VII. A SZIVATTYÚK
VII. A SZIVATTYÚK
A küláradat már el van zárva, a belül maradt víztömeg azonban még mindig egy tó, aminek a körülete mintegy huszonnégyezer méter.
Ennek a leapasztása a nehéz feladat.
Legjobb volna a Tiszába leereszteni, csakhogy a folyam alig 5 centiméterrel alacsonyabb a belvíznél, s Tokajnál áradást jeleznek, tehát a töltést megnyitni még bajos. Ha a Tisza egyszerre nagyot esik, akkor rögtön hozzá lehet e módszerhez folyamodni.
De addig is segíteni kell, a későbbi időkről pedig előre gondoskodni.
Terv van elég írásban és nyomtatásban.
Olvastam egyet, amelyik azt ajánlja, hogy miután „egy” Tisza nem elég levezetni ezt a tömérdek vizet, ássunk még egy „másik” Tiszát a Bánáton keresztül, legyen azoknak is árvizük.
A másik azt proponálja, hogy – ez a tó innen sehová le nem folyhat, mert a Tisza medrénél mélyebb. Azért ide kell hívni Zsigmondyt, fúrjon nagy ártézi kutakat a tó fenekére (kérem, nem kell nevetni!), nem azért, hogy a föld túlsó fenekén folyjon ki az a víz, hanem hogy az alsó homokrétegekbe behatolva azokon át elszivárogjon. Egészen geológiai tanulmányon alapuló tervezet.
A harmadik, amiről hallottam (nem olvastam, de hiteles hallomás után írom), azt tanácsolja, hogy éppen nem kell azzal vesződni és költekezni a kormánybiztosnak, hogy az álló vizeket kiszivattyúztassa, hanem vettessen beléjük jó sok fűmagot, az ott kikel, s benövi szépen az egész területet. (Talán úszó lápra gondoltak a tervezők?) Ezek mind tekintélyes szakértőktől jönnek.
A királyi biztos és az országos bizottság azonban ehelyett az álló vizek kiszivattyúzásához fogtak, kockáztatva, hogy mennyi vicc fogja ezért érni a fejeiket, miután „pumpálni” annyit is tesz, mint „kölcsönözni”.
A város több helyén vannak felállítva gőzszivattyúk, mik a megrekedt vizet a töltés fölött a Tiszába átemelik; de a főtelep az államvasút raktárudvara előtt van, ahol egy félszer alatt tizenkilenc ilyen vaselefánt szívja fel ormányába a vizet, ami azután két csatornába egyesülve zuhatagkint omlik a Tiszába oly erővel, hogy százlépésnyire meglátszik, amint visszafelé folyik az ár. Olyan az a gépcsoport, mint egy valóságos ostromtelep, a föld reng a dübörgése alatt.
S az eredmény: négy centiméter apadás naponkint.
De ez a négy centiméter egy-egy megszabadult utcát jelent. Benn a városban mutatja a tovafutó ár, hogy az emberek harca nem eredménytelen. A víz kezdi uralmát átengedni – a sárnak.
