A szatmári békekötés
A szatmári békekötés
Tizenkétezer harcos, akinek a szíve láng, akarata acél, még mindig elég erős tábor, hogy egy országosan gyűlölt ellenség kezéből a diadalt egy kétségbeesett végcsatában kicsikarja.
A bécsiek ezt a lángot is ki tudták oltani, ezt az acélt is meglágyítani. Egyszerre letették Heistert a fővezérségből, a kegyetlenkedőt, a nemzet ellenségét, a protestánsok üldözőjét, az országpusztítót, s helyébe tették Pálffy János tábornagyot, a magyart, az engesztelőt, az eszes diplomatát.
Ez aztán azt a tábort, akit elődei le nem tudtak győzni karddal és ágyúval, legyőzte egy szál vesszővel, a béke olajágával.
Harc helyett értekezést kezdett Rákóczy fővezérével, Károlyi Sándorral. A fejedelem tudtával történt ez.
Majd Rákóczy maga is összejött Pálffyval, s késő éjig értekezett vele. Pálffy biztosítá őt a király kegyelméről, ha ezt Rákóczy maga fogja kérni levelében.
Rákóczy visszament táborához, s elmondá a főtisztjei előtt Pálffy ajánlatát: sűrű könnyhullatások közt. A tanácskozás eredménye az lett, hogy Rákóczy megtörte büszke lelkét, s levelet írt a királyhoz, melyben nemzetének igazságot, magának és híveinek kegyelmet kért tőle.
„Indítsa erre Felségedet az igazság és kegyelem, a trónok e támaszai.”
Rákóczynak megesett a szíve a vele együtt bujdosók nyomorán. Így ír ő maga: „A szánakozás érzelme soha életemben nem hatott lelkemre élénkebben, mint ezen másfél napi utam alatt… A földet már hó borítá. Az alvidékről kibujdosott asszonyok szekereinek hosszú soraival találkozván, kik sírva nyújtják felém kezeiket és zokogva biztosítának a maguk s férjeik hűségéről, csak fedelet s élelmet kérve a maguk számára; a hidegtől didergő gyermekeik sírással tölték el a szekereket, melyek a félig fagyott sárban alig mozdulhatának. Mélyen meghatott állapotuk, s tettem érettük, amit lehetett”.
Rákóczy a királyhoz írt levelének eredményét nem várta be az országban. Február derekán kiment Lengyelországba, Károlyira bízván a királlyal való béke megkötését.
És azután sohasem látta meg többé hazája kék hegyeit.
A királyi határozás leérkezett, amiben Rákóczy fejének és jószágainak biztosítva lesz a kegyelem, párthívei amnestiát kapnak, az ország jogos törvényei, jogai és szabadságai helyreállíttatnak.
Ez okmánnyal felkereste Károlyi a fejedelmet Lengyelországban. A királyi leirat s a magyarok kívánságai tárgyalása végett Szatmárra hívtak össze országgyűlést.
Szomjazta már az egész ország a békét.
S akik annak megkötése fölött alkudoztak, maguk is magyarok voltak mind a ketten.
Ez alkudozás alatt hirtelen meghalt I. József király; ifjú korában ragadta el a himlőragály.
Ez sietteté a béke megkötését. Pálffy félreveté az özvegy királyné levelét, Károlyi a Rákóczyét, s azzal véget vetve minden húzás-halasztásnak, a fegyverszünet utolsó napján aláírták a békeszerződést. A magyar urak közül százötvenegyen.
E békeokmány tíz pontja szerint: Rákóczynak minden birtoka visszaadatik, hasonlóul kegyelemben és jószág-visszaadásban részesülnek minden hívei, a vallásszabadság helyreállíttatik, az özvegyek és árvák elkobzott birtokai visszaadatnak, a tett károk kölcsönösen helyrepótoltatnak, Magyarország és Erdély jogai szentül és sértetlenül fenntartatnak, egyebekről az egybehívandó országgyűlés intézkedik.
E békeokmány a majtényi síkon lett felolvasva a hadi rendben felállított tizenkétezer főnyi had előtt. Hallgatva egyeztek bele. És azután mindannyian lerakták a fegyvert, mellyel tíz éven át annyi dicsőségen és viszontagságon keresztül védelmezték szabadságuk és nemzetük ügyét.
Azt a négyszögű tért, ahol e fegyverlerakás végbement, körülárkolták, s úgy áll az ott most is a sík róna közepette, benőve vad bozóttal; körüle a kalászos róna, maga egy sötét folt az arany síkság közepén, egy darab senkiföldje. A fák elvadult gesztje örök sötétet tart fölötte, és soha senki egy vándorbotot sem vág le azoknak a sarjaiból…
