Históriai nagy nevek. Készületek a harcra
Históriai nagy nevek. Készületek a harcra
A kocka el volt vetve. Bécs leverése után a reactio vezetői nem gondoltak többé Magyarország kibékítésére. Csak az erőszakos elnyomásról van szó. Minden oldalról megtámadni az országot rendes haderővel és amellé a belső zendülést szítani: ez volt a haditerv.
De most már aztán a magyar nemzet sem maradt tétlen.
A nagy önvédelmi harcban, el kell ismernie a történetírónak, hogy Kossuthé volt a vezérszerep.
Ő gondoskodott róla, hogy a Magyarországon fekvő erősségek a magyar szabadságharc számára megtartassanak. A reactio is törekedett azokat elfoglalni. Aradvárban, Temesvárban ez utóbbi győzött. Éppen úgy Erdélyben Károlyvárnál és Dévánál. A várak osztrák parancsnokságok alá kerültek. Ellenben a hatalmas erős Komáromot, Lipótvárt, Eszéket, Munkácsot a magyar kormány tudta megtartani. Péterváradon Henczy volt a várparancsnok. A várőrséget azonban a Dom Miguel (debreceni) és Esztei (budai) magyar ezredek zászlóaljai képezték egy honvéd zászlóaljjal és huszársággal. Mikor Beöthy Ödön bácsi kormánybiztos megérkezett október 8-ikán a honvédelmi bizottság rendeletével Péterváradra, hogy a vár ormára a nemzeti színű zászlót kell kitűzni, Henczy az osztrákok kezére akarta adni a várat: azonban a Dom Miguelek fellázadtak ellene: fogságra ejték a várparancsnok Henczyt, s mint hazaárulót felküldték Budára, hogy ott ítéljen fölötte a haditörvényszék. Henczyt azonban nem állíták a haditörvényszék elé; hanem fogva tarták Budavár bástyabörtönében, s mikor a magyar kormány elhagyta a fővárost, ottfeledték a börtönben. Ő lett azután Budavár főparancsnoka a kocka fordultával, s irtóztató bosszút állt a péterváradi megszégyenítésért.
A schwechati vesztett ütközet után Kossuth a fővezényletet Görgey Arthurra bízta, akit tábornokká léptetett elő.
Mikor e választását a képviselőháznak bejelenté, így szólt: „Bizalmam Görgeyre esett, akinek katonai munkálatairól, nemzeti érzületéről s elhatározottságáról becsületemmel állok jót. Mert ő úgy van lelkesülve, mint Magyarország minden igaz fia, hogy nem azt kérdi: magas polcra állíttatik-e – hanem, hogy mit parancsol a hazafiúi kötelesség? Azt jövendölém a tábornok úrnak, ha egy kis szerencse járul hozzá, neki az isteni gondviselés nagy és fényes pályát jelölt ki, és ezt azon meggyőződéssel jövendölém, mivel tudom, hogy akármik legyenek a körülmények, ő mindig hű szolgája marad a szabadságnak.”
