Vauban ostromeljárása
100Vauban ostromeljárása111
111 Vauban ostrommódszeréről számtalan műben olvashatunk, szinte valamennyi általam használt munka foglalkozik vele. Bár külön nem idézem itt, de a pontosításokhoz sok segítséget nyújtott Hoyer 1815 és Augoyat 1841.
Vauban módszerei az elmondottakhoz képest nagy előrelépést jelentettek. Ismételten hangsúlyozni kívánjuk, hogy Vauban néhány kivételtől eltekintve nem alkalmazott új technikai elemeket, viszont, gazdag ostromlói tapasztalataira támaszkodva, az eddigi hiányosságok megszüntetését tartva szem előtt, a már ismert megoldásokat rendszerezte, átszervezte a várvívás addigi menetrendjét, s igyekezvén a helyi adottságokhoz minél tökéletesebben alkalmazkodni, gyökeresen más elvek szerint vívta meg a harcot.
Eredményeit persze nem egycsapásra érte el, hanem számos ostrom során szerzett ismereteit folyamatosan tökéletesítette. Először 1658-ban Malmédynél tevékenykedett 101önállóan, mint „Ingenieur en chef”, s az itt elért siker biztosította számára a továbbiakban, hogy megvalósíthassa saját elképzeléseit.112
112 Zastrow 1839. 116–118. o., 141–148. o.; Feldzüge d. Prinzen Eugen 1876. I. 630–631. o.
Vauban ostromaiban a tüzérségé a fő szerep, mivel ő az ágyúkat az aknáknál jobb eszköznek tartotta a réstöréshez. Nincs ebben semmi különös, mivel Franciaországban a tüzérség harcászata igen magas fokon állt ekkoriban. Vauban itt is a rendszerességgel hozott újat, az ütegek célszerű, átgondolt felosztásával, szigorú szabályok szerinti elhelyezésével. Ez ugrásszerűen megnövelte a tüzérség hatásfokát. Külön kiemelésre kívánkozik a ricochet-lövés, amelyet ugyan szintén nem Vauban talált fel, de rendszerszerűen, és főleg eredményesen, ő alkalmazta először.113
113 L. a 83. jegyzetet.
A gyalogság szerepe passzív, csak a fedett utat, és a végső támadásban a falakat kellett megrohamoznia. Minden részletet a szigorú tervszerűségre törekvés jellemzett, de ennek ellenére gyakorta támadtak hiányosságok a kivitelezésben. Elgondolásának alapja a már többször említett parallel-rendszer, amely az erőd frontjával párhuzamosan futó, több egymás mögött fekvő, a megtámadott szakaszt minden irányból lezáró, s a további előrenyomulás bázisául szolgáló gyalogsági állást jelentett. Hogy ez utóbbi mennyire igaz, bizonyítja, hogy Vauban sokszor place d’armesnek nevezte, jelezve, hogy nagy létszámúőrség és csapatok számára készült. Meg kell még jegyezenünk, hogy eleinte Vauban is csak a cikk-cakkok könyökeit kötötte össze, később viszont már tudatosan húzta meg a szabályos paralleleket, s így ezek lettek a cikk-cakkok kiindulópontjai.
A parallel-rendszerben a gyalogság gyorsan és agresszívan tört előre az árkokkal, ugyanakkor önmaga lényegében passzív maradt, mivel mindvégig fedezetten, az árkokhoz kötve tevékenykedett, erőszakos akciókra itt is csupán a fedett út elfoglalásakor, ill. a rések megrohamozásakor kellett vállalkoznia. Az újdonság ebben „mindössze” annyi, hogy ezt igen csekély áldozatokkal tudta végrehajtani a jobb fedezés és előkészítés folytán. A gyalogságnak a tüzérséggel való együttműködése igen szoros volt.114
114 Feldzüge d. Prinzen Eugen 1876. I. 638–640. o.; Müller 1892. 42–43. o.
