Programma.
Programma.
A’ nemes gróf az 59. lapon programmát ad egy hirlapról, a’ minőt ő jelen körülményeink közt kivánna. Én e’ programmáról ugy vélekedem, hogy annak egészben megfelelni, azt mint ideált valósitani, talán sehol, Magyarországon legalább, sajtónk ’s egyéb mindennemű állapotaink körülményei közt, bizonyosan nem lehet; ’s ha mégis lehet, én nem érzek magamban annyi tehetséget (sőt egy pontra nézve akaratot sem), hogy azt valósithatnám; de bár van egy pont benne, mellyet én nem helyeselhetek: mégis az egészet együtt, e’ kis árnyékoldala daczára, czélban olly üdvösnek, eszközlésben olly hatalmasnak hiszem, miszerint bizonyossá merném tenni a’ nemes grófot, hogy ha ezen hirlap-ideált valósitandja, minél hamarabb be fog a’ Pesti Hirlapon teljesedni, mit annak már születésekor én magam jósolék: hogy erősebb előtt le kell a’ szinpadról szállania, mert illy hirlapnak ellenében nem érdemlené meg az életet. De hiszen mit a’ nemes gróf a’ 214-ik lapon csekély tollamnak egyik értéktelen szülöttjére nézve igen helyesen megjegyzett, hogy t. i. arról nincs mit vitázni: „miért nem irtam valami jobbat, miután dat pira, dat poma, mint a’ latin mondja, és rosz ember, ki többet tesz, mintsem bir,” ez igen alapos észrevételt az egész Pesti Hirlapra nézve igényelni bátorkodom, bizonyossá tevén a’ tisztelt grófot, hogy nem sok ember van az egész hazában, ki olly kevéssé volna megelégedve a’ Pesti Hirlappal, mint én magam. De mivel a’ nemes gróf ideálját valósitani gyönge vagyok, mivel távolról sem felelhetek meg azon magas várakozásnak, mellyet csekély személyemről – mint több helyen mondja – táplált, ’s alkalmasint az egész honban csak maga táplált: kérem, ne vegye bennük gyarlóságomat, ’s ne kiáltson nemzetgyilkolónak, mivelhogy hirlapom nem valósitja azon programmát, mellyet ő velem soha sem közlött; ’s ne kiáltson annyival inkább, mivel egész politicai életemben nem volt alkalmam ollyast tenni, mi a’ grófot illy magas várakozásra jogosithatá. Országgyülési ’s törvényhatósági tudósitásaim csak mások gondolatait tolmácsolák; az, mit a’ nemes gróf „áldozati nimbusnak” nevez, legfölebb csak jogokhozi szilárd ragaszkodás körül foroghatna: ’s igy én valóban oka nem vagyok, hogy a’ nagyérdemű gróf olly, minden alap nélkül tulcsigázott várakozással fogta kezébe, következőleg olly csalódással is tette le kezéből a’ gróf állitása szerint előre felhőkig emelt hirlapot, mellyet előre felhőkig emelni már csak azért sem lehetett, mivel megjelenése előtt egy héttel szerkesztőségemről én magam is még csak egy szót sem tudtam. Illy körülmények közt tehát még nagy szerencsémnek tarthatom, hogy hirlapom irányában és szerkezetében legalább némellyekre nézve közelítőleg eltalálhatám azon – általam egész tökélyben soha nem valósítható – programmát, mellyet most a’ gróftól kitűzve látok. – Nézetem szerint pedig vannak illy pontok. – Nevezetesen a’ gróf feladatul tűzi ki a’ Hirlapnak: „hogy körülményekhez képest majd halkkal, majd gyorsabban izgatná a’ nemzeti testet.” (Erre az izgatásra, mint körülmény szerint elismert szükségre, bátorkodom olvasóim figyelmét előre kikérni.) A Pesti Hirlap bevezető czikke pedig igy szól: „tegyük közzé, nemzetivé öröm- és bánatnak, hűség- törvényességnek, bajnak hiánynak minden érzetét, mellyet a’ nemzet szivében egy hangrezgésre találni, köz, magas és szent érdekek jogosítanak.” – E’ kettő, gondolom, egészen egyre megyen. – „Hasson ma a’ szenvedelmek lecsillapitására, majd ismét – ha kell – a’ végitéleti tárogatóként életre ’s kötelességteljesítésre riaszszon fel” – mond a’ gróf. – Ez, általában véve, a’ Pesti Hirlap idézett szavaiban benfoglaltatik; alkalmazási tekintetben pedig bátorkodom sok mások között a’ szenvedélyek lecsillapítása iránt emlékeztetni a’ hevesi történeteket, az ifjuság közt jelentkezett ferde irányt, a’ játékosságot, a’ más ajkuak iránti gúnyos szeretetlenséget tárgyazó czikkekre; – a’ kötelességébresztés pedig mindannyiszor előfordul, valahányszor törvények iránti tiszteletlenséget, visszaélést, vagy közérdekek elhanyagolását észrevenni gondolám. – E’ részben tehát ismét megegyezünk. Mondja továbbá a’ gróf programmája: hogy „az elkülönözött részek egymás iránti viszonyait felvilágositni, közös érdekeiket velük jobban megismertetni, eldiribolt erőnket egy-egy czélra egyeztetni” – volna egy illy lapnak feladata. – Erről a’ Pesti Hirlap előszavában irva van: „Szabad tért nyitunk az észnek, értelemnek, jóakaratnak, hogy szükkeblüséget mint elbizakodást egyaránt kerülve, vak előszeretet, vak előgyülölség nélkül, higgadt kebellel ’s ama’ mérséklettel és illedelemmel, melly a’ jó szándék és igazság bélyege, megvitassák és előkészitsék a’ napnak nagy kérdéseit, mikben a’ honnak jövendője rejtezik, – miszerint mindenik törvény egy-egy szocialis meggyőződést mondjon ki.” Itt hát elv, irány ismét egyre megy. A’ nemes gróf ugyan szememre veti, hogy habár szándékom ez volt volna is, a’ tacticát tévesztettem el, mert egyesülés helyett „az eloszlási naprul napra inkább elágazó örvény százszorta aggasztóbban tátong, és kézfogási, egyetakarási tekintetben mint vert had naprul napra kisebb csoportokra szakadozunk, mióta egünkön feltámadt a’ Pesti Hirlapnak lángözöne” (337 l.): de én ennek ellenében bátran hivom fel tanúmnak nemzetem közéletét, ’s nyilt homlokkal merem állitani, hogy a’ gróf rémet lát, eleven képzelőtehetségének kisérteti szülöttjét, ’s nemes gerjedelme hevében felejti, hogy azon mult téli pesit kör, mellynek a’ nemes gróf tisztelt középpontja volt, nem a’ nemzet még, ’s hogy az ő felhevülésében a’ nemzet legtávolabbról sem osztozott. Jól tudom én, hogy a’ Pesti Hirlapnak tömérdek ellensége van, ’s ez máskép valóban nem is lehet; tudom azt is, hogy a’ Pesti Hirlap ’s annak szerkesztője sok megtámadásnak van kitéve: de ez mind illeti a’ Pesti Hirlapot, nem a’ közdolgokat; mert ezekre nézve bátran hivatkozom az egész országra, hol van egyetlenegy vármegye, mellyben bomlásnak-indulás mutatkoznék? ellenben én nevezhetek törvényhatóságokat, mellyekben a’ szenvedélyek meghiggadtak, az engesztelődés közszelleme naponkint erősödik; hivatkozhatom a’ nemzet és kormány közti bizodalom növekedésére; emlithetek közérdekű nagy kérdéseket, mellyek a’ nemzeti közvéleményben egy hatalmas lépéssel előbb állanak, mint állottak 1840 végével; emlithetnék elveket ’s eszméket, miknek helyességét a’ nemes gróf nyiltan elismeri, mellyek mintegy köz-elfogadás fokán állanak olly körökben is, hol kevés hónapok előtt még emlitésök is hallatlan volt. – Távol vagyok én a’ gondolattól, hogy ez örvendetes tüneményt a’ Pesti Hirlapnak tulajdonítani vakmerősködjem, ez volna valóban minden igények legnevetségesbike: de annyi minden esetre bizonyos, hogy a’ Pesti Hirlap ezt nem gátolá, és el nem rontá, sőt a’ nyilvánosság ’s időszaki sajtó természetében fekvő hatásnál fogva, a’ többi hirlapokkal együtt ’s egyetemben, annyiban talán előmozditá, mennyiben gondolatokat és gondolkozást ébreszteni minden hirlapok segítenek; a’ minthogy valóban tapasztalhatók, mikép egy korszerű eszme, melly az időszaki sajtó egyik vagy másik organumában feltünt, kisebb nagyobb körben végiggyürűzött édes honunknak sok vidékein, és nem egy megyében, nem egy városban láttuk, mikép az ige testté is lőn. – És vegyük bár a’ javitási kérdéseket, mik a’ Pesti Hirlapban ekkorig szőnyegre kerültek, remélni merem, mindeniknél ki fog ötleni az ügyekezet, meggyőzni minden néposztályt, hogy a’ javitás minden résznek közös érdekében áll. – E’ részben is azon czél felé iparkodik tehát a’ Pesti Hirlap, mellyet a’ gróf programmájában kitűzve látunk. – De ott van még az is, hogy „nem arról kellene vitatkozni, valljon kell e tenni? mert ez a’ többségtül már rég elfogadva van; de azt kell fejtegetés tárgyaul venni: mit kelljen mivelni, ’s ezt mi módon? tehát a’ teendők sorát okszerinti logicába szoritni, és kijelelni a’ felette nehéz egymásutánt.” – Erre nézve a’ Pesti Hirlap előszavában ezeket irtam: „Nem az a’ kérdés közöttünk: haladjunk e, avvagy megálljunk, mikint Józsue napjáról irva van? hanem az, hogy: mit és mikint?” E’ részben tehát elvileg tökéletesen egyetértünk; a mi az alkalmazást illeti: mindenek előtt megjegyezni kérem, hogy a’ Pesti Hirlap sokkal rövidebb idő óta él, mintsem az olly „felette nehéz egymásután” kijelelését bevégezhette volna; lám a’ grófot nem kötötte le munkájában a’ tömérdek változékosság szüksége és ezer parancsoló körülmény tekintete: mégis miután hónapokat dolgozott, miután munkája folytában többször igérte, hogy leplezetlenül feltárja rendszerét, – végtére mégis csak máskorra-biztatással kell beérnünk. De figyelmet érdemel azon kedvetlen körülmény is, hogy okom volt gyakran panaszkodni a’ Pesti Hirlapban, miképen az időszaki sajtó hatáskörét kevéssé méltányolják épen azok, kik ez uton legtöbbet tehetnének, mivelhogy a’ nemzet bizalmában magas fokon állanak; gyakran mondottam, hogy az időszaki sajtó csak ugy felelhet meg jótékony rendeltetésének, ha az egész nemzeti értelmesség raktárává lesz; és itt őszintén megvallom, hogy a’ Pesti Hirlap részletes fejtegetések tekintetében reményemnek mindeddig meg nem felelt; mert azon kitünő capacitások közül, kiknek közredolgozására számolni bátor valék, némellyek egyébbel levén elfoglalva, nem léptek a’ térre, mellyen őket mint tájékozó vezérpontokat a’ nemzet, mondhatnám, fájdalommal nélkülözi; de van ollyan is, mint példaul maga a’ nemes gróf, az erősbek legerősbike, ki a’ helyett hogy a’ részletes fejtegetésekben a’ nemzeti értelmességnek vezérlő segedelmére föllépett volna, mennykövekkel sujt le magára az eszközre, mellyel azon jót eszközölhetni; sőt annyira megy, hogy ámbár a’ sajtószabadságot elméletileg az áldások legnagyobbikának mondaná: mégis azt, ha valljon jó ’s tanácsos volt e minálunk a’ sajtónak szabadabb mozgást engedni? gyanusitva kétségbe hozza. – Hogy pedig én mint szerkesztő a’ részleteknek minden legkisebb körülményen keresztülvitt hoszú fejtegetéseivel csak ritkán léphetek föl, ’s inkább csak az alapelveket jegyezem ki, mik a’ részleteknek öngondolkozás általi kifejtésére számitvák, a’ dolog természetében fekszik; mert hiszen szerkesztő vagyok, kinek csak a’ mások által nyujtott anyagok elszerkezése is minden idejét elfoglalja, ugy hogy én részemről megvallom, külföldön sem ismerek hirlapot, mellynek szerkesztője a’ szerkesztés mellett csak ennyi eredeti dolgozatokkal is lépne föl hirlapjában, mint én a’ Pesti Hirlapban; ’s igy tőlem még hoszabb, még részletesb fejtegetéseket kivánni, mondhatnám, képtelenség volna (a’ mit hiszen a’ gróf tán nem is kiván, sőt azt is sokalja, a’ mit irok): ellenben igen is jó számolás és általam forró hálával fogadandó jó számolás volna, ezen fogyatkozáson segíteni, ’s akár egészben, akár pedig – mint példaul Bezerédj az urbéri viszonyok, Szentkirályi az ősiség, gróf Teleki Domokos ’s még egy más hazánkfia Erdély, Bernát Zsigmond a’ vallásos unio, Fáy András egyebeken kivül a’ nemzeti játékszin ügyében tön – egyebek kérdésekben a’ részletes fejtegetést munkarészül tűzni ki, melly fejtegetésekkel a’ lapot magát egységi viszonyba hozni hogy a’ szerkesztő soha el nem mulasztja, köztudomásra hivatkozni bátorkodom. – De hiszen ép’ a’ most idézett ’s még idézhető több jeles nevek bizonyságot tesznek, miképen habár nem minden név tünt is fel ekkorig a’ Pesti Hirlapban azon körből, mellyet a’ nemes gróf vezértestületnek nevez: még is tünt fel ekkorig is annyi név ’s e’ nevekkel annyi részletes fejtegetés, hogy az ezer alakú változékosság mellett, melly politicai hirlapoknál életföltétel, a’ még csak félévet élt, már is egy vastag könyvvel megtámadott Pesti Hirlap szemrehányást bizonyosan nem érdemlett. – A’ mennyiben pedig ezen fejtegetések törvényhozási tárgyak körül forognak, mikre nézve a’ nemes gróf „szoros tudományilag kimért rendszeres egymásután” kijelelését igényli: szabad legyen kérnem, engedjen időt, ’s legyen türelemmel véleményem iránt, miszerint én azt gondolom, hogy ezen systematicus resumménak ideje majd csak az országgyűlést megelőző utólsó félévben lesz; addig eszméknek kell fejleni ’s eszméknek kell surlódni a’ téren, mellyet a’ közel jövendő feladatához tartozandónak a’ közvélemény mintegy kijelel. – De nekem ugy látszik, hogy a’ nemes gróf nem akar azon álláspontra lépni, mellyből egy hirlapnak belgazdaságát intézni kell. Ő megirá „Stadium”-ában a’ XII törvényjavaslatot; – ámbár, mint a’ következés mutatta, nem épen mindenre nézve volt szerencsés a’ körülmények szerinti logicai egymásutánt eltalálni, minthogy némelly dolgot (példaul az urbért) kifelejtett, mit a’ közvélemény legelső szükségnek tartott; másokat fölvett, mikre nézve adja isten, hogy a’ közvélemény a’ jövő országgyülésig elég erőre fejlődjék, akkoron azonban még bizonyosan fejlődött nem vala; ismét másokat javasolt, mikre nézve azóta véleménye tökélyesedett, ugy hogy most azoknak ellenkezőjét javasolná* A’ nemes gróf, mondom, megirá XII javaslatát, és azzal könyve befejezve lőn. Hahogy hirlapot hasonló szoros tudományi rendszerrel irna: hat hét alatt, bármelly szóbőséges modor mellett is, alkalmasint bevégezné hirlapirását; mert hat hét alatt bizonyosan elmondhatná a’ legközelebbi országgyűlésre jós „stadiumát”, hacsak a’ büntetőtörvénykönyvet §-ról §-ra előkészitni nem akarná, a’ közönség által minden bizonynyal nem olvasandót. – Mennyire azonban a’ hirlapirási szempont, a’ szerkesztés hatalmát haladó körülmények ’s idő és helyismeret engedék, még a’ logicai egymásutánra nézve is bátran állithatom, hogy ki a’ Pesti Hirlapot figyelmére méltatta, bizonyosan fel fogta találni a’ szerkesztőnek e’ részbeni véleményét, mert az több helyütt világosan és határozottan kimondatott. Lehet, hogy e’ vélemény hibás: de lehet, hogy a’ grófé lesz hibás, ha egyszer megtudtuk, mi az övé; itt a’ végitélet minden esetre a’ közvéleményt illeti, ’s én nem fogom magamat megszégyenitve érezni, ha okokkal mutattatik meg, hogy hibáztam, midőn kimondám, mit tartok első betűnek a’ nemzeti munkás erő kifejtése ABC-jében. – Ezeket valóban nem azért fejtegetém, hogy a’ Pesti Hirlap programmáját vagy oeconomiáját igazoljam, mert erre nézve igazolásra nincs szükségem; nyiltan léptem föl a’ közönség előtt szándékommal, ’s a’ részvét és pártfogás, mellyet a’ Pesti Hirlapnak, illy hatalmas név megtámadása mellett is, tapasztalnia szerencséje van, nem nimbusokra, nem várakozásokra, hanem tényekre épül, mivel a’ Pesti Hirlap előre még csak hirdetve sem volt; de fejtegetém azért, hogy megmutassam, mikép a’ nemes gróf megtámadása nem az értelemnek szoros tudományilag kiszámolt szülöttje, ha nem csak egy megfoghatlan ingerültségből eredett boszankodási syllogismus; mert hiszen ép’ azon uton ügyekszem járni, mellyet a’ gróf programmája jelel, csakhogy járok csekély tehetségem ’s nehéz körülményeik mértéke szerint; a’ gróf pedig ideált kiván, mit egész tökélyben valósítani én képes nem vagyok, de talán senki, ’s igy – legalább „A’ kelet népe” után itélve – a’ gróf maga sem; és pedig elannyira nem, hogy hacsak ép’ ellenkező modorral és tacticával nem irná hirlapját, mint a’ minővel könyvét irá, saját programmájától sokkal messzebb tévedne el, mint a’ mennyire attól a’ Pesti Hirlap távolban jár; és pedig eltévedne azon egyetlen pontra nézve is, mellyet programmájából mint ollyat kell említenem, mire nézve merőben ellenkezünk nézeteinkben; ő t. i. olly hirlapot tartana jónak, melly a’ szerencsésb születésüeket áldozatokra csábitgatná, az alantabb állókat pedig egy kis béketürésre édesgetné. – Ez az a’ tactica, tisztelt olvasó! mellyel az ember két pad közt a’ földre kerül; ez az a’ bizonyos határozatlanság, mellynek politicai színe nincs, melly midőn mindenkivel jól akar lenni, mindenkivel igen roszul van; – a’ kinek tetszik, ám irjon illy hirlapot, egy nemzet életében sok színvegyület, sok árnyéklat van, és egymás mellett mindenik megfér; a’ Pesti Hirlap programmájában ez a’ csábitgatási édesgetési czél kitűzve nincs, ’s míg én szerkesztem, belé sem jő; sőt inkább ohajtom, hogy ebben látom nézetem jövendőjének „nemtőjét”, hogy igazság és jogérzet hasson át e’ honban mindenkit, és törvényszerüséggel párosult öntudat ébredjen még a’ legparányibbnak lelkében is; de mondhatom azt is, hogy a’ nemes gróf, eddigi munkái után itélve, hasonlóképen mindent jobban tud, mint csábitgatni ’s édesgetni; eddig még soha nem is csábitgatá nemzetünket, ’s ezért birja is a’ köz nemzeti tiszteletet; legujabb munkájában pedig ettől ismét igen távol van, mert én legalább kevesebb csábitgatást, de nagyobb türelmetlenséget más ember véleménye iránt, határozottabb csalhatlansági igényt, nagyobb gyámnoki követelést, mindent roszra magyarázni törekvést, az ellenséges indulatoknak felriasztását és – hogy szavaival éljek – egymás elleni uszitását soha nem véltem észrevenni, mint „A’ kelet népében” észreveszek, azon tisztelt gróf munkájában, ki azt véli napi renden lenni, hogy jobbra fordulva csábitgassunk, balra fordulva édesgessünk. Méltóztassék a’ nemes gróf megengedni, hogy ezeknek ellenében kimondjam: miképen, nem emlitvén a’ pusztán philantropicus ügyeket, hol – igenis – irgalomra- ’s áldozatra-buzditás kell, ’s miknek a’ napi szükségeket nem mellőzhető hirlapok által bizonynyal figyelembe nem lehet nem vétetniök, minden egyébre, nevezetesen a’ javitási kérdésekre nézve a’ Pesti Hirlapnak kitűzött elvei közé tartozik, azt mutogatni, hogy „mit az igazság követel, annak elfogadása nem áldozat, hanem kötelesség mások iránt és kötelesség saját érdekeink iránt; az igy elismert igazság létesítésében azonban követni a’ józan politica sugalásait, mellynek nem szabad fejelteni, hogy „az ezredes országépület boltjai alatt millió élet, millió érdek nyugoszik, melly az igazság mellett gyöngéd figyelmet ’s kiméletet is követel.” Meglehet, hogy ezen ut nem olly sima, mint amellyet a’ nemes gróf ajánl; meglehet, hogy véleményemben csalatkozom: ám méltóztassék czáfolgatni, de czáfokul ne használjon gyanusitást, ne ijeszszen fejbetörésekkel, ne iparkodjék e’ szakadozott nemzetben, hol a’ rémlátás különben is olly igen honos, egy szegény hirlapszerkesztő ellen fölingerelni a’ kormányt, föllázitani mindenkit, a’ kinek csak birtoka, czíme, előjoga van, és mozgásba hozni a’ hatalomnak féltékenységét; mert ez mind nem ok, hanem szenvedély, mit a’ nemes gróf már csak azért is mellőzhetett volna, mert a’ 269-ik lap szerint bizonyosnak hiszi, hogy „a’ Pesti Hirlap, ha eddigi modorja mellett marad, hitelét naprul napra soványabbra őröli, kiesik a’ divatbul, ’s elfelejtetik, vagy megsemmisül;” a miből szoros tudományilag egyenesen az következik, hogy egy illy lap bizony legroszabb akarattal sem gyilkolhatná meg a’ nemzetet, de még csak azt sem, kit a’ nemes gróf e’ szó alatt sejditlenül ért.
A’ „Stadium”-ban az volt, hogy a’ nemes adómentesen birjon minden nemesi földet; ma pedig már általános adózás javasoltatik kivétel nélkül. Ez azonban korán sem ellenkezés, hanem csak időszerinti fejlemény.
