JÉZUS ÉS A FARIZEUSOK
JÉZUS ÉS A FARIZEUSOK
A farizeusoknak kezdettől fogva szálka volt a szemében mindaz, amit Jézus mondott és tett, áskálódtak ellene, és életére törtek. Jézus pedig ismételten kárhoztatta őket képmutatásukért, gőgjükért és hitük meddőségéért.
– Vigyázzatok és őrizkedjetek a farizeusok és szadduceusok kovászától – mondta tanítványainak, amikor a kenyér csodálatos megszaporítása után áteveztek a tavon. Ők pedig tanakodtak egymás között arról, hogy elfelejtettek kenyeret hozni magukkal. Jézus azonban megfeddette őket kishitűségükért.
– Hát nem értitek, hogy másról beszélek, mint a kenyér kovászáról?
És akkor megértették, hogy a farizeusok és szadduceusok tanításától óvta őket.
Jézus egyszer ördögöt űzött ki egy megszállottból. A farizeusok ezt látván mondták:
– Belzebubnak, az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.
Jézus így felelt nekik:
– Minden birodalom, amelyben meghasonlás támad, összeomlik. Ha a Sátán űzi ki a Sátánt, hogyan állhatna fenn az ő országa? Avagy megrabolhatnám-e a hatalmasnak házát, ha előbb a hatalmast le nem bírom és meg nem kötözöm? Kígyófajzat, vajon szólhattok-e igaz szót, ha bűnös a szívetek? Mert a szív bőségéből szól a száj.
Máskor némely farizeusok és szadduceusok így szóltak hozzá:
– Mester, jelt akarunk látni tőled!
– Ez a gonosz és parázna nemzedék jelet akar tőlem – felelte Jézus –, de csak a Jónás próféta jelét kapja. Mert amiképp Jónás három nap és három éjen át volt a hal gyomrában, annyi ideig lesz a föld gyomrában az Emberfia. És majd a végső napon Ninive lakói feltámadnak veletek, és ítéletet mondanak rátok, mert ők megtértek Jónás szavára, ti pedig nagyobbat láthattok magatok előtt Jónásnál. És Dél Királynője, aki a föld határáról eljött, hogy Salamon bölcsességét hallgassa, a feltámadáskor kárhoztat benneteket, mert ti nagyobbat láthattok magatok előtt Salamonnál.
Az elbizakodottaknak, akik másokat lenéztek és megvetettek, ilyen példázatot mondott:
– Két ember ment föl a templomba imádkozni, egy farizeus és egy vámos. A farizeus így imádkozott: „Hálát adok neked, Uram, hogy nem vagyok olyan, mint más emberek, bűnös, parázna és rabló, mint ez a vámos itt mögöttem. Hetente kétszer böjtölök, és minden vagyonomból tizedet adok.” A vámos pedig megállt hátul, és szemét sem merve az égre emelni, csak a mellét verte ily szókkal: „Irgalmazz, Istenem, az én bűnös lelkemnek.” És bizony mondom, hogy ez megigazultan ment haza, amaz pedig nem nyerte el Isten tetszését. Mert aki magát felmagasztalja, az megaláztatik, és aki magát megalázza, felmagasztaltatik.
Megkérte egyszer Jézust az egyik farizeus, hogy egyék az ő házánál, és ő elment, és asztalához telepedett. Megtudta egy asszony a városból, aki bűnös életet élt, hogy a farizeus házánál vendégeskedik; és eljött ez az asszony egy üvegcse drága kenettel. Megállt hátul, Jézus lábainál, szeme könnyével mosta, haja fürtjével törölgette a lábát, és megkente a kenettel. A farizeus pedig, a ház gazdája, azt gondolta magában: „Ha próféta volna, tudná, miféle asszony ez!” Jézus azonban olvasott gondolataiban, és így szólt hozzá:
– Simon, kérdenék én tőled valamit. Két adósa volt egy embernek, egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel. Mivelhogy nem tudtak neki fizetni, ő elengedte mindkettőnek a tartozását. Mit gondolsz, melyik fogja jobban szeretni?
– Bizonyára az, akinek többet engedett el – felelte a farizeus.
– Helyesen ítéltél – mondta Jézus. – Lásd ezt az asszonyt, akit bűnösnek tudsz. Mikor házadba jöttem, vizet nem adtál, hogy lábat moshassak, ő meg szüntelenül könnyeivel füröszti a lábamat, és hajfürtjeivel törölgeti. Csókkal nem köszöntöttél, ő meg amióta bejöttem, a lábamat csókolgatja. Olajjal a fejemet meg nem kented, ő pedig a legdrágább kenettel keni a lábamat. Ezért mondom neked, hogy ő sok bűnére nyer bocsánatot, mert nagyon szeret.
– Miként vélekedtek a Messiás felől? – kérdezte egyszer Jézus a farizeusokat, akik sokakkal együtt összegyűltek, hogy hallgassák őt. – Kinek a fia?
– A Dávidé – felelték azok.
– Miképpen hívhatja akkor őt urának Dávid, amikor a zsoltárban így szól felőle: „Mondá az Úr az én Uramnak, ülj jobbomra, míg ellenségeidet lábod zsámolyául vetem”?
Egyik sem tudott felelni neki, ő pedig így szólt tanítványaihoz és mindazokhoz, akik hallgatták:
– A farizeusok és írástudók a Mózes székében ülnek, ezért csak tegyétek meg, amit parancsolnak a törvény szavával, de a tetteikben ne kövessétek őket. Elviselhetetlen terheket raktak az emberek nyakára, de ujjukat sem mozdítják, hogy könnyítsenek rajta. Mindent akképp tesznek, hogy meglássék az ő kegyességük, jó szélesre szabják az imaszíjaikat, és hosszabbra eresztik a bojtokat imaköntösükön. Szeretnek lakomák alkalmával meg a gyülekezetben a fő helyen ülni, és megkívánják, hogy a tereken mesterként köszöntsék őket.
– Jaj néktek, ti képmutató írástudók és farizeusok, mert elzárjátok a mennyek országának kapuját, és bár ti nem juttok oda, másokat sem engedtek bejutni!
– Jaj néktek, képmutatók, akik tengert és földet bejártok, hogy egyetlen pogányt zsidóvá tegyetek, s ha már azzá lett, a kárhozat fiává teszitek őt, magatoknál is kétszerte inkább!
– Jaj nektek, vakok vak vezetői, akik azt mondjátok, a templomra esküdni semmi, de ha a templom aranyára esküszik valaki, az kötelezi. Hát mi több, az arany-e vagy pedig a templom, amely megszenteli a benne lévő aranyat?
– Jaj nektek, képmutatók, mert tizedet adtok a mentából, rutából és paréjból, ám mit sem törődtök azzal, ami a törvényben fontos, bár nehéz: az igazságossággal, a könyörülettel és az Isten szeretetével! Ti kiszűritek a léből a szúnyogot, ám a teve benne marad, és lenyelitek.
– Jaj nektek, képmutatók, mert kívül megtisztítjátok a poharat és a tálat, ám belül tele van az rablott holmival és undoksággal!
– Jaj nektek, képmutatók, mert hasonlók vagytok a meszelt sírhoz, amely kívülről tetszetős, de belseje rothadást rejt! Éppígy mutatjátok ti az embereknek a jámborság színét, de belül rakva vagytok gonoszsággal!
– Jaj nektek, képmutatók, akik sírt építtek a prófétáknak, és az igazak síremlékeit feldíszítitek, s azt mondjátok: „Ha atyáink idejében éltünk volna, nem szennyeztük volna kezünket próféták és igazak vérével!” Hisz magatok ellen szóltok, beismerve, hogy próféták gyilkosainak vagytok a fiai! Hát csak tegyétek azt, amit atyáitok rátok hagytak! Kígyók és viperák fajzata, hogyan kerülhetnétek el a kárhoztatás ítéletét? Ezért mondja az Isten bölcsessége: „Újra prófétákat, bölcseket és tanítókat küldök hozzátok, és ti majd megostorozzátok, városról városra űzitek, megölitek és megfeszítitek őket, hogy rátok szálljon minden igaz vér, amely kiontatott Ábel vérétől ama Zakariásnak véréig, akit a templom és az oltár között öltetek meg.”
A farizeusok és írástudók szívét mindezek hallatán harag és gyűlölet töltötte el, és attól fogva főképp azért faggatták Jézust, hogy szavaiban megfoghassák és vádat emelhessenek ellene.
