ISMÉT JERUZSÁLEMBEN
ISMÉT JERUZSÁLEMBEN
)
Julius Schnorr von Carolsfeld fametszete (1860)
Szent János evangéliuma 8.4
)
Elközelgett a sátoros ünnep, és Jézust hívták az ő testvérei, hogy tartson velük, mondván:
– Ne rejtőzz el itt Galileában, hanem nyilvánítsd ki magadat és tetteidet Júdeában is.
– Az én időm még nem jött el – felelte nekik Jézus –, nektek pedig minden idő alkalmas. Titeket nem gyűlöl a világ, de engem gyűlöl, mert tanúságot teszek róla, hogy tettei gonoszak. Így hát ti csak menjetek fel az ünnepre.
Azok elzarándokoltak, és Jeruzsálemben azt találták, hogy sokan keresik Jézust, kérdezve őket, miért nem jött velük. Hallották, hogy vitáznak felőle, ki jó embernek mondta, ki pedig népámítónak.
Már eltelt az ünnepi időszak, amikor Jézus mégis felment titkon Jeruzsálembe, és tanítani kezdett a templomban. Sokan ámultak szavain, és kérdezgették egymástól:
– Honnan ismeri így az Írásokat, holott nem is tanulta?
Jézus hallotta ezt, és így felelt:
– Az én tudományom nem enyém, hanem azé, aki küldött engem. Aki magától szól, a maga dicséretét keresi, de aki az őt küldőnek szerez dicséretet, annak szava igaz, és nincs benne hamisság.
Tanította őket, és azok ismét sugdosni kezdtek egymás között:
– Ezt akarnák a papi fejedelmek halálra adni? Hiszen lám, engedik, hogy nyíltan szóljon. Avagy talán már megbizonyosodtak róla, hogy ő a Messiás?
– Erről itt mindnyájan tudjuk, honnan való – mondták mások –, de ha a Messiás jő, róla senki sem tudja majd, honnan való.
Ezt is hallotta Jézus, és így szólt:
– Ismertek és tudni vélitek, honnan jöttem, pedig nem ismeritek azt, aki engem küldött, csak én ismerem őt. Egy ideig még veletek vagyok, aztán visszatérek hozzá. Akkor majd kerestek engem, de ahol én leszek, oda ti nem jöhettek.
Akik hallgatták, így tanakodtak:
– Mit beszél ez? Talán azok közé megy, akik a görögök között élnek, és őket fogja tanítani? Vagy talán megöli magát?
Az ünnep utolsó napján pedig így beszélt Jézus hozzájuk:
– Ha ki szomjúhozik, énhozzám jöjjön és igyék. Aki hisz bennem, élő víz fakad annak szívéből, ahogy Izaiás próféta megmondotta. Én vagyok a világ világossága, aki engem követ, nem járhat sötétben. Ha meghalljátok az én igémet, és megismeritek az igazságot, az szabaddá tesz titeket.
– Mi Ábrahám fiai vagyunk – feleltek neki –, senkinek sem szolgáltunk soha, mitől kell megszabadulnunk?
– Aki bűnt követ el, az szolgája a bűnnek – mondta nekik Jézus. – Ha Ábrahám a ti atyátok, miért nem úgy cselekesztek, mint ő? Én az igazságról szólok, miért nem hisztek nekem? Bizony mondom nektek, hogy aki megtartja az én igéimet, halált nem lát mindörökké.
– Most megbizonyosodtunk, hogy ördög szól belőled – kiáltották egyesek. – Ábrahám meghalt, a próféták is meghaltak! Kivé tolod fel magad? Nagyobbnak állítod magad Ábrahámnál?
– Ha én dicsérem magam, az én dicsőségem semmi – felelte nekik Jézus –, de engem az én mennyei Atyám dicsőít meg, akit ti nem ismertek, noha atyátoknak valljátok. Bizony mondom, Ábrahám örvendezett, hogy megláthatja az én napomat.
– Még ötvenesztendős sem vagy, és láttad Ábrahámot? – háborogtak.
– Bizony mondom nektek, hogy mielőtt Ábrahám lett volna, én már voltam – felelte Jézus.
Sokan haragjukban meg akarták ragadni, hogy e szavakért megkövezzék, de ő eltűnt szemük elől. Mások pedig ilyesféleképp beszéltek róla:
– Nagy próféta ez!
– Ha a Messiás jönne, tehetne-e több csodát, mint amennyit ő tett?
– Ő maga a Messiás!
Ismét mások vitába szálltak velük:
– Csak nem Galileából jön a Messiás? Nem mondja-e az Írás, hogy Dávid magvából és az ő városából, Betlehemből kell jönnie?
És meghasonlás támadt miatta a sokaságban. A templom szolgái pedig elmentek a főpapokhoz és a farizeusokhoz, és jelentették nekik, miket mondott Jézus a templomban. A szemrehányásra, hogy miért nem hozták őt magukkal, azt felelték:
– Ember még oly hatalommal és bölcsességgel nem beszélt a törvényről, mint ő!
– Talán bizony ti is hívei lettetek? – mondták a papi fejedelmek. – Az átkozott ostoba tömeg mit is ért a törvényhez!
Nikodémus, aki már titkon járt Jézusnál, és tagja volt a papi tanácsnak, így szólt:
– Törvényeink szerint nem szabad megítélnünk senkit, amíg ki nem hallgattuk és meg nem győződtünk bűnösségéről.
– No lám, egy új galileai – csúfolódtak vele a társai. – Vizsgáld csak meg alaposan az Írást, s lásd, hogy jöhet-e a Fölkent Galileából!
Jézus az éjt az Olajfák hegyén töltötte, s másnap délelőtt már ismét ott volt a templomban, és tanított. Akkor az írástudók és farizeusok egy asszonyt hoztak, és középre állítva őt, így szóltak:
– Mester, ezt az asszonyt házasságtörésen kaptuk. Mózes azt parancsolja törvényében, hogy meg kell köveznünk őt. Te mit mondasz róla?
Jézus lehajolt, és a földre írt ujjával. Mikor sürgették válaszát, felegyenesedett, és azt mondta:
– Aki bűn nélkül való közületek, az vesse rá az első követ.
Majd lehajolt, s tovább írt a földre. A jelenlévők pedig a vénektől kezdve mind az utolsóig egyenként kimentek a templomból. Mikor Jézus fölpillantott, látta, hogy már csak az asszony áll ott középen.
– Asszony, hol vannak a vádlóid? – kérdezte tőle. – Senki sem ítélt el?
– Senki, uram – felelte az.
– Én sem ítéllek el – mondta neki Jézus. – Eredj, és többé ne vétkezzél.
Jézus máskor tanítványaival járta Jeruzsálem utcáit, s megláttak egy embert, aki vak volt születése óta.
– Mester – kérdezték tanítványai a világtalanra mutatva –, ki vétkezett, ő-e vagy szülei, hogy vaksággal bűnhődött?
– Sem ő, sem a szülei – felelte Jézus –, hanem azért lett vak, hogy az Isten szándékai kinyilvánuljanak rajta.
Így szólva a földre köpött, ujjával sarat csinált a porban, azt a vak szemére kente, s mondta neki:
– Menj, mosakodj meg a Siloám tavában.
Az ember elment, megmosdott és látott. Ennek sokan tanúi voltak, akik ismerték őt gyermekkorától, és álmélkodtak, és elvitték őt a farizeusokhoz. Azok megkérdezték tőle, miképp nyerte vissza szeme világát, s ő elmondott mindent. Ezek a dolgok pedig szombatnapon történtek, s némelyek a farizeusok közül ezt mondták:
– Nem lehet Istentől az az ember, ha nem tartja meg a szombatnapot.
Mások pedig azt mondták:
– Ha bűnös ember, miképp művelhetne ily csodát?
Akik pedig kétségeskedtek, vitatni kezdték, hogy valóban vak volt-e a vak, és beidézték az ő szüleit is. Azok tanúsították, hogy fiuk mind ama napig világtalan volt születése óta, de amikor faggatni kezdték őket, miképp láthat most, csak azt mondták:
– Felnőtt ember már, kérdezzétek tőle.
Féltek ugyanis, hogy aki nyíltan Messiásnak vallja Jézust, azt kirekesztik a gyülekezetből.
Ekkor a farizeusok elküldték őket, újra hívatták az embert, aki valaha vak volt, s kérdezték, hogy és mint történt a dolog.
– Nem elmondtam már mindent? – fakadt ki az ember. – Miért akarjátok újra hallani? Talán ti is a tanítványai szeretnétek lenni?
– Mi Mózes tanítványai vagyunk – felelték azok dühösen –, a te prófétád pedig bűnös ember.
– Olyan még sosem történt, hogy Isten bűnös embert meghallgasson, s csodát tegyen a kedvéért – mondta a gyógyult ember.
– Te nyomorult, aki mindenestül bűnben születtél – kiáltottak rá –, még te mersz tanítani minket?
És kidobták nagy haragjukban. Jézus hallotta ezt, s mikor találkozott vele, megkérdezte:
– Hiszel-e Isten fiában?
– Ha te vagy az, Uram, akkor hiszek – mondta az ember, és imádta őt.
