A németalföldi rendszerek
A németalföldi rendszerek
Ugyancsak az itáliai módszerek alapjain, de azokat más irányban fejlesztve tovább, alakultak ki a németalföldi várépítészet elemei, melyeket elsősorban Freitag neve fémjelez. A spanyol–németalföldi háború szükségletei megkövetelték a régi várak gyors felújítását. Az ónémetalföldi rendszer (4. ábra)19 a XVI–XVII. század fordulóján rövid idő alatt megépíthető, olcsó megoldást kínált a földtöltések, és egy fontos helyi adottság, a vízi akadályok felhasználásával.
19 Zastrow 1828. 25–30. o; Zastrow 1839. 79–84. o.; Feldzüge d. Prinzen Eugen 1876. I. 607–608. o.; Müller 1892. 17–18.; Gerő 1955. 81–82. o.; l. még ezeken kívül Allain Manesson Mallet: Der Kriegs-Arbeit, oder der Kriegs Kunst… Amsterdam, 1687. I–III. Theil igen hasznos képanyagát. (A továbbiakban – Mallet 1687)
Az ilyen típusú erődök falai a korábbiaknál alacsonyabbak, kevés, a földtöltések mögé rejtett támfalazással. Előfordult azonban, hogy egyáltalán nem alkalmaztak revetement-t. Így tehát a legfontosabb védművei a széles, de sekély vizesárok lépett elő. A későbbiek folyamán azonban már gyakrabban építettek kőfalakat, és így elhagyhatták a vizesárkot, amely, szárazárokként, az elővédművekkel való összeköttetést és a kitöréseket nagyon megkönnyítette.
A szakaszolás és a fedezés szempontjából kétségtelen előrelépést jelentett egyrészt a fausse braie (a) alkalmazása, amelyet a főfalak tűzerejének megkétszerezésére, valamint az árkok és a fedett út pásztázása végett építettek, másrészt a bástyák csúcsa elé helyezett félholdszerű ravelin, amelyet épp ezért demilune-nek neveztek (b), s ennek feladata a bástyák homlokvonalának és a fausse braie-nek a védelme volt. Ezek az elővédek többé-kevésbbé, eleinte inkább kevésbbé, megfeleltek a követelményeknek, de sok hiányosságuk is felfedezhető.
A rendszer, kétségtelen előnyei mellett, sok alapvető konstrukciós hibával rendelkezett. Mindenekelőtt a szárnyak a kurtinára merőlegesen álltak, s ahogy korábban ezt kiemeltem, ez a flankírozó képességét jelentősen rontotta. A túl sekély vizesárok télen befagyván, nem jelentett akadályt a támadóknak, ill. csak a védők nehézségeit növelte, ha a jeget fel akarták törni. A fausse braie sem tölthette be 59megfelelően szerepét, mivel szárny (cd) a túl alacsony mellvéd miatt, homlokvonala (de) ugyanezért és a demilune homlokvonalának (fg) rövidsége miatt, könnyen belőhető, mihelyt az ellenség a glacis tetejét elfoglalta (hi, jk vonalak). A demilune emellett jó befészkelési lehetőséget nyújtott a támadóknak, a fausse braie pedig, mivel közte és a vár között már semmilyen akadály sem állt, a végső rohamhoz szolgálhatott kitűnő támpontként. Végül a ravelin (l) is túl kicsinek bizonyult a kurtina fedezésére. A rendszer javára írható viszont, hogy a védvonalak20 hossza mindenütt a kézifegyverek hatótávolságához igazodott, így az összpontosítható tűzerő jelentősnek mondható.
20 Az 1. sz. védvonal a bástyáé, a 2. a fausse braie-é, a 3. a demilune-é.
Az ónémetalföldi rendszer jellegzetessége, hogy a ravelin és a demilune mellett más, igen nagy területű védműveket is alkalmazott (9/e ábra). Ezek szintén a bástyák csúcsa, vagy két bástya között a ravelin elé települtek. Szárnyaik hosszúsága folytán messzire előrenyúltak a terepen, s ezért nagy tűzerőt tudtak összevonni rajtuk. Az itt felállított lövegek a bástyák tüzérségével egyesülve kereszttűzbe foghatták a rohamozókat, akár e védművek, akár közvetlenül az erőd ellen támadtak. Két fő típusuk ismeretes, a Harnwerk (szarvmű) és a Kronwerk (koronamű). Ez utóbbinak kettős változatával is találkozunk. Többnyire mindkettőt ellátták ravelinnel is. Hátrányuk abban rejlik, hogy nagyságuk miatt nehezebben védhetőek, elfoglalásuk után kényelmes befészkelési lehetőséget nyújtanak az ostromlóknak.21
21 Zastrow 1839. 83–84. o.
