A lövegtípusok
A lövegtípusok
A tüzérség hármas tagozódása a XVII. század végén is érvényben volt, vagyis megkülönböztették a faltörésre használt nagy kaliberű ostromlövegeket (Breschgeschützen), a kis és közepes űrméretű, nagy kaliberhosszú tábori ágyúkat (Feldgeschützen), amelyek nyílt ütközetben és várvíváskor egyaránt fontos szerephez jutottak az ellenfél élőereje elleni harcban, s végül elkülönítették a vetágyúkat (Wurjgeschützen), amelyek magas íven vetett lövedékeikkel fedett, az ágyúk számára elérhetetlen célokat is meg tudtak semmisíteni.37
37 Meynert 1869. III. 139–140. o.; Feldzüge d. Prinzen Eugen 1876. I. 230–237. o.; Dolleczek 1887. 152–157. o.
A császári hadsereg XVII. század végi típusait, mint az előbbiekben már említettem, Michael Miethen „Feld-Artilleri Stueck-Hauptmann” kortárs művéből ismerhetjük meg részletesen. Az általa felsorolt lövegfajták száma a korábbi időszakokhoz képest meglehetősen kevés, amiből arra lehet következtetni, hogy az egységesítésben már sikerült bizonyos eredményeket elérniük. Mindez persze nem zárta ki azt, hogy szükség esetén, mint pl. a budai ostromban is, a korábban készült, a „szabványtól” eltérő, még hadrafogható lövegeket harcba vessék.
A mellékelt táblázatot (78–79. o.) Miethen művének vonatkozó részei, a szakirodalom által ismertetett egyéb adatok, valamint saját számításaim alapján állítottam össze, főként tájékoztató jelleggel.
A puszta számok azonban önmagukban elégtelenek az egyes típusok megítéléséhez, ezért szükségesnek látszik Miethent idézni az egyes lövegfajták felhasználhatóságáról.
761. kép (Miethen, 1683)
){kind=small}
78cső
kalibere |
golyó
súlya |
csőfuratátmérő
|
golyóátmérő
|
csőhossz a csőkaliberből
|
csőhossz a
golyókaliberből |
Csősúly
|
hordtáv*
* Ezek az adatok kizárólag a „Feldzüge” táblázatban szerepeltek.
|
tűz-
gyorsaság | |||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
D*
* Dolleczek adatai. Látható, hogy még bécsi fonttal számolva is pontatlanok.
|
ha 1 font = (kg)
|
D*
* Dolleczek mindenütt eggyel kisebb kaliberhosszakat ad meg, tehát még egy csőfuratot, vagy golyóátmérőt hozzá kell értékeihez adni, amelyek kiszámítási módja egyébként meghatározhatatlan.
|
ha 1 font = (kg)
|
M
|
D
|
ha 1 font = (kg)
|
ha 1 font = (kg)
|
M
|
D*
* Dolleczek csak körülbelüli súlyokat adott meg, ha ugyan a feles Karthaunnál fennálló 784 kg különbözetet még körülbelüli pontosságnak lehet nevezni. Súlyadatainak származása, vagy kiszámítási módja szintén meghatározhatatlan.
|
ha 1 Ct = (kg)
|
0°-os
csőállás- szög |
célzott
lövés |
maxi-
mális lövés | ||||||||||||||
0,682
|
0,56006
|
05099
|
0,682
|
0,56006
|
0,5099
|
0,682
|
0,56006
|
0,5099
|
0,682
|
0,56006
|
0,5099
|
68,2
|
56,006
|
50,99
| |||||||||||||
M*
* Miethen adatai az „M”-mel jelölt oszlopokban találhatók, a zárójelben álló számok Dolleczektől származnak.
| |||||||||||||||||||||||||||
font
|
mm
|
L
|
cm
|
Ct
|
kg
|
lépés
m |
lövés
nap | ||||||||||||||||||||
Gantze
Karthaun |
54
|
48
|
198
|
207,6
|
194,5
|
188,4
|
194
|
199,7
|
187,0
|
181,2
|
18
|
325
|
374
|
350
|
340
|
359
|
336
|
326
|
90
|
5000
|
6138
|
5041
|
4590
|
500
380 |
1000
760 |
6000
4550 |
50
|
Dreiviertel
Karthaun |
40
|
36
|
176
|
187,9
|
176,0
|
170,6
|
170
|
181,4
|
169,8
|
164,5
|
20
|
323
|
376
|
352
|
341
|
363
|
340
|
329
|
78
|
4200
|
5320
|
4368
|
3977
|
max 500
max 380 |
max 1000
max 760 |
max 6000
max 4550 |
60
|
Halbe
Karthaune |
27
|
24
|
156
|
164,7
|
154,3
|
149,6
|
150
|
158,4
|
148,4
|
143,8
|
22
|
315
|
362
|
339
|
329
|
348
|
326
|
316
|
64
|
2800
|
4365
|
3584
|
3263
|
420
320 |
900
680 |
5000
3800 |
80
|
Viertel
Karthaune |
14
|
12
|
124
|
132,4
|
124,0
|
120,1
|
119
|
125,8
|
117,8
|
114,2
|
24
|
274
|
318
|
208
|
288
|
302
|
283
|
274
|
36
|
1500
|
2455
|
2016
|
1836
|
370
280 |
700
530 |
4400
3340 |
100
|
Feldschlange
|
21
|
18
|
144
|
151,5
|
141,9
|
137,5
|
135
|
143,9
|
134,8
|
130,6
|
30
|
392
|
454
|
426
|
413
|
432
|
404
|
392
|
50
|
3000
|
3410
|
2800
|
2550
|
600
460 |
1200
910 |
7100
5390 |
80
|
Halbe
Feldschlange |
10,5
|
9
|
112
|
120,3
|
112,7
|
109,1
|
107
|
114,2
|
107,0
|
103,7
|
36
|
375
|
433
|
405
|
393
|
411
|
385
|
373
|
1700
|
450
340 |
900
680 |
5300
4020 |
90
| ||||
Falkaune
|
7
|
6
|
105
|
105,1
|
98,4
|
95,4
|
95
|
99,8
|
93,5
|
91,8
|
27
|
248
|
284
|
266
|
258
|
269
|
252
|
248
|
1300
|
350
270 |
700
540 |
4100
3110 |
100
| ||||
Regiment
Stück |
(3,5)
|
3
|
85
|
83,4
|
78,1
|
75,7
|
70
|
79,2
|
74,2
|
71,9
|
28
|
189
|
234
|
219
|
212
|
222
|
208
|
201
|
700
|
max 320
max 240 |
max 650
max 490 |
max 3600
max 2730 | |||||
Falkonet
|
17/16
|
1
|
53
|
55,0
|
52,5
|
50,9
|
50
|
54,9
|
51,5
|
49,9
|
36
|
175
|
198
|
189
|
183
|
197,5
|
185
|
180
|
300
|
280
210 |
570
430 |
3300
2500 |
100
| ||||
Verjüngte
Falkaune |
7
|
6
|
105
|
105,1
|
98,4
|
95,4
|
95
|
99,8
|
93,5
|
91,8
|
18
|
162
|
189
|
177
|
172
|
180
|
168
|
165
|
900
| ||||||||
Verjüngte
Reg. St. |
(3,5)
|
3
|
85
|
83,4
|
78,1
|
75,7
|
70
|
79,2
|
74,2
|
71,9
|
16
|
105
|
133
|
125
|
121
|
127
|
119
|
115
|
350
| ||||||||
Serpentinel*
* A Serpentinel ólomgolyót lőtt, az értékek latban értendők (1 lat egyenlő 1/32 fonttal, ρ = 11,34 kp/dm3). Az adatok teljesen bizonytalanok az átszámítási nehézségek miatt.
|
19
|
16
|
28
|
40,9
|
38,3
|
37,1
|
26
|
38,6
|
36,1
|
35,0
|
40
|
101
|
164
|
153
|
148
|
154
|
144
|
140
|
120
| ||||||||
A táblázat adatait egyrészt Miethen művéből (9–19. hiv.), másrészt a Feldzüge d. Prinzen Eugen 1876. I. 230–232., Dolleczek 1887. 153., Gohlke 1911. 69. oldalairól vettem át. Gohlke és Dolleczek átszámított értékeket is megadott, s ennek alapján magam is megkíséreltem bizonyos számítások elvégzését. Természetesen nyomban felmerült a mértékegységek bizonytalanságának visszatérő problémája. Miethen ugyanis világosan „Nurenberger Gewicht”-ről beszél, amikor súlyadatait leírja, ezzel szemben Dolleczek – úgy tűnik – többé, de inkább kevésbé következetesen bécsi súlyértékekkel dolgozott. A „Nuernberger Pfund”átszámítása sem egyszerű, mint a „Feldzüge” (230. o.) 682 grammot, Gohlke (47. o.) 509,9 grammot ad meg, a bécsi font pedig 560,06 gramm. Az egyéb helyütt található adatok Gohlkét látszanak igazolni (P. Larousse Grande Dictionaire universel 10. k. 595. o.: 1 N. f. = 510,2117 g., Eugen S. von Oelsen: Währungen Masse, Gewichte der ganzen Welt. Wien, 1933. 57. o.: 1 N. f. = 510,00 g.), ennek ellenére mind három értékkel elvégeztem az átszámításokat.
A csőfurat és a golyóátmérő kiszámításánál az 
képletet használtam, ahol „M” a kilogrammra átszámított fontérték, „ρ” a vas fajsúlya (7,86 kp/dm3), „d” a lövedék átmérője.
képletet használtam, ahol „M” a kilogrammra átszámított fontérték, „ρ” a vas fajsúlya (7,86 kp/dm3), „d” a lövedék átmérője.
A csőhosszt azért számoltam ki két alapadat-sorból, mert nehéz lenne megállapítani, valójában melyiket is vették alapul korszakunkban. Miethen leírásából arra következtettem, hogy ő a cső űrméretével adja meg a kaliberhosszat alapul korszakunkban. Miethen leírásából arra következtettem, hogy ő a csőűrméretével adja meg a kaliberhosszat 79(L), azt a viszonyszámot, hogy a lövegcső hossza hányszorosa a cső kaliberének. Ezzel szemben ismeretes olyan szerző is, aki úgy határozta meg a hosszúságot, hogy hány golyó fér a csőfuratba, majd ehhez hozzáadta még a csőfenék vastagságát, amely + 1 kaliber. (Pl. Furttenbachnál.)
78„Az egész Karthaunt, … manapság a legnagyobb lövegnek tartják, … használata az erődökben inkább káros, mint hasznos, mivel … nagyon sok muníciót fal fel, megrengeti a védműveket, sok embert és időt kíván, mielőtt az ember lövéshez jut,… Az erődökben nem szükséges nagyobb löveg, mint ez, amellyel az ellenséges ütegek és sáncok [Gallerien] rombolhatók,… A várak előtt ezek jobbak [megfelelőbbek], ha [egyáltalán] alkalom nyílik odaszállításukra: az effajta felhasználáskor nem kell a munícióval való takarékosságra gondolnunk, különben a költségek nem hoznak eredményt.”38
38 Miethen 1683. I. 59. o.
79„A háromnegyed Karthaunok támadásban mindenekelőtt a falak ellen a legjobbak, …: egy hadsereg számára azonban, miként az egész Karthaunok, nehezek és hátráltatók, az erődökben viszont majdnem az [egész] Karthaunokhoz hasonlóan értékelik. Ezért ezek csak olyan helyen használatosak, ahova … alkalmatosan oda lehet szállítani.39
39 Uo. I. 63. o.
„A feles Karthaunok nemcsak az erődökben, hanem támadásban, ezek előtt is előnyeiket tekintve megfelelőbbek az egész Karthaunoknál. Az erődökben ezeket szívesebben helyezik a nagyobbak elé, mivel alkalmasak arra, hogy mindent elvégezhessenek, 81ami az ellenséges árkokon, ütegen és sáncokon rombolandó és akadályozandó. És ezet kevesebb munícióval, emberrel és veszéllyel,…40
40 Uo. I. 65. o.
802. kép. (Miethen, 1683)
){kind=small}
„A negyedes Karthaunok majd minden esetben a legeslegjobb és legkényelmesebb lövegek, különösen az erődökben,…”41
41 Uo. I. 77. o.
„A Feld-Schlangen a nevében hordozza használatát, ugyanis, hogy ezzel a harcmezőn messzire lőnek, és az ellenségnek kárt okozhatnak.”42
42 Uo. I. 76. o.
„A feles Feld-Schlangét, miként az egészet, éppoly jól használhatják a harcmezőn, hogy messzire lőjenek velük, mint az erődökben, és azok előtt.”43
43 Uo. I. 77. o.
„A Falckaunokat leginkább a legjobb tábori lövegekhez kell számítani, sem [túl] nehezek, sem [túl] kényelmetlenek, az erődök előtt réslövésre nem valók, … szükség szerint azonban mégis [ki] tudják [őket] használni és az ellenséges lőréseket bizonytalanságban tarthatják velük, egy erődöt is kitűnően gyötörhetnek [a] belőlük [kilőtt] tüzes golyókkal. Egy erődben éppoly szükségesek ezek, mint a harcmezőn, kevés muníció [kell] hozzájuk, és a megszállók ütegeit és munkáját nagyon bizonytalanná tehetik.”44
44 Uo. I. 90. o.
„A Regiments Stueck…elnevezése maga adja kezünkbe, hol tudja szolgálatát legalkalmasabban teljesíteni, mégpedig a harcmezőn a lovas-, és gyalogezredeknél. Az erődökben jó az egyes csapatok lövésére, és az ostromlóknak is a lőrésekbe belődözni [spielen].”45
45 Uo. I. 91. o.
„…a Falckonetet a harcmezőre kis öble [Loth] miatt ritkán vagy soha nem viszik. Legjobban az erődökben, a tornyokon és más magaslatokon szolgál, hogy az egyes emberekre lőjenek vele, … (?). Használható erődökben, és azok előtt is, olyanoknak, akiknek támadásában és védelemben semmi egyéb tennivalójuk sincs, minthogy… egy belőhetetlen rejtekhelyről az ellenséges lőrésekbe, keresztül-kasul vagy ahol egyébként valamit elérhetnek, belődözni.”46
46 Uo. I. 91–92. o.
„A Serpentinel, vagy kis Schlängel … használata azonos a Falckonetével, azért találták fel, hogy a lőporral és a golyóval takarékoskodjanak, mégis hosszúsága folytán, jóllehet csekély töltéssel, messzire lőjön, ez az egyetlen fajta a ma használatos rendszeresített lövegek közül, amelyet ércből öntöttek.”47
47 Uo. I. 92. o.
A táblázatban szerepelnek ún. „verjüngte”(megkisebbített) típusok, amelyek a teljes méretű fajtával azonos kaliberüek, de súlyuk kisebb, és csövük jóval rövidebb. Miethen szerint ezek nagy előnye minden esetben a mozgékonyság, hátrányuk viszont, hogy csekélyebb falvastagságuk miatt hamarabb tönkrementek, illetve a lehetséges kisebb lőportöltet miatt hatótávolságuk korlátozott volt (1–2. kép).48
48 Uo. II. 1. o.
Eddig még kevés szó esett a vetágyúkról, pedig ezek épp ekkor kerültek mind jobban előtérbe. Két fajtáját különböztették meg,49 a mozsarat és a Haubitzot. Közös jellemzőjük a csőfuratnál szűkebb porkamra, amelyről Kammergeschütznek is nevezték e típust. Ez a kategória a XV–XVI. században még három részre, hosszú (Steinbüchse, Feuerkatzen, Steinkarthaunen), közepes (Haubitz), és rövid (Mörser, Pöller) alfajtákra tagolódott.50 Ekkor a szűkebb porkamra még általános, mivel a rossz minőségű alapanyagok és öntés miatt annak falát a cső falánál vastagabbra kellett méretezni, nehgy elsütéskor szétrobbanjon.51 A későbbiekben az ágyúknál a technikai 82fejlődés eltünteti a porkamrát, s csak az említett két típusnál maradt meg. Miethennél azt olvashatjuk, hogy „…a Haubitzok éppen kisebb kamrájuk és a gránátok súlya folytán, amelyet lőniük kell, jobb [minőségű] lőport kívánnak, mint az ágyúk”.52
49 Dolleczek 1887. 107. o.
50 Uo. 135. o.
51 Uo. 47–48. o. merőben más indokot közöl, mégpedig úgy véli, hogy a szűkebb porkamra és a csekélyebb lőportöltet azért kellett, mert különben az ekkor általánosan használt kőgolyó a nagy lökéstől a csőben összetört volna (???).
52 Uo. 87., 88. o.; Miethen 1683. II. 9. o.
Miethen egyébként, amellett, hogy „Kammer-Stueck”-nek mondja a Haubitzot, ugyanezen elnevezés alatt még egy, a fentebb említett „verjüngte” típusokhoz hasonló méretű és feladatú lövegfajtáról külön is ír.53
53 Miethen 1683. II. 8–9. o. Adatai szerint a cső 7 fontos kaliberű, 6 font vasat lőtt, hossza 14 kalibernyi.
823. kép. (Miethen, 1683)
){kind=small}
A „Kammer-Stueck”-ről (1–2. kép), mint kategóriáról Miethen úgy vélekedett, hogy „…többnyire [olyan lövegeknek] jegyezték fel, [amelyek] kevés lőporral nagy kőgolyót lőnek, ezért maradt rajtuk a kőlöveg, tüzes macska (ezek kapuk és más szögletek között leselkednek) és a sörét-löveg elnevezés is, néhányat még kő-karthaunnak is neveztek.” Alkalmazásukról szólva hozzátette: „… használták még valamennyire sörétlövésre a harcmezőn, utóbb viszont kapuk alá a zwingerbe, kazamatákba és hasonló helyekre állították,…”54
54 Uo. II. 6–7. o.
Miethen ezután külön is foglalkozott a Haubitzcal: „A Haubitzot gondos és szorgalmas őseink már sok éve feltalálták, többnyire [mégpedig?] azért, [hogy] kevés lőporral a kőgolyók mellett nagy mennyiségű kő- vagy vasörétet (amelyet sündisznónak neveztek) lőjenek ki. Ezeket a rövid és öblös [weit] kamrás lövegeket többnyire erődjeik kapujai és átjárói eléállítják, ahol az ellenséget legkönnyebben meg tudják törni. Azért adták nekik a tüzes macska és tüzes kutya nevet, ahogy a kőlövegnek is a golyó miatt, mert hasonló [ahhoz], ahogy egy macska az egérre les, és ahogy a kutya 83őrt áll,…”. Miethen szerint a haubitz 6 kaliberhosszú, 12, 15, 16 fontnyi, vagy még nagyobb kőgolyókkal működött, hengeres kamrája fél kalibernyi átmérőjó, és ugyanilyen mély.55
55 Uo. II. 17. o. A szakirodalomban is nagyjából hasonló adatok találhatók. Többnyire csak kisebb, 8–30 fontos kalibereket említenek, a kaliberhossz 4,5–8 között változik. Kis kőgolyókat, vagy kartácsot lőttek velük. Meynert 1869, III. 139. o.; Feldzüge d. Prinzen Eugen 1876, I. 223. o.; Dolleczek 1887, 155. o.
Úgy hihetnénk, hogy a mozsarak esetében egyszerű a dolgunk, mert a nagyságbeli eltérések ellenére alakjuk és működésük azonosnak tűnik. Valóban, minden mozsár magas ívű röppályán veti ki lövedékét, az egyéb jellemzők területén azonban a kor egyre bonyolultabb harcászati körülményei itt is kikényszerítettek egyfajta specializálódást, méretbeli, formai és alkalmazási tekintetben egyaránt.
A mozsarak esetében a korszakra vonatkozólag megállapítható, hogy a 300 fontnyi követ lövőknél nagyobbakat már ritkán használtak,56 jóllehet épp Buda alatt 400 fontosokkal is találkozunk. Miethen művében 300, 200, 100, 60 és 30 fontosokról olvashatunk,57 s pl. a 300 font követ vető mozsár kaliberét 345 fontban hosszát 1,5, kamrája méretét 0,75×0,33 kaliberben adja meg.58 De hogy ez a 300 fontos lövedék valójában mekkora, nehéz lenne meghatározni, mivel az átszámításhoz szükséges adatok bizonytalanok.59
56 Dolleczek 1887. 155. o.
57 Miethen művének teljes harmadik fejezete a mozsarakkal, működésekkel, és lövedékeikkel foglalkozik, a mozsarak leírásával konkrétan uo. III. 1–10., 13–17. o.
58 Uo. III. 3–4. o. A kamra formájára nézve I. 4–7. o.
59 Ennek magyarázata egyszerűen az, hogy nem tudjuk, milyen fajta kőből készült lövedékeket vettek alapul a kaliber meghatározásakor. Müller 1892. 21–22. o. szerint 1630 körül 21, 27 és 32 cm-es mozsarakat alkalmaztak a korábbi 28, 32 és 48 cm-esek mellett. A 0,5099 kg-os nürnbergi fontot, és a 2,9 kp/dm3 fajsúlyú (középérték) mészkövet véve alapul a 300 fontos lövedék átmérője 46,5 cm, de az alapanyag lehetett bazalt (46,4 cm), márvány (48 cm), vagy gránit (49,2 cm) is.
Formai különbségek főleg az egyes mozsárfajták felfüggesztésében mutatkoztak meg. A legelterjedtebb a függő (hängende) mozsár (3. kép), amely az ágyúkhoz hasonlóan a lövegcső közepéből kinyúló csapokra támaszkodott. Az álló (stehende) mozsár, amelynek csapja, ha egyáltalán volt, a csőfarnál helyezkedett el, formája után a zsámolymozsár (Schemelmörser) nevet is viselte. Ez statikai és célzási szempontból egyaránt jobbnak bizonyult az előbbinél, ennek ellenére a Német Birodalomban ritkábban fordult elő, a császáriaknál viszont mindkettőt megtalálhatjuk. Az előzőeknél kisebb űrméretű a gyalogmozsár (Fußmörster), amely nem faágyazatról, hanem egy 2,25×2×0,25 kalibernyi talplemezőről tüzelt, amelyen 60 fokos szögben rögzítették. A tüzérek nem kedvelték, mivel túl könnyen felborult.60
60 Feldzüge d. Prinzen Eugen 1876. I. 233–234. o.; Dolleczek 1887. 156. o.; de a gyalog- és zsámolymozsárral Miethen 1683. III. 8–10. o. is részletesen foglalkozott.
A szakirodalomban találkozhatunk még Feldmörserrel is, amelyet „szekéren vittek a harcmezőre, és gránátot vetett”.61
61 Dolleczek 1887. 155. o.
Jelentős eredményeket ért el Coehorn az általa feltalált kézi mozsárral (Handmörser), amelyből 8–9 fontos kézigránátokat lőttek ki 3–500 lépésre (230–380 m). Coehorn ostromaiban ezek nagy számban kerültek bevetésre, először Grave-nél, 1674-ben, s tömegtüzük elsöprő hatásúnak bizonyult. A császári hadsereg ennek ellenére csak 1717-ben rendszeresítette.62
62 Uo. 187., Gohlke 1911. 68. o. L. még alább a kézigránátok leírásánál.
A mozsarak célpontjául többnyire fedett vagy fedezett objektumokat jelöltek ki, amelyekben az ágyúk lapos lövéseikkel nem tehettek kárt. Ennek megfelelően a nagyöblű, messzehordó típusok a vár vagy város belterületét, a földtöltéses sáncokat, valamint a kazamatákat bombázták, a kiskaliberű mozsarak pedig a sáncokban, a falak mögött meghúzódó gyalogságra tüzeltek. Ez utóbbiak jelentősége akkor nőtt meg igazán, amikor a XVII. század második felében kialakult az új típusú ostromárokrendszer, illetve a másik oldalon a védművek tagoltsága nagymértékben megnőtt. Ilyenkor persze nem egy-egy mozsár lőtt egy-egy kis felületű célra, ez az irányzás pontatlansága miatt értelmetlen lett volna, hanem egész ütegek, nagy és kis űrméretűek 84egyszerre árasztották el gránátjaikkal, robbanólövedékeikkel az adott terepszakaszt vagy védművet.63
63 L. erre nézve Müller 1892. korszakra vonatkozó fejezeteit.
Végezetül néhány szóval meg kell említeni a korszak „golyószóróját”, az orgonalöveget, amely sok egymás mellé helyezett puskacsőből állt, s ezeket egyszerre sütötték el. Főként a zárt gyalogsági egységek megbontására szolgált, tehát a várvédelem jól ki tudta használni tűzerejét a rohamozók ellen.64
64 Dolleczek 1887. 107. o.
