A PUSKA ÉS A PISZTOLY
A PUSKA ÉS A PISZTOLY
A kézi lőfegyverek másik nagy csoportját a muskétánál könnyebb, alátámasztásra, puskavillára nem szoruló fegyverek alkották. A sokféle ágyazati forma, a típusonként eltérő hossz, űrméret és a különféle lakatszerkezetek kombinációja hihetetlen sokszínűséget teremtett. Egyetlen közös vonásuk – nevezzék ezeket a fegyvereket akár hakennek, arquebusnak, calivernek, akár petronelnek –, hogy tulajdonosuk szabad kézből, feltámasztás nélkül tüzelhetett velük.
Korszakunkban a könnyebb kézi lőfegyverek és a muskéták között csak méretbeli különbségek voltak. A lövészek jellemző fegyvere az általában kanócos, 1,2–1,5 méter hosszú, 2,5–4 kg súlyú, 14–18 mm űrméretű könnyű puska volt.
A lovasság fő fegyverének a másfél, két kilogrammot nyomó keréklakatos pisztoly számított. Ezek az 50–60 cm hosszúságú, 11–14 mm űrméretű fegyverek azonban inkább csak a közelharc eszközei maradtak.
A könnyű kézi lőfegyverek egy érdekes alcsoportját az ún. Birsch- vagy Pirsch-puskák képezik. Ezek a minden esetben keréklakatos, sajátos ágyazatú fegyverek eredetileg vadászat céljára készültek. Kis súlyuk (3,5–4 kg), kisebb űrméretük, de viszonylag hosszú csövük, a célra tartást biztosabbá tevő speciális ágyazatuk és gyakorta huzagolt csövük azonban jelentősen megnövelte találati valószínűségüket. Ezeknek a fegyvereknek igényes és pontos kidolgozásuk miatt természetesen jóval magasabb volt az áruk is, így jobbára csak a speciális feladatokkal megbízott „mesterlövészek” kezébe jutott belőlük.
