A tüzérség
A tüzérség
A korábbi igen gyenge és passzív gyalogsági támadást101 nagyerejű tüzérség támogatta, melynek lövegei többségükben az ún. főütegekben102 összpontosultak. Feladatai közé a réstörés és az ellenfél lövegeinek elhallgattatása (demonter = leszerelni) tartozott. Kialakulása a XVI. századi várak könnyen rombolható magas falai ellen elért gyors sikerekkel, további erősödése a XVII .századi erődök falainak jobb fedezetével és tűzerejük megnövekedésével magyarázható. Ekkorra azonban a főüteg hatásfoka már többnyire nem állt arányban méretével, ráadásul a bástyák ellene összpontosuló tüze felülmúlta erejét.
101 Ezt Müller 1892. 30–31. o. hangsúlyozza.
102 Dolleczek 1887. 256. o.; Müller 1892. 24–25. o.
A főüteg nagysága és számszerű összetétele a különféle adatok szerint más és más (pl. Montecuccolinál 24 löveg), a lényeget illetően azonban megegyeznek a vélemények: 95az üteg közepén elhelyezett egész Karthaunok a falat törték, a kétoldalt álló feles Karthaunok a leomlott szikladarabokat zúzták szét, a kiskaliberű lövegek pedig a védőkre tüzeltek. Korábban, amíg a támadás a fedezetlen kurtina falára merőlegesen103 leadott lövések még nagy távolságról is eredményesek voltak. Amikor a bástyák is bekapcsolódtak a küzdelembe, az ellenük harcoló lövegek számára az ütegvonal két végét visszahajlították.
103 Erre mindenkor nagy hangsúlyt fektettek a tüzérek, hisz a lövés ereje ilyenkor a legnagyobb.
947. kép (Wagner, 1980)
){kind=small}
Gyökeresen megváltozott a helyzet, amikor a bástyák a védelem fő tüzérségi állásaivá váltak, és ezáltal a támadás elsődleges célpontjai lettek. Eddigre ugyanis sokat javult a falak fedezettsége, s ez arra kényszerítette az ostromlókat, hogy a réstörés eredményességét fokozandó mind közelebb, végül egészen a glacis tetejéig tolják előre lövegeiket. Itt azonban súlyos veszteségeket szenvedtek a védelem közeli, összpontosított tüzétől.104 A lecsökkent hatásfokú főüteg és az árokrendszer kifejlődése a tüzérség megfelelőbb elrendezését tette szükségessé. Megkezdődött a főüteg részbeni felbomlása, az eltérő feladatú lövegek különtelepítése.
104 Ez persze ellene hatott az előbb mondott tendenciának. Igazság szerint a tüzérség minőségi és mennyiségi viszonyai határozták meg, milyen közel lehetett vinni a réstörő üteget a falakhoz.
Először a vártól nagy távolságra, a contrevallationba, vagy amögé állították a főüteget, mint demontir-üteget, két oldalára pedig az enfilir-ütegeket, amelyek a XVI. század közepe óta támogatták az előbbi munkáját az erődvonalak hosszanti irányú pásztázásával. Ezeket is, mint akkoriban minden lőállást, igyekeztek minél magasabban elhelyezni. Ugyanott kaptak helyet a mozsárütegek is, bár ezek a már többször hangsúlyozott célzási hiányosságok miatt csak a város bombázására feleltek meg.
Az újabb elvek szerint végrehajtott támadásban a tüzérség fokozatosan követte a futóárokrendszer kiépülését. A réstörő ágyúkat már bátrabban fel lehetett vinni a glacis ormára, a bástyák csúcsával szembe, mivel a mögöttük emelt többi lövegállás – így a demontír- és mozsárütegek, valamint a szomszédos bástyák szárnyainak leküzdésére újonnan felállított ellenütegek (Contre-Batterie) – megfelelő tűztámogatást adott. A lövegek elrendezése a glacis tetején egyelőre mit sem változott, csakhogy így a bástyacsúcscsal szemben telepített Karthaunok ferde szögben, tehát kisebb hatásfokkal lőtték a falat. Ezért a réstörőüteg vonalát megtörték, hogy az az erődvonalakkal párhuzamos legyen. A bástyák ellen harcoló, visszahajlított oldalütegek is átalakultak, mégpedig a szomszédos bástyák szárnyaira tüzelő ellenütegekké, most már ellenkező irányban megtörve, hogy a szárnyakkal szembe kerüljenek (5., 8. kép).105
105 Az ütegállások építésére és elhelyezésére nézve ld. Mallet 1687, III. 246–247. o.; Feldzüge d. Prinzen Eugen 1876, 637–638. o.; Dolleczek 1887, 225–257. o., (7. kép).
