Amit a szultán mesél
Amit a szultán mesél
– Hát most én mondok neked cserébe egy mesét – szólt a kalifa. – Ennek a gyermeknek az anyja volt az én kedvenc kadinám. Még ha másra néztem is, csak őrá gondoltam, oly nagyon szerettem. Egyszer egy keresztyén lovag esett fogságomba, kinek a balsorsban is megtartott büszkesége megnyerte tetszésem. Feloldoztam láncaiból, palotámba hoztam, barátommá tettem. Víg cimbora volt; mulatságos bajtárs, tudott dalolni, mesélni, tréfálni, velem vitatkozni, ahogy a saját emírjeim egyike sem tud. Tréfájában nem volt bohóc, merészségében nem volt paraszt, bölcselkedésében nem volt unalmas. Nagyon megszerettem. Olyan szabadon járt-kelt palotámban és palotámon kívül, mint a szaracén sheikek bármelyike. Nem tartá őt fogva semmi, csak a becsületszó. Rá mertem volna bízni az álmomat, rá a kardomat, a kedvenc paripámat. Bizonyos voltam felőle, hogy meg nem csal, meg nem lop, meg nem öl. És ez az ember mégis megcsalt, meglopott, megölt engem, a legkegyetlenebbül. Egy éjjel elszöktette a hárememből a kedvenc nőmet. Nem futhattak messze, beduin lovasaim a pusztában utolérték őket. S azóta ennek a gyermeknek nincsen anyja.
– Te megöletted őket?
– Nem. Esküvésem tartja, hogy énmiattam soha fogolynak és asszonynak vére ki ne hulljon. Az áruló, hitszegő barátot, a szökevény foglyot elküldtem az apámhoz, Malek Adel szultánhoz, akit nem lehet megcsalni, a hűtlen asszonyt pedig a puszta egyik oázába zárattam, ahol nincs kit megcsalni. – Már most tudod, hogy miért mondta ez a gyermek, midőn átölelted: visszajöttél, anyám, s miért rohantam én el innen erre a fájó kérdésre?
A gyermek fölébredt. Mária levette szeméről a kötőléket, megkente a szemeit a gyógyírral, s friss borítékot kötött rá. Arra ismét elaludt a kis szenvedő, s jót álmodhatott, ajkai megnyíltak, elkezdett nevetni.
A szultán odatérdelt az ágy elé, s úgy nézett gyönyörtől ragyogó arccal a gyermek ajkaira.
– Látod? Látod? – monda a nőnek. – Ez a paradicsomnak a nyílása: egy gyermeknek az ajka, aki álmában nevet.
Mária nagyot sóhajtott, ő ezt a paradicsom nyílását nem látta soha, neki nem volt gyermeke.
