Lotharingiai Károly hadinaplója
Lotharingiai Károly hadinaplója2
2 Lotharingiai Károly hadinaplója Buda visszafoglalásáról. 1686. Sajtó alá rendezte és fordította Mollay Károly. Bp., 1986. 150–151. old. Ez az ostrom egyik „hivatalos” forrása, leírásai viszonylag megbízhatóak, s a legfontosabb eseményekről rendre tudósít.
„(Július) 27-én a közelítőárkokba vezényelt legénység elosztása a következőképpen történt. A jobb oldali toronyra intézett támadóoszlopot a falon kívül, az újonnan létesített és a már előzően vezetett vonalakba olyan felállásban helyeztük el, amilyen sorrendben rohamozniuk kell, nevezetesen: elöl 40 gránátos a Starhemberg tábornok ezredének kapitánya, Zielhammer, Kopi hadnagy, továbbá egy strázsamester vezénylete alatt, azután 50 hajdú, majd 50 puskás és ötvenen hegyes végű hegymászóbotokkal,3 kaszával és ostrombuzogánnyal, Hans Geozg Hoosch kapitány úr, Max von Innen főhadnagy és egy őrmester vezénylete alatt, mindnyájan a báró Kaisersteinregimentből, akik parancsot kaptak, ne álljanak meg a paliszádoknál, hanem igyekezzenek rögtön túljutni rajta és az ellenséget belőle kiűzni. Ezeknek támogatására odavezényeltek két csapatban 200 főt a szükséges altisztekkel, mégpedig 2 kapitánnyal, egyet a herceg Croy ezredéből, Gottfried von Bolliont, Coridon hadnagyot, a másikat a herceg Salm-ezredből, Galbey kapitányt. A gróf Mansfeld-ezredből Krauß főhadnagy és egy strázsamester 100 fővel és sánceszközökkel visszamarad, az utóbbi azzal a paranccsal, hogy nem indul meg előbb, mint mi a tornyot elfoglaltuk. A kurtina ellen vezényelteket támadóoszlopunk legelső vonalába helyeztük, 56ezek 50 gránátosból álltak, a herceg Neuburg-ezred kapitányának, Frühwirtnek, Tornek főhadnagynak és egy strázsamesternek a vezénylete alatt, 100 hajdú Rumkel gróf Souches-ezredbeli kapitány és Froth főhadnagy vezénylete alatt, 100 puskás Johann Wolff (kapitány) és Friedel, Diepenthal ezredének főhadnagya alatt, 100 fő hegyes végű hegymászóbottal, kaszával és ostrombuzogánnyal Pfedt kapitány és Fehenbach, Thüngen tábornok ezredének főhadnagya alatt. Ezeket támogatja 2 csapat, mindegyik 100 fővel, az első Lunati márki és báró Kaseler alatt, a második egy frank kapitány és főhadnagy alatt. Utoljára báró Gera kapitányt és Schleffel főhadnagyot a Starhemberg tábornok ezredéből 150 fővel készenlétbe helyezték, a hozzájuk adott sánceszközökkel együtt. A másik4 vonalat jó lövészek és válogatott emberek szállták meg, akiknek állandóan készen kellett lenniük arra, hogy a mutatkozó törököket lefektessék. A fenti módon osztottuk és helyeztük el részünkről a támadásra vezényelt legénységet. A bal oldali támadás végrehajtását pedig egészen a brandenburgi választófejedelmiekre bíztuk. Ezeken felül a mieink közül még 1000 fő maradt vissza készenlétben a hátsó állásainkban beosztva, 10 csapatban a hozzájuk tartozó kapitányokkal, főhadnagyokkal és alattos tisztekkel, akikhez Thüngen vezérőrnagyot, Köth ezredest, a lotaringiai herceg és Thüngen tábornok ezredének alezredeseit, gróf Archintot és Truchseßt vezényelték. Náluk jelentkeztek az összes szolgálatra alkalmas alezredesek és főstrázsamesterek, arra az esetre, ha szükség lenne rájuk. A fenti 1000 fő azt kapta parancsba, hogy amint az elsők előnyomulnak, elhagyott állásaikat és vonalakat rögtön foglalják el és így tovább, amíg a falon kívül vannak. Miután éjszaka a fent elmondott jó rendben minden megtörtént, megkíséreltük, hogy a brandenburgi választófejedelmiek tűzszerszámával is, az újonnan érkezett franciskánus barát újonnan feltalált tűzszerszámával a résen sűrűn elhelyezett paliszádokat felgyújtsuk. Mivel azonban a bajor választófejedelmiek a maguk oldalán, ahol valamelyest meredekebb, de nem kell olyan messzire felkúszni, mint a mi oldalunkon, nappal teljes sikerrel felgyújtották őket, nálunk a törökök valamivel óvatosabbak lettek, az éj beálltával tömegesen akasztották a szurokkoszorúkat a résre, úgyhogy a dragonyosok, akik vállalkoztak a felkúszásra, nemigen tudtak felmenni. Miután az ellenség a mi vonalaink kijáratánál észrevette őket, kénytelenek voltunk megvárni a hajnalt, hogy ágyúinkkal üthessünk nyílást a paliszádokon, azaz hogy eltüntetésükkel megkönnyítsük a bejutást a várba. Ezenfelül a bajor választófejedelmiek által gyújtott tűz nem az összes paliszádokat semmisítette meg, hanem csak a középsőket, ahol a feljutás legnehezebb volt, mindenképpen tehát igénybe kellett 57vennünk az ágyúkat, ami által időt nyertek, hogy a tűzben felizzott rés valamelyest lehűlhessen, amiben a beállott eső nagyon sokat segített. Délután 5 óra tájáig mindkét oldalról lőttük a paliszádokat és meglehetősen nagy nyílást ütöttünk bennük, míg végül is – miután mindenhol minden a megkívánt rendben volt – az e célból a pesti oldalon felállított 12 ágyúval megadtuk a jelt, amelyre mindenünnen nagy kiáltozással egyszerre megindult a támadás. A kivezényeltek ugyanabban a hadrendben nyomultak előre, amint az elmúlt éjszaka a közelítőárkokban felállítottuk őket, mégpedig az ágyúk, bombák és a felállított lövészek tüzének védelme alatt, egészen a résre, ennek ellenére az ellenség eléggé szabadon mutatkozott, hogy az említett rést megvédje, tömegével szórta a köveket, kézigránátokat és nyilakat, kaszákkal, szablyákkal és minden eszközzel védekezett, tömegével szórta a lőporos zsákokat embereink közé, néhány aknát felrobbantott. Mindez az ellenséges ellenállás és a meredek rés – bár most sokkalta jobb volt, mint amikor az utolsó alkalommal akartunk állást foglalni – a mieinket valamelyest visszatartotta, míg végül is parancsra, maguknak a magas rangú tábornokoknak kiállása, a tisztek állandó ösztökélése, valamint azáltal, hogy a többiek támogatását látták, az utolsó lépésre szánták el magukat, amely ilyen körülmények közt a legnehezebbnek tűnt, és az ellenség előtt, a paliszádoknál állást foglaltak. Ez elsőben a középső kurtinánál5 kezdődött, mivel itt a rés alkalmasabb volt, az ellenségnek pedig a maga oldalán kevesebb mozgástere volt az árok felé. Amint az ellenség visszakozott, a mieink közül sokan nem késlekedtek, hanem átmásztak a paliszádokon, ezáltal oldalba kapták az ellenséget, amelynek amúgy is eleget kellett védekeznie a mieink ellen, jobb oldali támadásunk felől pedig elhárult az ellentámadás veszélye. Végül is az ellenség visszavonult, a mieink üldözték a harmadik falig, ahol a mieink közül tényleg már halottakat láttunk. Vannak, akik azt állítják, hogy tényleg benn voltak a városban, a nagytemplomnál, mivel azonban nem segítették őket, ismét vissza kellett jönniük. Még mindig több és több akna robbant, amelyek a mieinket a rondella magasából levetették, ezzel együtt a mieink olyan nagy elszántságot tanúsítottak, hogy a mellettük levők rendületlenül álltak és kétoldalt – miután az aknák kifejtették a hatásukat – ismét összezárkóztak. Akiket pedig az aknák a rondella lábához vetettek és semmi különösebb kárt nem szenvedtek, rögvest a többiekhez csatlakoztak. Az aknák okozta károkon kívül még egy másik kárt is szenvedtünk, mégpedig a saját lőporunktól, mivel ennek kihordásakor és figyelmetlen kiosztásakor, a folytonos tűz alatt túl sok lőporos zsákot és patrontáskát aggattak magukra, ami által igen sok köztük megsérült. A 58főparancsnokság parancsot adott, hogy az elfoglalt résen foglaljanak állást, ezért rögtön odaküldték a munkásokat a sánceszközökkel. Munka közben ismét arra jöttünk rá, hogy az ellenség által készített mellvéd homokzsákokból, köztük lőporos zsákokból, különböző gránátokból és beásott bombákból állt, amelyek mind pillanatok alatt tüzet fogtak, a mieinket megakadályozzák a munkában, különösen, mivel az ellenség által a sarokrondellán megkezdett vállvéd és az itteni fakészlet meggyulladt, amelyet az ellenség muskétáinak tüzében nem lehetett eloltani, és amely egész éjjelen át a munkánkat megvilágította; ugyanez történt az egész kurtina mentén. A mi árkunkban felállított legénységet visszavontuk, a 4-es rés mentieket viszont fent hagytuk, a többieket pedig mind visszavontuk a vonalakba. Mivel sok sebesültünk volt, akiknek a táborba való kísérésekor rendszerint sokan szoktak elmenni, ami meggyengíti a vonalakat, Őfensége 200 dragonyost és 100 lovast rendelt ki, hogy az árkot az ellenség kitörése esetén védelmezze. Hasonlóképpen ezt a 300 gyalogost, akiket a herceg Neuburg-ezred főstrázsamesterének, Hombouschnak parancsnoksága alatt álló hajdúk támogatására az Alsóvárosba vezényeltek, a mi közelítőárkainkba hozták vissza. Ezeket a hajdúkat a folyam mentén egyik mecsettől a másikig vonultatták, hogy a résnél, amely a nagy lőporraktár felrobbanásakor keletkezett, diverziót hajtsanak végre, akik azonban csak az újonnan épített falig jutottak, ahol ismét leálltak, majd a mieink felé hátráltak, majd 8 csajkával visszavonultak. A bajor választófejedelmiek oldalán ugyancsak jól haladt az állás elfoglalása, nemcsak a rést foglalták el, hanem a megtámadott rondella minden szakaszát és még egy másik falat, az utóbbit azonban éjjel már nem tudták tartani. A mieink közül mintegy 2000 sebesülhetett meg, de nincs köztük 200 halott, a többiek többnyire a lőportól és az aknáktól megégtek és remélhetően hamarosan felgyógyulnak, különben csak elviselhető kárt szenvedtünk volna. Ebben az akcióban herceg Croy táborszernagyot lábon lőtték és súlyos nyomást kapott; Diepenthal vezérőrnagyot az ellenséges aknák robbanása nagyon megtaposta; Thüngen vezérőrnagyot egy gránát érte; a lotharingiai herceg regimentjének alezredesét, báró Rödernt fejlövés érte; Thüngen tábornok regimentjének alezredese, gróf Truchseß súlyosan megsebesült; Starhemberg tábornok regimentjének főstrázsamesterét meglőtték, valamint a legtöbb többi tisztet, akik a legnagyobb bátorsággal kitettek magukért.
3 Az eredeti szövegben a „Springstöck” szerepel, amely a gyalogsági akadályként szolgáló spanyollovasba való, mindkét végén vasheggyel ellátott eszköz volt.
4 Értsd: a második vonalat, vagyis a harmadik parallelt.
5 Értsd: a kurtina közepén.
