A külső védművek elfoglalása
A külső védművek elfoglalása
Ha a támadók elérték a glacis lábát, következett az ostrom egyik legnehezebb vállalkozása, a glacis elfoglalása és a fedett út megrohamozása.
Az egész akció gondos előkészületet igényelt. A roham elsődleges céljának tekintették, hogy a glacis tetején logement-t (befészkelés) tudjanak készíteni, majd ezt követte az itt kiépített állások fedezetében a fedett út őrségének elűzése. Ha a roham nem járt sikerrel, akkor lépésről lépésre kellett előrenyomulni, egyrészt a kiugró fegyverterek közé épített magas lőállások, az ún. tranchée-cavalier-k muskétásainak és könnyű lövegeinek tűzfedezete, másrészt a folytonosan előretolt rőzsekötegek és földdel töltött kasok védelme alatt. A támadás eredményes befejezése után az 97ostromlók a fedett útban és főleg a fegyvertereken építették ki állásaikat, és biztosították a hátsó vonalakkal valóösszeköttetést, végül felszerelték a réstörő, mozsár- és ellenütegeket.106 Ezek támogatása ugyanis nélkülözhetetlen volt a következő hadművelethez, az árkokon való átkeléshez, amelyet a bástyák és elővédművek közelsége és kereszttüze tett igen kockázatossá.
106 Mallet 1687. III. 252–257. o.; Feldzüge d. Prinzen Eugen 1876. I. 640–641. o.
968. kép (Mallet, 1687.)
A várárok leküzdéséhez, akár száraz-, akár vizesárok előtt álltak, a tüzérségnek mindenekelőtt ki kellett kapcsolnia a küzdelemből az ellenfél ütegeit, főleg – ha voltak – az alacsony árokpásztázást biztosító védműveket, kazamatákat, de éppígy a ravelint, demilune-t, vagy a bástyák szárnyait. Ezalatt a réstörő ütegek is munkába léptek, hogy a roham számára utat nyissanak. Csak ezután remélhették az akció sikerét. Vizesárok esetén először a víz leeresztésével próbálkoztak, majd minden úgy történt, mintha szárazárkon kelnének át. Ha ez nem ment, földtöltést kellett építeni a falakig, amelyek az oldalazó tűztől magas mellvédekkel óvtak.
A szárazárok esetében többféle módszerrel kísérleteztek. Egyrészt caponnière-ket építettek a résekig, máskor csak egyszerű, mellvédekkel ellátott árkot vágtak, de készítettek fedett folyosót is, amelynek oldalait földdel töltött hordók, kasok képezték, tetején marhabőrrel, bádoggal, majd földdel fedett deszkázattal. Ilyen jellegű munkálatokat azonban nyilvánvalóan csak éjjel lehetett folytatni.107
107 Uo. III. 258–259. o.; uo. I. 642–643. o.
A várárokban elhelyezett elővédművek ellen hasonlóképp indították meg a támadást, majd a gyengébbeket ágyúzással és rohammal, az erősebbeket rendszeres ostrommal foglalták el.
Mire a gyalogság eljutott a falakig, addigra készen kellett állniuk a járható réseknek, akár ágyúkkal, akár aknákkal törték azokat. Az előbbi módozatairól már szóltunk a korábbiakban, az utóbbiakra most térünk rá.
