VI. 5. 3. Az 1939–1940 közötti helyesbítések
VI. 5. 3. Az 1939–1940 közötti helyesbítések
A második világháború előszele, majd kitörése módosította a térképezés menetét, háttérbe szorult az időigényes új felmérés, előtérbe került a déli és keleti határ menti szelvények helyesbítése, amely lényegében reambulálásnak volt tekinthető, bár némileg különbözött az 1920–1926 között végbement munkálatoktól, mivel nagyobb teret kapott a légifényképek hasznosítása, így a helyszínelés lerövidült. A geodéziai előkészítés egyszerűsödött: a műszerek fejlődése lehetővé tette, hogy viszonylag kevés, 30 km2-enként 1 háromszögelési és 2 fénykép-illesztőpont alapján dolgozzanak. A régi huszonötezes szelvények helyesbítéséhez felhasználták a kataszteri térképeket, a közvetlenül a légi-fényképeken történő manuális interpretálást, valamint a fototopográfiai és sztereofotogrammetriai felmérést, így (1939-ben a keleti, 1940-ben a déli határ mentén) viszonylag rövid idő alatt aránylag sok, 63 szelvény készült el, közülük 48 a trianoni ország területére esett, 15 pedig hozzájuk csatlakozott a határon túli területeken. A reambulálás csak a trianoni területet ábrázoló szelvényeket érintette, azoknál is csak az országhatárig, a domborzat ábrázolása szintvonalakkal történt, megbízhatósága az 1920–1926 között reambulált szelvényekével megegyező, tehát szabatos szintezésre nem támaszkodott. Ezek a térképek két színben kerültek kiadásra: a domborzati elemek barnák, minden egyéb fekete (86. térképmelléklet). A szelvények határon túli részén, illetve a határon túli szelvényeken csak a legfontosabb változásokat rögzítették (valójában „részben helyesbítették”a bécsi térképeket), a domborzat a régi bécsi térképekével megegyező, fekete színű (13. sz. könyvmelléklet, 80. sz. CD melléklet).
