59. Mehmed egri pasa a hatvani kádinak1 Eger, 1643. november 13–december 12.
59.
Mehmed egri pasa a hatvani kádinak1
Eger, 1643. november 13–december 12.
Mehmed egri pasa a hatvani kádinak1
Eger, 1643. november 13–december 12.
1 A sorok vége szakadozott.
Az igaz törvény letéteményese, nagyságos molla, a kádik és bírák büszkesége, az erény és igaz szó kincsesbányája, mollánk: Hatvan kádija – akinek szaporodjanak erényei! –, üdvözletünk és szerencsekívánatunk után a következőkről értesítünk:
A bírósági körzetedbe tartozó szultáni hász-falvak közül Jászberény falu rájáinak [közvetítésével engedelmességet parancsoló nemes rendelet érkezett hozzánk2], amelynek boldogságos tartalma a következő: Ha a nevezett falu rájái közül valaki meghalt, és kétnembeli örökösei ismertek és jelen voltak, örökségül nyert javaikhoz az eminek mostanáig nem nyúltak. Újabban azonban az ilyen halálesetekkor az eminek a seriat ellenére lefoglalják az örökösöket illető javakat, s ezzel a rájának törvényellenesen kárt okoznak.
2 A kiegészítést a 60. sz. irat azonos szövege indokolja. A hivatkozott rendelet az 57. sz.
82Ezért most levelet írtunk, hogy az eljárás a nemes rendelethez igazodjék. Megérkeztekor az kívántatik, hogy a rendelet értelmében járjatok el. Ha a nevezett falu rájái közül valaki meghal és kétnembeli örökösei ismertek és jelen vannak, nem pedig távollevők, ne engedd [az emineknek], hogy örökségül nyert javaikat lefoglalják, ezt a nemes rendeletnek megfelelően akadályozd meg. Ezentúl a halott rája örökül maradt javaihoz az eminek a nemes seriat és a fényes rendelet ellenére ne nyúljanak, azokból semmit ne hagyj elvenni. Az ügyre kellő gondot fordíts, s ne hagyd, hogy a ráját a nemes seriat ellenére zaklassák. Az ügyben a magas rendelet értelmében járjatok el. Kelt az 1053. év áldott ramazán havában, a jólvédett Eger városában.
A pencsén: Mehmed pasa.
A hátlapon a pecséten: Mehmed, Ibrahim fia.
– – – – –
Erlau, 13. November–12. Dezember 1643. Bezugnehmend auf die unter Nr. 57 erwähnte Anordnung, weist der beylerbeyi von Erlau, Mehmed, den kadi von Hatvan an, er möge unterbinden, daß die emine auch dann das Erbgut von Verstorbenen beschlagnahmen, wenn die Erben bekannt und anwesend sind.
