V. AZ ÖTHALOM
V. AZ ÖTHALOM
Egy huszonöt méternyi magasságú zöld domb emelkedik ki az alföldi rónából, messze földre ellátható. Ez adta a földet a most emelt szegedi töltésekhez. Szeged elmondhatja, hogy az ősök hamvai védelmezik meg ezentúl, mert az Öthalom egymás után következő ivadékok temetkezési helye volt, a bronzkortól kezdve egész a hun korszakig. A kiásott maradványok tanúskodnak erről, miket a múzeumnak egy kiküldött fiatal tisztviselője gyűjtöget nagy buzgalommal, és őriz féltékenyen, rögtönzött fakunyhójában.
A földhordás természetesen az Öthalom talapjánál kezdődött, a magas halmot magát jóformán meg sem közelítette, mégis tömérdek őskori leletet hozott napfényre. Éppen pihenőnap volt; az új ivadék ott aludt édesdeden a sírjaikból kizavart kelták és dentumogerek helyén, szerteszét meghagyott földobeliszkek mutatják a réteget, mely el lett innen kubikolva. Valamikor nem fogja tudni a késő ivadék, hogy mit jelentenek azok az agyagoszlopok ottan, s mennyi tudós értekezést fognak írni – a papíroskorszakbeli ősök építkezési módjáról!
Maga az Öthalom most is gazdag búzavetéssel van takarva. Megmaradt mustrának, hogy ilyen lett volna az idei termés.
Fiatal tudósunk elvezet bennünket fakunyhójába, s kitárja elénk szerzett műkincseit.
Legelöl jön a bronzkorszak: rézkardok, sarló alakú kések, réz karperecek, fibulák, amik a csontmaradványokat ékesítik; ezekkel együtt a durvább agyagedények, roppant nagy urnák fekete agyagból, sír-mécsek, korsócskák, aminőket a halottaknak útra szoktak adni. Később aztán a bronzzal párosuló vaskorszak, ahol a fegyver még rézből, de a kengyel már vasból van, s azokkal már a finomabb kor divatcicomái, szép színes üveggyöngyök, nagyobbak fehér porcelán földből; aztán jön a hun korszak. Azt mondják, hogy annak a lovagnak, akit lován ülve, kutyájával együtt találtak a földben, magyarnak kellett lenni, mert őseinknek volt az a szokásuk, hogy a vezérférfiút lovával és kutyájával temessék el. Talán éppen Thonuzoba volt? Akárki volt, derék ember lehetett, mutatja nemcsak a koponyája, de az is, hogy ezüst pitykegombokat viselt, és csatokat a mentéjén.
A többi koponyák is tiszteletre méltó férfiak mind. Szerettem volna fél órára doktor Lenhossék barátom lenni, hogy kellő szenvedéllyel élvezhettem volna azt az érdekes találkozást négy olyan hazafival, akiknek mindegyike más ezredévet s más népfajt képvisel. Négy olyan koponya, amelyik mindegyik merőben különbözik a másik háromtól. Minő kiálló pofacsontok! Minő hatalmas álla van egynek, s mily gyönyörű fogai, teljesen ép koronákkal! Ez nem rágta az ételt, bizonyosan csak úgy nyelte. Nem értek hozzá. Mindig nagy respektusom volt az üres koponyák iránt, azok harapnak legjobban. De azt az egyet mégis megbámultam, amelyiket a bronzeszközökkel együtt találtak, nemcsak azért, hogy olyan hátralapult homlokot, olyan visszahajló agyacsot élő embernél nem látni mostan, hanem különösen amiatt, hogy e derék ősünknek az orra fölött is van egy tökéletesen kifejlett zápfoga, beleékelve a pofacsontba. Mekkora tekintélye lehetett ennek, amíg élt, azért a képéből kiálló agyaráért. Ennek bizonyosan nagyon sokat hallgattak a tanácsára. Az embercsontokon kívül még szarvasagancsokat is találtak, s később remekül készített mázas cserépedényeket, amik már kifejlett iparra mutatnak.
Egy veremre is akadtak a föld alatt, mely kulacs alakúra volt készítve, s megtöltve fekete kölessel.
Hanem pénz igen kevés akadt őseink körül. Úgy látszik, hogy még őnáluk sem volt rendezve a valutakérdés.
Az egész Öthalom valószínűleg mind tele van ilyen őskori emlékkel, s valamikor azok mind napfényre jönnek. Mert meg vagyok felőle győződve, hogy az egész Öthalmot el fogják hordani, kerüljön, amibe kerül, hogy azzal Szeged városát feltöltsék, mint ahogy feltöltötték 1836 óta Pestet. Az Öthalomnak ez a hivatása. Most töltsük fel belőle a főutcákat; azután évről évre télen, mikor egyéb dolog nincs, a sok szegedi szekeres töltse fel belőle a háza táját. Ezt arra teremtette az Isten, nem pedig, hogy a mindenféle pogány népek várják alatta az ítéletnapot, akikre a feltámadás ígérete úgysem szól, vagy ha szól, rossz kimenetele lesz rájuk nézve. Védje meg az Öthalom Szegedet a jövendő árvizektől!
