VI. 5. 2. Az új felmérés
VI. 5. 2. Az új felmérés
Az új felmérés 1927-ben vette kezdetét, a munka alapvetően a volt Monarchia IV. felmérésénél követett előírások szerint indult meg, azonban Magyarország általános terepjellege és a szintvonalas domborzatábrázolás követelményei szerint módosított formában. Az új felmérést az egyes tereprészek különbözőségéhez igazodva és a rendelkezésre álló alapanyagnak megfelelően más és más eljárásokkal, de a minőség és a kivitel szempontjából azonos elvek alapján hajtották végbe. A két alkalmazott eljárás a topográfiai új felmérés és a légi fotogrammetria volt:
a.) Topográfiai új felmérés – Az új felmérés hagyományos formája a mérőasztal alkalmazása, szelvénynegyedenként végzett munkával (Magyarország közepes földrajzi szélességén az egy szelvénynegyed által fedett terület mintegy 66 km2). Alapja az országos háromszögelés, a szabatos szintezés és a kataszteri térkép volt. A kataszteri térkép redukált tartalmát pantografálás útján vitték fel a felmérési szelvénynegyedre, amelyre előzőleg felszerkesztették a belső keretvonalat, a négyzethálózatot, valamint a vízszintes és magassági ponthálózatot (a Geodéziai Csoport a Háromszögelési Hivatal által megadott pontokat sűrítette, így egy felmérési negyedre 30–40, esetenként még több háromszögelési pont esett). Ezt az alapponthálózatot a topográfus grafikus eljárással sűrítette, a domborzat ábrázolása a terepen bemért pontok és az esési irányok alapján megrajzolt (10 m-es alap-, 5 és 2,5 m-es segéd-) szintvonalakkal történt, amelyek sűrűsége megegyezik a reambulált térképekével (pontossága viszont jóval nagyobb). Ahol a terep részleteit nem lehetett szintvonalakkal kifejezni, csík- és pontsorokat alkalmaztak.
Télen a piszkozati terepmunkáról a felmérők külön-külön síkrajzi és domborzati tisztázati rajzot készítettek, amelyekről fotolitográfiai eljárással ofszet nyomólemezek készültek. Ezekhez csatlakozott az erdő-színlemez és egyes szelvényeknél a külön víz-lemez (ahol az erdőket zölddel, a vizeket kék színnel ábrázolták). A sokszorosítás a reambulált szelvényekhez hasonlóan 3, egyes esetekben 4 színben történt (síkrajz, sziklarajz, névrajz: fekete, domborzatrajz: barna, erdők, kertek: zöld; a vízrajz egyes szelvényeken kék, egyébként fekete – 83/a. térképmelléklet).
b.) Légi fotogrammetriai új felmérés – elsősorban ott, ahol nem állt rendelkezésre megbízható kataszteri alapanyag. Két változatát alkalmazták:
– síkfotogrammetria (fototopográfia): síkvidéken alkalmazott egyképes fotogrammetria, ahol a légifelvételekből transzformálás útján előbb 1:10 000 méretarányú foto-térképet készítettek, amely 1:25 000 méretarányra kisebbítve, kéknyomaton került a mérőasztalra az elavult kataszteri térkép helyett. A topográfus ezen végezte a helyszínelést (az utak, a növényzet, a névrajz helyszíni felvételét, a magasságméréseket és a domborzat megtervezését). Ettől kezdve a térkép készítése, sokszorosítása megegyezett a topográfiai felmérésnél leírtakkal (83/b. térképmelléklet).
– sztereofotogrammetria – erdős domb- és hegyvidéken alkalmazták. A repülések után a légifényképpárokat 1:10 000323 méretarányban (Bauersfeld–Zeiss-féle sztereoplanigráffal) kiértékelték, melynek során a síkrajzi részleteket előbb vonalasan, majd jelkulcs alapján kirajzolták. A domborzat ábrázolása – az egyéb, új felmérésű és reambulált szelvényeknél alkalmazott 10 m-es alapszintvonalakkal szemben – 5 m-es alapszintvonalakkal történt. A szobai feldolgozás nyomán készült a kéknyomat, amellyel bejárták a területet: osztályozták az utakat, vizeket, a növényzetet, berajzolták a fényképpárból nem értékelhető részleteket, felvették a névrajzot. Ezt követte a szelvények kartográfiai kidolgozása és sokszorosítása, ami megegyezett a topográfiai és a síkfotogrammetriai új felmérésnél leírtakkal (14. sz. könyvmelléklet, 83/c. térképmelléklet).
A Hadtörténeti Térképtárban megtalálható a huszonötezres szelvények alapjául szolgáló tízezres térképi alapanyag egy része, fémbetétes papíron, amely tartalmazza a síkrajzot és a szintvonalakat, a többi kiegészítő információ oleátapapíron szerepel. HT jelzet: B XV a 45.
Az új felmérésű szelvények területe kapcsolódik a reambulált szelvények területéhez (13. sz. könyvmelléklet, 80. sz. CD melléklet). A Dunántúlon a reambulált területektől délre végeztek új felmérést, pl. a Balatontól északnyugatra folytak kísérletek a sztereo-fotogrammetria alkalmazására. A reambulálás korábban az ország északkeleti területén folytatódott, ehhez délről csatlakoztak az új felmérésű szelvények. Az Alföldön található új felmérési szelvények nagy része fototopográfiai eljárással készült.
Összesen 86 db huszonötezres szelvény területe került felmérésre, 43 szelvény földi topográfiai, 30 szelvény fototopográfiai, 13 szelvény pedig sztereofotogrammetriai úton. Közülük azonban csak az a 23 szelvény került „normál” szelvényméretben (76×56 cm) kiadásra, amelyek új felmérése az 1930-as évek elején történt meg. (Az 1942-ben újra felmért 5363/1 jelzetű bugaci szelvény kivételt képez, mert annak csak a közepe került új felmérésre, a körülötte levő részt a hetvenötezres szelvény alapján felnagyították és részben helyesbítették; a teljes szelvény színes, szintvonalas.) További 46 szelvényt „kis alakú” (38×28 cm-es), illetve „dupla” (38×56 cm-es) méretben jelentettek meg, két színben: a domborzat barna, minden egyéb fekete (84. térképmelléklet).
Tizenhét szelvény területe új felmérésre került ugyan,324 de kinyomtatásra már nem, ezek az 1937–1938 után felmért szelvények. A felmérési méretarányban (1:25 000) elmaradt ugyan a kiadásuk, ám alapanyagul szolgáltak az új hetvenötezres, majd később az ötvenezres térképekhez.
A Térképészeti Közlönyök évi jelentései szerint.
1928-ban 6, 1929-ben 7, 1930-ban 6, 1931-ben 4, 1932-ben 5, 1933-ban 8, 1934-ben 10, 1935-ben 5, 1936-ban 9, 1937-ben 3 (kiadásra csak egy került), 1938-ban 11 (csak hatot adtak ki közülük), 1941-ben 6, 1942-ben 1 (kiadott!), 1943-ban 2, 1944-ben 2 szelvény új felmérése történt meg, Az 1937-ig újra felmért szelvények a felmérést követően 2–3 évvel jelentek meg, az első 1930-ban (13. sz. könyvmelléklet, 80. sz. CD melléklet).
A reambulálás, az új felmérés természetesen csak a trianoni Magyarország területét érintette, ezek a szelvények néha részbeni helyesbítésre is kerültek, hogy „naprakészebbek” maradjanak. A részbeni helyesbítés nyilvántartások alapján történt, és az új felméréssel egy időben indult meg, gyakran légifényképeket is használtak segítségül. Ezeken a szelvényeken egyaránt szerepel a reambulálás, az új felmérés, illetve a részbeni helyesbítés évszáma. 1923 és 1940 között összesen 34 szelvényt adtak ki újra, nyilvántartás alapján helyesbítve (85. térképmelléklet).
