A Vauban-féle ostrom menete
A Vauban-féle ostrom menete (11. ábra)
A támadás Vaubannál is a circon-, és contrevallation kiépítésével kezdődött.115 Itt azonban a contrevallation szerepét az első parallel (1) látta el, amely kb. 550–600 m-nyire húzódott a fedett út kiugró fegyvertereinek csúcsaitól (a), és teljes egészében körülzárta a megtámadott frontszakaszt. Hogy a kitöréseket feltartóztathassa, nagylétszámú őrség állomásozott benne, végeit pedig redoute-ok (b) zárták le. Belőle indultak ki a cikk-cakk vonalú közelítőárkok (c) is. Vauban oly nagy hangsúlyt helyezett gyors befejezésére (kb. 2 nap alatt készült el), hogy csak ezután fogtak hozzá az első parallelbe szánt ricochet-(R) és mozsárütegek (M) felállításához.
115 Az itt következő leírás alapján Zastrow 1839. 209–222. o. Itt egy elméleti, napra lebontott menetrendet találunk, amely persze a gyakorlatban nyilvánvalóan a pillanatnyi helyzethez alkalmazkodott. Nagy erénye ennek az összeállításnak, hogy párhuzamosan közli a védelem tevékenységét is.
A ricochet-ütegekben általában 5–10 löveget vontak össze, s a már leírt módon leadott oldalazó lövéseikkel nagy zavart tudtak támasztani a fő erődvonalak velük szemben védtelen tüzérségében és gyalogságában, jóllehet, eleinte a találati arány elég csekély volt. A bombavető mozsarak a korábbi gyakorlattal ellentétben nem a várost, hanem a védműveket igyekeztek tűz alá venni, s ez a célok nagy felülete 104folytán általában sikerrel járt. Az ütegállásokat most már nem nagyon emelték meg, sőt, a mozsarakat, párosával, teknőszerű mélyedésekbe süllyesztették le.116
116 Dolleczek 1887. 255. o.; Müller 1892. 44. o.
10211. ábra Vauban ostrommódszere, a parallelek
){kind=small}
103A glacis megkoronázása (couronnement)
){kind=small}
103A ricochet-lövés hatása
Amikor a ricochet-, és mozsárütegek elhallgattatták a vár arra szolgáló lövegeit, valamint a cikk-cakkok félútnyira megközelítették a külső védműveket, megkezdték a második parallel (2) kiépítését. Gyakorta előfordult azonban, hogy Vauban, számolva a vártüzérség nehézségével és lassú áttelepítésével a támadás frontjára, valamint az árokásás gyorsaságával, hozzá sem kezdett az ütegek felállításához, hanem az első után rögtön megásatta a második parallelt, az ún. ütegvonalat.117 E két vonal védelmében fogott azután hozzá az ütegépítkezésekhez. A második parallelbe a demontir-ütegeket (D) telepítette, szigorúan elválasztva a tevékenységüket a ricochet-ütegekétől. Ezek mellé ismét néhány mozsarat (M) állított. Vauban fontosnak tartotta, hogy a tűzcsapás a lehető legerősebb legyen, ezért csak akkor szólaltatta meg lövegeit, ha már a két vonal minden ütege tűzkész volt.
117 Feldzüge d. Prinzen Eugen 1876. I. 638–639. o.
A második parallelt az elsőnél rövidebbre méretezték, hogy az azt körülölelő első parallel, illetve a végeit lezáró redoute-ok (b) az oldalait fedezzék. Mindezeknek a munkálatoknak a támadás megkezdése utáni 7. napon el kellett készülniük.
A második parallelből, a védelem tűzfegyvereinek semlegesítése után, az előrenyomulás frontját mindinkább szűkítve, újabb közelítőárkok indultak ki a fedett út kiszögellő fegyvertereinek csúcsai felé. E cikk-cakkok könyökeit a glacis-hoz félúton ún. félparallelekké (d) hosszabbították meg, s ezek fogadták be a fedett utat és annak fegyvertereit pásztázó Haubitz- (H) és mozsárütegeket (M).
A glacis lábához érve az árokkal, a fedett úttól mintegy 55–60 m-nyire, kezdtek hozzá a harmadik parallel (3) megásásához. Ez ismét rövidebb volt az előzőnél, a mondott védelmi okok miatt. Itt főleg a kővető mozsarak (M) kaptak helyet, tüzükkel a fedett út védőit igyekeztek elűzni állásaikból, és támogatták annak elfoglalását. A harmadik parallelel egyben a cikk-cakkok lezárását is jelentette. Ezeknek a műveleteknek az ostrom 10. napján kellett befejeződniük.
A következő lépés itt is a fedett út bevétele volt. Az előrenyomulást most már valamennyi üteg egyesített tüze támogatta, ennek ellenére innentől jóval lassabban haladhattak a védelem fegyvereinek közelsége miatt. Akcióik közvetlenül a fedett út fegyvertereinek kiszögellései ellen irányultak, hogy a kereszttűz lehetőségét a lehető legkisebbre csökkentsék. Az árkok két oldalán megépítették a tranchée-cavaliereket (e), amelyek a muskétások számára kitűnő állást jelentettek, de ugyanakkor felszerelhették ezeket mozsarakkal is.
A glacis gerincét elérve az ostromlók hozzáfogtak a védműveken kívüli utolsó gyalogsági állás elkészítéséhez, a glacis „megkoronázásához” (die Krönung des Glacis). Az elnevezés igen találó, mivel az árkok és ütegvonalak a glacis gerincén húzódtak végig, valóban mintegy megkoronázva azt. Ennek alapján magát az állást is couronnement-nak nevezték. Ez az esemény egyben a hadműveletek egyik fordulópontját is jelentette, mivel gyakran megtörtént, hogy a védők ezután, kilátástalannak tartva helyzetüket, feladták az erősséget. Persze szép számú ellenpéldát is fel lehet sorolni, amikor a közelvédelem jóval tovább tartott az előkészítő szakasznál.118
118 Dolleczek 1887. 261. o. szerint a védők többnyire attól féltek, hogy ha rohammal veszik be az erődöt, úgy az a lakosság kirablásával és lemészárlásával végződik. (l. Buda), míg feladás esetén csak hadisarcot kellett fizetniök, és a helyőrséget befogadniuk. Müller 1892. 56. o. több ellenpéldát sorol fel.
Ha a gyalogság túl erős ellenállásra talált, a couronnement-ok között még egy negyedik parallelt (4) is vágtak, amely elrendezésében azonos volt a harmadikkal. A couronnement a glacis gerincével párhuzamosan húzódott, a kiépülésével egyidejűleg megkezdték az ugyanott elhelyezendő ellenütegek (g) felállítását is. A támadóknak ekkorra már erőfölényükre támaszkodva a fedett út kiürítésére kellett kényszeríteniük 105a védőket, akár a rendszeresség, akár a roham segítségével. Ez lehetővé tette, hogy a fegyvertereken (h) befészkeljék magukat, és innen zavarják a védők összeköttetéseit, és a várárkot pásztázzák. Eközben, a couronnement kiépülését követve, elkészültek a réstörő ütegek is (B, a francia „Breche”– rés – szó után).
A couronnement Vauban egyik legnagyszerűbb találmánya. Lényege abban állt, hogy a benne elhelyezett ágyúkat teljes mértékben megvédte a szárnyak oldalazó tüzétől, mégpedig azáltal, hogy a couronnement mellvédjére merőleges traverse-k (i) közéállította azokat. Az ütegek elrendezése is eltért a korábbiaktól. A réstörő ütegek (4–6–8 löveggel) a bástyák között, a ravelin előtt és mellett, mindkettő homlokvonalaival szemben települtek, az ellenütegek (5–8 löveggel) pedig a bástyacsúcs elé.119 Amint ezek, valamint a negyedik parallel lövegei tűzkésszé váltak, s a couronnement árkai is elkészültek, az ostrom 17. napján megkezdték az átkelést az árkokon, miközben a couronnement nehézlövegei réseket törtek a bástyák falába. Ezeket rögtön megrohamozták, mihelyt a töltések vagy árkok (j) elérték a falak tövét.
119 Müller 1892. 44–45. o.
A rohamban a tüzérség és a gyalogság nagyjából a korábban leírt elvek szerint tevékenykedett. Amennyiben az első rohammal nem tudták elfoglalni az erődöt, vagy pedig az ellenfél a bástya területén retranchement-nal (keresztirányú átvágások) akadályozta meg az áttörést, akkor ebben az esetben a résben való befészkelést tekintették fő célnak, mert ez biztosította a további kezdeményezést.
Ennek az akadálynak a leküzdése már csak azért is érdekes számunkra, mivel a budai ostrom mindkét frontján, bár más s más körülmények között, de sor került ilyen jellegű hadműveletekre.
A befészkelés után az ostromlók legfontosabb feladata pozícióik megerősítése volt, s ennek keretében elsőként mozsarakat (M) helyeztek el a rés tetején. Ezt követően a glacis elleni támadásnál leírt módszerrel kezdték kibontakoztatni árkaikat (l) a bástya két oldalán. Közéjük telepítették az átvágásra tüzelő ágyúkat, amelyeket egy árokkal kapcsoltak össze, tulajdonképpen egy kisebb parallelt (m) hozva létre. Ennek fedezete alatt az átvágás gerincére is egy couronnement (n) épült, s ezt a gyorsaság kedvéért a kis parallel lövegeivel szerelték fel. Ez biztosította az átkelést a retranchement árkán (k), amelyet egy újabb, többnyire már eredményes roham követett.
A feladat nehézségeit jól mutatja, hogy Vauban ez utóbbi műveletekre további 8–10 napot szánt. Ezekről az időbeli adatokról persze tudni kell, hogy az optimális körülményekre vonatoztak, s maga Vauban sem tartott lehetetlennek, pl. az ostrom utolsó fázisában, akár 10 napos eltérést sem.
Végezetül meg kell jegyeznem, hogy az a rendszerességre való törekvés, amely Vauban ostromait jellemzi, a kortársaknál még igen ritka, sőt Vaubannak is meg kellett küzdenie az általa felállított szabályok betartásáért. A kevésbé tervszerűen végrehajtott hadműveletekre jó példa többek között Coehorn tevékenysége, aki továbbra is a tüzérség tömeges bevetésével operált, állandó véres rohamokkal igyekezett a döntést kikényszeríteni, s ez az eljárás mindkét részről rengeteg áldozatot követelt. A fejlődés azonban mégis Vauban elképzeléseit, nyugodt, módszeres, gondosan előkészített vállalkozásait igazolta.
