71. Núh hatvani kádi a jászberényieknek Hatvan, 1650. február 3 –március 3.
71.
Núh hatvani kádi a jászberényieknek
Hatvan, 1650. február 3 –március 3.
Núh hatvani kádi a jászberényieknek
Hatvan, 1650. február 3 –március 3.
Az ügyet, amely itt elmondatik, lejegyezte a szegény Núh hatvani kádi, akinek bizodalma a Magasztosban és Magasságosban van. Nyerje el a bűnbocsánatot!
A jelen irat megírásának oka a következő:
A hatvani bírósági körzetbe tartozó szultáni hász-falvak közül Berény falu lakosai a bíróságon a hatvani mukátaá jelenlegi eminje, ezen irat birtokosa1: Szulejmán szeroda jelenlétében ellene pert indítottak és a következőket adták elő: „Eddig a kincstár számára az emineknek dzsizjét, iszpencsét és más adókat fizettünk. Most a nevezett emin a szokással ellentétben az esedékes tizedet nem a vilájetben használatos kejl és sinek mértékekkel szedi, hanem önkényesen nagyobb méretűekkel. Ezen kívül húszas-harmincas csoportokban lovasok és gyalogok jönnek a falunkba, megszállnak nálunk, esznek-isznak, s mindezen túl rókabőr, kés és bocskor követelésével sanyargatnak minket. Ha valamelyikünk szolgája vagy pásztora meghal, sok pénzünket szedik el törvénytelenül. Mindezen felül, ha Hatvanban várépítés vagy kincstári szolgálat adódik, falunkra munkát rónak ki. Ezeket a zaklatásokat semmi módon nem tudjuk elviselni és megakadályozásukat kérjük.”
1 Az „ezen irat birtokosa” sztereotip kifejezés rossz helyre került. A kiállított végzést ui. a pernyertes fél, jelen esetben a berényiek kapták meg.
Ezután megkérdeztük Szulejmán szerodát, aki a következőket mondta: „A korábbi eminek idejében valóban ilyen gyakorlat volt. De mi ezekkel a követelésekkel a berényieket nem zaklattuk.” Erre a fentnevezett berényi lakosok felmutatták az egri díván levelét, amely a dolgokat úgy rögzíti és tartalmazza, ahogy ők azt perükben előadták. Az utasítás úgy szól, hogy a fenti követelések tiltassanak meg; a lakosok az eminek számára három napnál többet ne dolgozzanak, hanem a régi szokás szerint évi három nap szolgálatot teljesítsenek. Mivel a falu lakosai a kezükben lévő irat értelmében a seriat törvényszékétől is végzést kértek, nevezett Szulejmán emint figyelmeztettük, és a régi szokásokat túllépő követelésektől eltiltottuk. A szultáni hász-falvak lakosai számára pedig a díváni irat értelmében ezen végrést kiállítottuk és kezükbe átadtuk. Kelt az 1060. év jóságos szafar havában.
93Az ügy tanúi: Hüszejn szeroda – Mehmed Cselebi étekfogó– Ahmed szeroda selyemárus – Halil szeroda egri lakos és mások a jelenlévők közül.
A pecséten: Núh
A hátlapon magyarul. Hatvani kadia hucsetje. Az egri díváni kincstartóés olaj bék levelire az eméngség jovára. Ferenc deák szerzette.
– – – – –
Hatvan, 3. Februar–3. März 1650. Hüccet des kadis von Hatvan, Nuh. Die Jászberényer strengen einen Prozeß gegen ihren emin, Süleyman seroda an, weil er den Zehnt nicht mit den im vilayet üblichen Hohlmaßen (keyl ve şinek) einhebt, sondern mit größeren. Auch beklagen sie sich darüber, daß die Soldaten in zwanziger- bis Dreißigergruppen zu ihnen ins Haus kommen, sich schmarotzend gütlich tun und Geschenke verlangen; desweiteren hätten sie für verstorbene Angestellte zu bezahlen und müßten ewig beim Festungsbau in Hatvan arbeiten. Die Rechtfertigung des emins: All das sei zur Zeit seines Vorgängers so gewesen, er selbst bedränge die Stadt nicht. Die Jászberényer zeigen das Schreiben des Erlauer divans vor, worin ihre Klagen entsprechend fixiert und die Fron auf drei Tage pro Jahr festgelegt wurde. Das Gericht verbietet dem emin die unrechtmäßigen Forderungen.
