyeket azonnal használatba vettek, hogy törjék a második falat s az ellenség védműveit a városban. A bajorok rohamában elesett két hadnagy a badeni ezredből, öt kapitány, egy hadnagy és három zászlótartó pedig megsebesült. A Beck-ezredből báró Welsberg alezredes, öt százados, három hadnagy és öt zászlótartó sebesült meg. Az Aspremont-ezredből az ezredes, az alezredes, gróf Pálffy Miklós, gróf Zacco őrnagy, hét százados, öt hadnagy és két zászlótartó sebesült meg, s egy zászlótartó elesett. A Fürstenberg-ezredből egy százados, egy hadnagy és egy zászlótartó megsebesült. A választó testőrezredéből egy százados elesett, egy őrnagy, egy százados és három hadnagy pedig megsebesült. A Steinau-ezredből az őrnagy s egy hadnagy megöletett; egy százados s két hadnagy és egy zászlótartó megsebesült. A Seibolsdorf-ezredből az őrnagy elesett, egy százados, két hadnagy megsebesült. A Gallenfels-ezredből az alezredes megöletett, két százados s egy hadnagy sebet kapott. A sebesültek közt vannak La Vergne, Rummel és Aspremont tábornokok, valamint herceg Escalona spanyol grand s több kitűnő önkéntes; úgy, hogy tisztek s közkatonák közül együttvéve mintegy száztizenhét megöletett s kilencszázhetvenkettő megsebesült. A szász ezredekben egy alezredes s néhány alacsonyabb rangú tiszt megöletett; egy alezredes, két őrnagy, két százados, egy főhadnagy, három zászlótartó, két őrmester és két tizedes megsebesült, ami a közkatonákkal együtt hetven halottat s százkilencvenkilenc sebesültet tesz. Az e véres roham következtében elesettek és megsebesültek száma a három harcvonalon együtt meghaladja a háromezret.
