A tüzérség
A tüzérség
A tüzérség XVI. század végi állapotának jellemző vonása, hogy a tapasztalat mellett mind nagyobb szerepet kapott az elmélet, a tudományos megalapozottság. Ennek hatására kezdték felismerni a lövedék röppályájának törvényszerűségeit,32 a lövésbe már bele tudtak kalkulálni néhány befolyásoló tényezőt, s a lőtáblázatok 77is pontosabbakká váltak,33 nem beszélve emellett az ágyúk és lőporok minőségi javulásáról. Mindezek együtt jelentősen megnövelték a tüzérség hatásfokát, ezáltal szerepét a várostromokban, ahol lehetővé vált egy tervszerűbb és eredményesebb tüzérségi támadás, illetve védelem kibontakoztatása.
32 Hermann Meynert: Geschichte des Kriegswesens und der Heerverfasungen in Europa. Wien, 1869. III. Bd. (A továbbiakban – Meynert 1869.) 276. o.
33 Anton Dolleczek: Geschichte der österreichischen Artillerie von den frühesten Zeiten bis zur Gegenwart. Wien, 1887. (a továbbiakban – Dolleczek 1887.) 198. o. Érdekes, hogy Miethen nem bízott a lőtáblázatokban. Róluk szólva így vélekedett: „A bizonyosság és a hírnév (…) a gyakorlatban többnyire kútba esik”. (Michael Miethen: Artilleriae recentior praxis. Oder Neuere Geschuetz-Beschreibung. Francfurt und Leipzig, 1683. (a továbbiakban – Miethen 1683.) II. 39. o.) Mindamellett kitűnően ismerte a lövést befolyásoló tényezőket (l. uo.).
Ugyancsak általánosan megfigyelhető jelenség, hogy egyrészt igyekeztek a lövegtípusok korábbi sokféleségét az egységesítés keretei közé szorítani,34 másrészt a megelőző időszak gigantikus ágyúival szemben a fejlődés már lehetővé tette a kisebb űrméretű lövegek azonos hatásfokú alkalmazását.35 Az előbbi azzal magyarázható, hogy így az utánpótlás gondjait enyhítették, az utóbbit pedig azzal, hogy jobb minőségű, pontosabban hordó lövegeket öntöttek és a lőporok minősége is javult. A könnyebb lövegek szállítása kevesebb gondot okozott, kezelésük, kiszolgálásuk is egyszerűbb volt. Mindezek folytán a tüzérség relatíve olcsóbb lett.36
34 Dolleczek 1887. 152–153. o. Az egységesítés problematikája ekkor már többhelyütt megoldódott, hiszen pl. Franciaországban II. Henrik már 1550 táján bevezette a „hat kaliber” rendszert (Les six calibres de France: W. Gohlke: Geschichte der gesamten Feuerwaffen bis 1850. Die Entwicklung der Feuerwaffen von ihrem ersten Auftreten bis zur Einführung der gezogenen Hinterlader, unter besonderer Berücksichtigung der Heeresbewaffung. Leipzig, 1911. [a továbbiakban – Gohlke 1911.] 48–49. o.). Ezzel szemben a német birodalomban a széttagoltság lehetetlenné tette egy ilyen ésszerűsítés keresztülvitelét.
35 A korábban általánosan használt 48 fontos egész és 35 fontos ¾ Karthaune helyett mind gyakoribb a 24 fontos feles Karhaune, mert hatásfoka alig maradt el az előbbiekétől (l. a táblázatot), viszont olcsóbb, könnyebben kezelhető és szállítható volt. Ez a tendencia érvényes a mezei ágyúkra is, a mozsarakra azonban nem. Feldzüge d. Prinzen Eugen 1876. I. 232. o.; Dolleczek 1887. 154. o. még hozzáteszi, hogy a régi nehézágyúkat kisebbekre öntötték át, de azonos falvastagság mellett a lövegcsövek hosszabbak lettek.
36 Relatíve, mert amennyit nyertek az egyes lövegek olcsóbb előállításánál és használatánál, azt felemésztette a tüzérség nagymérvű számszerű gyarapodása.
