Mi a hadtudományi nyomtatvány?
Mi a hadtudományi nyomtatvány?
A kérdésre nehéz pontos választ adni. Általában azt értjük alatta, amikor a hadviseléssel kapcsolatos egyes esetek alapján levonják a következtetéseket, általánosítják és bizonyos erudícióval megfogalmazzák azokat. Raymond Aron frappáns Clausewitz-művének címéből kölcsönözve: „penser la guerre – den Krieg Denken”. Ez a 16. század elejéig jórészt a klasszikus hadtudomány recepcióját jelentette, de a hadügyi forradalom hatására lendületes fejlődésnek indultak az egyes részdiszciplínák is. A tűzfegyverek megjelenése ösztönözte az erődítéselméletet, a várépítészeti szakirodalmat, majd a tüzérség és a pirotechnika szakterületét. Ezzel egy időben, a bekövetkezett harcászati reformoknak megfelelően, a gyalogság és lovasság alakzatairól is munkák sora jelent meg. Érthető okokból a katonaorvoslással foglalkozó, illetve a sebészeti munkák száma is megnőtt, noha a kizárólag 43a katonai területen mozgó munkák száma csekély maradt. Jelentős részt hasított ki magának a hadtudományon belül a hadijog, különösen Hugo Grotius alapvető művének megjelenése után.
Meglehet, John R. Hale tanulmányában – egyáltalán nem alaptalanul – a hadtudományi művek között az ókori történetírókat is felsorolta, mi azokat mégsem vesszük fel az általunk összeállított listára. Elsősorban azért, mert iskolai tananyag jellegük és ebből következően a gyűjteményekben való nagyszámú előfordulásuk miatt, irreális képet rajzolnának a hadtudományi érdeklődésről. Kivételt akkor teszünk, ha azok katonai jellegű kivonatairól (pl. Polybiosz, Livius) vagy katonai jellegű kommentárjairól van szó (mint Caesar esetében Johannes Neumair munkája). Hasonlóképpen nem vehetjük fel a hadtörténeti munkákat és a 16–17. században a török háborúk történetével foglalkozó művek, röpiratok végeláthatatlan sorát. Kivételt képez, ha egy gyűjteménybe, a „militares” osztályba olyan könyveket is besoroltak, amelyek határesetek. Így került például a Zrínyi-gyűjteménybe Blaise de Monluc háborús kommentárja, amely inkább az 1521 és 1576 közötti franciaországi háborúk krónikája, noha a szerző a hadtudományi megjegyzésektől sem tartóztatja meg magát. Nehéz határt vonni a mérnöki tudományok, a geometria és a matematika diszciplínái felé, ahol csak a művek tartalmának részletes elemzése segíthetne a döntésben. Nehéz olyan munkákat felvenni listánkra, mint Justus Lipsius sztoikus filozófiai traktátusai, amelyekről egyébként biztosan tudjuk, hogy hatottak az orániai hadireformra. Justus Lipsiustól azonban csak a De militia Romana és a hadigépekről szóló, Poliorceticon című munkáit vettük fel.
A hadügyi fejlődés eredményeinek befogadásához Nyugat- és Közép-Európában egyaránt fontossá vált, hogy a szakirodalom, a kiadások közkézen forogjanak. A szükségképpen váltakozó színvonalú munkák mind hozzájárultak ahhoz, hogy a társadalom vezető, de általában az olvasó rétegeiben a katonai fejlődés elméleti szintű értelmezéséről is tudomást szereztek, és a maguk szintjén befogadták azt. E fejtegetések valóságtartalmát az európaival gyökeresen ellentétes török fejlődéssel lehet a legjobban igazolni.
