A pallos uralma
A pallos uralma
A gyóntató papoknak sikerült Nádasdynál és Zrínyinél az a furfang, amit Wesselényinél meghiúsított az erősebb lelkű asszony. Becsalták őket a kelepcébe; kegyelem és magas hivatalra emelés ígéreteit hozták a számukra, ha töredelmesen bevallják az összeesküvésben részvétüket. Amint ezt megtették a főurak, színleg szabadon is bocsáttattak, s kegyben maradtak. De csak addig, amíg Murány várával kézre nem kerültek az összeesküvés okiratai, amikből azután a fejükre lehetett olvasni a lázadásban elvállalt szerepeiket. Ekkor újra elfogták őket, s osztrák rendkívüli vértörvényszék elé állíták. A bírák mind németek voltak. A lőcsei gyűlésen még akadtak bátor magyar hazafiak, kik a vádlott főurak idegen törvényszék elé állítása ellen tiltakoztak; szavukat senki sem hallgatta meg.
Az idegen törvényszék előtt Nádasdy Ferenc nem védte magát. Az uralkodó kegyelmére hivatkozott. Az egész lázadási tervért az özvegy Wesselényinét okolta. Szécsy Mária volt az egésznek a lelke. Nádasdy ellenezte azt, s azért az összeesküvők őt meg is akarták gyilkolni. Csak azért volt közöttük, hogy titkaikat fölfedezve, magát nádori méltóságra emelje.
Egészen ellenkező hangulatból szólt Zrínyi Péter. Ő felszámlálta a császári kormány önkényes tetteit, amik a magyar nemzetet feljogosították a törvény engedte fegyveres ellenállásra. Elmondta, hogyha a király megszegi a nemzetnek adott esküt, a nemzet is fel van oldva az alól. Hivatkozik a fehér lapra, melyet gyóntatója biztatására a királynak adott. Tiltakozik azon magyarázat ellen, hogy ez a fehér lap csak őrá nézve kötelező, a királyra nézve nem. Ez még becsületes kalmárok között sem járja. Aquila non captat muscas! (A császári sas nem kapkod legyek után!) Kéri magát hazai törvényszék szerint elítéltetni.
Nádasdynak az önmegalázása, Zrínyinek a büszkesége egyforma sikerre talált.
Lobkovitz, a mindenható miniszter, sem az egyiket, sem a másikat nem engedte a császár elé jutni. Éppen úgy Frangepán töredelmes könyörgését sem. Elsikkasztá a magyar tanácsosok kérelmeit is, sőt még a római pápa intő levelét is, ki a katholikus főurakért engesztelő szavát közbeveté. Addig kínzá a megrémített Lipótot, míg kicsikarta tőle az osztrák vértörvényszék által kimondott ítélet aláírását.
Ez ítélet jószág, nemesség, kéz- és fejlevágásra szólott. A kézlevágást elengedték, a többi végre lett hajtva.
Nádasdy Ferenc Bécsben, a városház egy földszinti termében lett lefejezve. Zrínyit és Frangepánt a bécsújhelyi fegyvertárban végezték ki. Amaz fennkölt bátorsággal, szótlanul lépett a vérpadra, emez lelkesítő beszédet tartott a közönséghez. A bakó keze reszketett, mind a kettőnek háromszor esapott a fejéhez, míg le tudta vágni.
Magyarország legerősebb oszlopai voltak: nehezen fogta őket az irtó vas!
Most ez a terem sörházul szolgál, s az utazóközönség a habzó árpalé szürcsölése mellett olvassa a gyászesetről szóló emlékfeliratot.
A főtemplom falába be van illesztve a sírkő, amely alatt a két nagy ember nyugszik: jelvényül domborműben kivésve két halálfő, alattuk egy pallos, felül e sorok:
„Hoc in tumulo jacent Comes Petrus Zrínyius, Banus Croatiae, et Marchio Franciscus Frangepan, ultimus familiae. Quia coecus coecum duxit, ambo in foveam cecidere. – Alant pedig:
„Discite mortales, casu discite nostro
Observare fidem Regibus atque Deo.
Anno MDCLXXI Die XXX aprilis hora IX
Ambitionis meta est tumba.”
Observare fidem Regibus atque Deo.
Anno MDCLXXI Die XXX aprilis hora IX
Ambitionis meta est tumba.”
„Itt feküsznek a sírban Zrínyi és Frangepán; családjának utolsója. Vak vezette világtalant, azért mindketten verembe esének. Tanuljátok meg halandók a mi esetünkből, hogy a királyok és az Isten iránti hűséget meg kell tartani. – A nagyravágyás határa a sír.”
Frangepán Ferenc utolsója volt a családnak. Benne múlt el az a hatalmas család, mely öt századon keresztül leghívebb védője volt a magyar koronának. Ez a név mindig egy hadsereg volt.
Hasonló értéke volt a Zrínyi névnek is. Ez is itt végződött el. Maradt ugyan még egy fia Péternek, Boldizsár, de annak az élete már nem volt élet: ott múlt el egy osztrák várbörtön pincéjében, ahol húszévi magányfogságban végre beszélni is elfelejtett.
Nem volt szükség magyar hősökre többé!…
A nagyobbak után következett a kisebbekre a sor.
Háromszáz nemes úr és protestáns lelkész lett összefogdosva.
Ezeket már Magyarországon magyar bírák elé állították. Ami azonban rájuk nézve nem tett semmi különbséget, mert ezek is halálra ítélték őket.
I. Lipót ugyan a halálítélet közül csak kettőt erősített meg. Az egyik Fügedi Nagy Endréé volt. Ez volt Wesselényi Ferenc udvari kapitánya, vitézségéről, törhetetlen jelleméről híres férfi; a másik Bónis Ferenc, aki egy élcéért szolgált halálra: – mikor várkapitány korában a szomszéd császári várparancsnok odaüzent hozzá e szavakkal: „Hozz énnekem élést” (gabonát), Bónis ezt felelte neki rá vissza: „majd hozok neked élest” (kardot). Ezért kellett a fejétől megválnia.
A többit megkegyelmezték örök várfogságra, vagyonaikat elkobozták, ingó birtokukból, amit az elfogó katonatisztek meghagytak, azon osztoztak a bírák és közvádlók. Nádasdy Ferencnek négymilliót érő kincseiből még a hitelezőinek sem maradt semmi. Akinek fia, leánya volt, azokat bedugták a jezsuiták és az apácák kolostoraiba.
Hanem Lipót császár a kivégzettek lelkéért kétezer misét szolgáltatott.
