II. Előkészületek ez egyezkedés véjrehajtasára.
II. Előkészületek ez egyezkedés véjrehajtasára.
Cavour gróf tudtunkra adta, hogy a megállapitottaknak végrehajtására s összeköttetésünknek és viszonyunk gyakorlatias fejleményeinek közvetitésére a szárd diplomácziai testületnek két kitünő tagja: Benzi Rafael és Cerruti Marczel titkos tanácsos (commendatore)* urak lettek a kormány által megbizva, még pedig az első Olaszországra, a második a keletre nézve, hova e végett a kellő hatalommal felruházva s megfelelő utasitásokkal ellátva idővesztés nélkül el fog utazni. Ezen urak személyesen megjelentek a M. N. Igazgatóság 1860. szeptember 14-én tartott ülésén, a hol is:
(Megjegyzés. – A 6-ik lapon az olasz commendatore czim mellé tettem »titkos tanácsos,« noha ez utóbbi czim Austrián kivül sehol sem létezik; csak a rangfokozatot akartam ez által jelezni, melyet a »commendatore« a czimek sorában ott elfoglal. Egyébiránt a conmendatore »commenda« (alapítvány) szóból származik, amennyiben a régibb időkben e lovagrend tagjai tartoztak birtokaik egy részét annak javára lekötni. Minden Commendatore elnyerheti a bárói czimet, ha kéri, s igy tényleg megfelel a nálunk létező szent István-rend kis keresztjének. – Helfy.)
1. Benzi urat értesitettük, hogy az Igazgatóság távollétében azt Turinban továbbra is Pudszky Ferencz ur fogja képviselni, kivel egyetértésben a katonai természetü ügyek gyakorlatias részleteinél Vetter altábornagy ur lesz szives eljárni, mig más nemü rendeltetése Turinból el nem szólitja, azontul pedig az e természetü teendőkre nézve Ihász és Kupa ezredes urak fognak Pulszky Ferencz urnak rendelkezésére állani.
2. Cerruti urnak pedig tudtára adtuk, hogy a moldva-oláhországi határ felől tervezett (erdélyi) hadműködést Klapka tábornok fogja vezérleni, ki is az oda szánt fegyverek utnak inditása után, a mily hamar csak lehet, a keletre menend, hogy a fegyvereknek Erdélybe juttatása s a parancsnoksága alatt működendő haderő elemeinek szervezése felől a hely szinén intézkedhessék. A viszony Couza fejedelemmel egyenesen ő reá bizatik, minthogy ezt 1859-ben ő kezdeményezte s a fejedelemmel meghitt baráti lábon állván, azóta is közvetlenül ő maga folytatta. Szükségesnek láttuk azonban, hogy a dunai egyesült fejedelemségekben, addig is, mig Klapka tábornok odaérkezik, kellőleg képviselve legyünk s ez állásra Dunyov ezredest (ki jelenleg Garibaldi hadseregében szolgál) kérjük fel; a keletre küldendő fegyverzetnek pedig addig is, mig Erdélybe juttatását a körülmények alkalomszerünek mutatnák, saját felügyeletünk alatt kelletvén leltározva tartatnia, raktárnokul Matheidesz urat fogjuk oda küldeni, kinek azonban tiltva leszen politikába avatkozni. Konstantinápolyban továbbá is gróf Karacsay Sándor lesz képviselőnk. Felkértük tehát Cerruti urat, hogy ezeket jegyzékbe véve, keleti megbizottainkat eljárásukban a szárd kormány tekintélyével támogassa, s őket a rendelkezésére bocsátandó pénzalapból, mi a szeptember 12-én beadott s a kormány által helybenhagyott Jegyzék 2. pontja szerint (lásd II. kötet, 553. lap) kétszázezer frankban lett megállapitva, a szükséghez képest anyagilag is gyámolitsa. Cerruti ur ezt megigérte s minthogy az emlitett 2. pontban kijelölt czélokra a folyó költségeken kivül előreláthatólag alkalmi kiadások szüksége is fog előfordulni, melyeknek utalványozása az én tisztemhez tartozik, ez utalványozásnak feltünést nem okozó, de a visszaélés vagy félreértés lehetőségét merőben kizáró módját rendbe hoztuk.
3. Értesitettük Cerruti urat arról is, hogy a Szerbia felől czélba vett, de az Erdély felé szervezettel egyetemben egy királyi olasz segéd-hadtestnek a dalmát partokon kiszállásától föltételezett hadműködés vezérének Türr tábornokot óhajtjuk, kit erre haladéktalanul fel fogok szólitani. Szükségesnek látjuk azonban, hogy Türr tábornok ne menjen Szerbiába, mielőtt viszonyainkat az ottani kormánynyal kielégitőleg tisztába hoztuk. E végett egy politikai ügynököt fogunk oda küldeni, ki egyuttal Horvát-s Tótországra, különösen a határőrvidékekre és hazánk azon részéré is, mely most Vojvodinának s Bánátnak neveztetik, utasitásokkal lesz ellátva. E kiküldetéssel Ludvigh János urat szándékozunk megbizni, ki hasonlóval már 1859-ben is meg volt bizva. Mindenesetre értesiteni fogjuk Cerruti urat a kiküldendő ügynök felől s számára a többi megbizottainkra nézve igénybe vett támogatást szintugy kikértük. Megigértetett.
4. A politikai viszonyok azon válságos állapota, mely a kormánynyal kötött egyezkedésre indokul szolgált, a szeptember 12-ikei jegyzékünk 1. pontjában részletezett fegyverzet elszállitásának siettetését annyival inkább sürgető szükséggé teszi, minthogy épen pár órával előbb tudósitást vettünk, miként Garibaldi maga is fegyver szükében levén, arra ez idő szerint nem lehet kilátásunk, hogy tőle fegyverzeti segitséget kapjunk; felkértük tehát a kormány megbizottait, kövessenek el minden lehetőt Cavour grófnál, miszerint e szállitás haladéktalanul eszközöltessék. Mely kérésünkre Benzi ur azon értesitéssel örvendeztetett meg, hogy ez a grófnak annyira szivén fekszik, miszerint ő (Benzi) már is parancsot kapott, magát Pettinengo tábornokkal, ki ez iránt immár különösen utasitva van, közvetlen érintkezésbe tenni s a tábornok által a fegyvertárakban kiszemelendő s kellőleg bemálházandó fegyvereknek s lövőszereknek Génuába szállitásáról s ott hajókra rakásáról gondoskodni. A mi haladéktalanul meg is fog történni.
5. Miután még az Igazgatóság működésére szükséges hitel nyitása, a mozgalom otthoni vezéreinek küldetni határozott százezer frank készentartása és a magyar pénzjegy-készités költségeinek fedezése felől értekeztünk, felkértem a kormány megbizottjait, figyelmeztetnék Cavour grófot az olasz földön állomásozó osztrák haderő harczrendje (ordre de bataille) megszerzésének szükségére. Ez neki nem lehet nehéz, azt pedig meg kell mutogatnom; mennyire fontos dolog, hogy tudjuk, minő magyar ezredek s miként elhelyezve (dislokálva) vannak a Mincion túl s minő az arány a magyar és más nemzetbeli seregek közt a különböző helyőrségekben. Megigértetett.
6. Felemlitettem azt is, miként nem ajánlhatom eléggé a grófnak, hogy már most gonddal legyen a Mincion túl mindenütt, a hol osztrák helyőrség van, teljesen megbizható embereket birni, kiktől ne csak biztos tudósitásokat vehessünk, hanem kiket alkalmilag némely helybeli teendőkkel is megbizni lehessen. E tekintetben nagyon szükségesnek látnám, hogy a mit a háboruban a tábor-vezérkar titkos szolgálatának nevezünk, az már mostanság oly tökéletes módon szerveztessék, mintha már kitört volna a háboru, csak azon különbséggel, hogy az jelenleg ne a hadügyminiszteriumra legyen bizva, hanem a grófnál összpontosittassék s képviselőnk e titkos szolgálat vezetőjével viszonyba tétessék. Figyelmeztettem a kormány megbizottjait, hogy e fontos tájékozási ügy a velenczei forradalmi bizottmány utján igen könnyen s igen sikeresen elintézhető. Benzi ur ajánlkozott a grófot e pontra különösen figyelmeztetni.
7. Nagy fontosságot helyeztem arra, hogy a két utóbbi pontban emlitett működés a dalmát partoknak olasz nyelvü főbb pontjaira is kiterjesztessék s oda teljesen megbizható ügynök vagy ügynökök küldessenek. Cerruti ur ajánlkozván erre nézve a miniszterelnök urnak indokolt előterjesztést nyujtani be, felkértem őt, hogy mind a helyek kijelölésére, mind a személy vagy személyek megválasztására nézve Pulszky Ferencz urral értekezzék. A mi meg is történt.
Ezek e szerint rendbehozatván, mielőtt Turint elhagynók, hogy a reánk váró feladatoknak utána lássunk, még két dolgot gondoltunk elintézni szükségesnek. Az egyik a magyar légióra, a másik pedig arra vonatkozik, hogy tudjuk, kik azok a magyar emigráczióban, a kiknek csatlakozására s engedelmességére számithatunk, ugy a miként Magyar Nemzeti Igazgatósággá alakulánk.
Ohajtásunk lévén, hogy a nápolyi magyar légió, a mint királyi hatóság alá vétetik, ha lehet, a netán fenntartandó többi idegen légiókkal egyetemben Vetter altábornagy ur parancsnoksága alá helyeztessék, kire, az Igazgatóság kivánsága szerint, azon diszes rendeltetés várt, hogy a kikötött olasz segédsereg oltalma alatt partra szállitandó magyar légiót az országba vezesse s a Magyarország délnyugoti részein szervezendő hadtestnek élére álljon: jónak láttuk a kifejleszteni remélt magyar légió szervezésére nézve az alapelveket megállapitani s azokat a kormány helybenhagyása alá terjeszteni. Ez alapelvek a következők:
I. A magyar legió szervezésének az 1859-ben megállapitott alapelvekre kell fektettetni: tehát magyar zászló, magyar vezénylet, magyar rendszer (az 1848–49-iki). E rendszernek, még ha kevésbé jó volna is, mint a piemonti, fenn kell tartatni, mert a légió szervezetének összhangzásban kell lenni a jövendő magyar hadsereg szervezetével. Már pedig mintegy 8000 hajdani honvédtiszt vár az országban a szabadságharcz ujból leendő felvételére; ezek mást, mint az 1848–49-diki rendszert nem ismernek s ha kitör a háboru, nem lehet arra gondolni; hogy időnk legyen ezeket s a régi honvédsereg ezreit, kik felhivásunkra fegyvert fogandnak, kitanittatni abból, a mit ismernek s beletanittatni abba, amit nem ismernek.
II. A kapcsot, melynek a legiót együtt kell tartania, azon eszme képezvén, hogy rendeltetése Magyarország felszabaditásaért harczolni; habár természetes is, hogy a mig olasz földön van, az olasz királyi kormánynak engedelmességgel tartozik s ez a legiót katonailag belátása szerint alkalmazhatja, mindazáltal az olasz királyi hadseregbe be nem kebeleztethetik, hanem segédsereget kell képeznie, melynek parancsnokát a M. N. Igazgatóság előterjesztésére fogja a királyi hadügyminiszter kinevezni, kinek a legió szolgálati tekintetben alá lesz rendelve. Mindazonáltal jónak látszanék, hogy a légió Türr tábornok hadosztályához csatoltassék (aggregáltassék). Mindenre nézve, a mi a szolgálatot illeti, ezen tábornok lesz a közvetitő egyrészről a légió, másrészről a miniszterium s az Igazgatóság között.
III. Magában értetik, hogy ez ügyben az Igazgatóság csak a miniszterelnökkel fog bizalmas érintkezésben állani, ha a kormánynyal megállapitott egyetértés folytán érintkezés szüksége fordul elő a hadügyi szakhivatallal, az a hadosztályparancsnok utján fog történni. A legió-parancsnoknak kötelessége leszen az Igazgatóság utasitásaihoz alkalmazkodni, ennek irányában felelősséggel tartozandik s az Igazgatóság kivánatára elmozdittathatik.
IV. Elvül van elfogadva a királyi kormány által, hogy a magyar legió szervezése a ráma-rendszer (systéme des cadres) alapján fog történni, a mennyiben az erre alkalmas elemekkel elegendő számmal rendelkezhetünk. E rendszer a tisztek nagy számának szükségszerü követelménye. A kormány engedelme egyelőre egy dandár gyalogságra, egy ezred lovasságra s két ágyuütegre terjed.
V. A tiszti előterjesztések a következőleg fognak történni: A tábornok, kinek hadosztályához a legió csatolva leend, a legió-parancsnok előleges meghallgatása után előterjesztéseit ugy az uj kinevezésekre, mint az előléptetésekre nézve előbb az Igazgatóságnak, aztán, ha ez helybenhagyását adta, a hadügyminiszteriumnak adja be.
VI. A mi a fegyelmet illeti, a legió parancsnoka azon hatalommal lesz a kormány által felruházva, melyet az olasz hadseregben a dandárparancsnokok gyakorolnak. Jelentés (rapport) a disciplináris büntetések eseteiről nem kivántatik; de ha valamely tiszt magát igazságtalanul fenyitettnek vélné, szabadságában álland Türr tábornok urhoz fordulni; miszerint ügyét fegyelmi tanács által vétesse vizsgálat alá s ha ez a panaszt indokolatlannak találná, ez ujabb fegyelmi kihágás megfenyitésének esetén sulyosbitó körülménynek fog tekintetni.
VII. A sulyosabb természetü kihágások az olasz katonai törvénykönyv szerint fognak itéltetni, ugy érdemlegesség, mint eljárás tekintetében. E törvények annálfogva le fognak magyarra fordittatni s a sereg előtt gyakran felolvastatnak.
VIII. Rangjától semmi tiszt sem fosztathatik meg másként, mint hadi tanács itélete által. Bün vagy épen főbenjáró bün miatti elmarasztalás esetében a felebbvitel az ország illetékes biróságaihoz fog történni.
IX. Az Igazgatóság különleges rendelkezéseket fog a kormány megegyezésével kiadni, azon esetben, ha a legió kivételes helyzete ezt szükségessé tenné.
X. Nem lehet kivánni, hogy a kormány teljes fizetést engedményezzen a számfeletti tiszteknek vagy hogy rangjukhoz képest dijazza azon törzstiszteket, kik rangjuk szerinti tényleges szolgálatra helyet a legióban nem találnak.* Azok, a kik nem alkalmaztathatnak, bármi rangu tisztek legyenek is, a (sorrentói, később acqui-i) depôt-ba fognak utasittatni, az ottani tisztek dijazására megállapitott kormányzati szabályzat szerint fognak elláttatni s tényleges szolgálatba tételük érkezési sorrendben fog történni. A mely tisztnek e rendelkezés nem tetszenék, szabadságában áll elbocsáttatását kérni, de ha egyszer a legióból kilép, oda többé be nem vétetik.
A tisztek száma oly nagy volt a legénység számához képest, hogy ez aránytalanság egyik levelemben e szavakat adta tollam alá: »mondani szokás, hogy Angliában az ember a baronetten kezdődik; mi ma-holnap oda jutunk, hogy a katona az őrnagyon kezdődik.«
XI. Az idősebbségi (anciennitási) lajstrom elkészitését egy e végre kinevezendő külön tiszti bizottság előtt rangigazolásnak kell megelőzni.
XII. Minden tiszt, altiszt és közharczos, a legióba belépésekor ugyanazon esküt teszi le, melyet a legió elöbbi tagjai letettek.
XIII. A Magyar Nemzeti Igazgatóság a felségi hatalomhoz tartozó jogokat fogja a legió felett azon percztől kezdve gyakorolni, melyben a legió Olaszországon kivüli hadjárat végett mozgásba tétetik. A legióval e végre a M. N. Igazgatóságon kivül senki sem rendelkezhetik. Ellenben addig, mig a legió olasz földön tartatik, az Igazgatóság vele csak szervezés és belszolgálat tekintetében rendelkezhetik.
XIV. A tábornok, kinek hadosztályához a legió csatolva leszen ugy a kormány, mint az Igazgatóság irányában a veendő rendeletek végrehajtásaért felelősséggel tartozik s az Igazgatóságot a legió ügyei felől tudomásban fogja tartani.
Ezen szervezkedési alapelvek a kormány által elfogadtattak. – A másik tárgy, melyet a háborus kilátások akkori állapotára való tekintetből s az 1859-ben tapasztalt fontoskodási hajlamok, itt-ott botrányos jelenetekig is mérgesült viszálkodások emlékezeténél fogva is, még Turinban együttlétünk alatt elintézendőnek tartottunk, az emigráczióhoz intézendő nyilatkozat és felhivás volt. Ez a következő szerkezettel lett megállapitva:
Körlevél a magyar emigráczióhoz.
N. N. urnak
Tudtával van Önnek, hogy a tavalyi olasz háboru minket alólirottakat s általunk nemzetünket a szövetséges hatalmakkal egyetértési viszonyba hozván, mi hazánk felszabaditásának eszközlésére, ugyancsak azon hatalmak akarata szerint is, Magyar Nemzeti Igazgatósággá alakultunk, oly eltökéléssel, hogy hazánk ügyeit az 1849-ben közakarattal kinyilatkoztatott nemzeti függetlenségnek (melyet idegen erőszak megszakithatott, de jogerejében meg nem ingatott,) valósitására intézni, igazgatni s vezetni fogjuk mindaddig, mig a nemzet azon állapotba jutand, hogy kormányt alakithasson
Ezen eltökélésre nem elbizakodás, nem nagyravágyás vezetett, hanem részint annak tudata, hogy senki más hazánkfiai közül a nagy czélt a sikernek hasonló kilátásával elő nem mozdithatja, senki más annyi segédeszközöket nem biztosithat, mint a tavalyi viszonyokból kifejlett összeköttetéseinknél fogva mi tehetjük, – részint pedig vezetett azon meggyőződés, hogy a munkálatok szálainak összpontositása s a hazai akaratnak a külviszonyokkal összhangzásba hozatala nélkül sikert nem lehet reményleni.
E nézetekben s az azokból reánk háruló kötelességekben megerősitve érezők magunkat a bizalomnak, csatlakozásnak hazulról érkezett biztositásai által.
Annálfogva, bár a tavalyi váratlan béke a valósuláshoz oly közel állott honszabaditási reményeket meghiusitani látszott is, mi constituált állásunkhoz tartozó kötelességeink teljesitését s különösen összeköttetéseinket a baráti hatalmakkal annál kevésbé szakitottuk meg, minél biztosabban előre volt látható, hogy az európai viszonyok, különösebben pedig az olasz kérdés szükségszerü fejleményei, hazánk felszabaditására ujból oly alkalmat hozandnak elő s oly combinátiókat teendnek lehetőkké, miszerint honunk függetlenségének teljes kivivása csak nemzetünknek kétségbe nem vonható határozottságától legyen feltételezve.
E számitásunkat igazolták az események s ma már annyira haladtak az előkészületek, hogy elkövetkezett az idő, számba vennünk a magyar emigráczióban mindazon segéderőket, melyekre, mint rendelkezésünkre állókra, hazánk felszabaditására intézett munkálatainkban számithatunk.
Kérjük e részben Önnek........ mihamarabb irott nyilatkozatát, egyszersmind bizalommal felszólítjuk, hogy ezen értesitésünket tartózkodása helyén található hazánkfiaival is közölvén, azoknak, kik hozzánk csatlakozni s a haza szolgálatára magukat rendelkezésünkre ajánlani kivánják, ezt tanusitó nyilatkozatukat, minősitő névjegyzésükkel egyetemben, nekünk beküldeni sziveskedjék.
Figyelmeztetni kivánjuk azonban az ekként nyilatkozandókat, hogy mielőtt vagy különösen levél által vagy általában nyilvánosság által felszólitásunkat vennék, helyzetüket fel ne adják.
Mi reánk a haza várakozásai s külföldi összeköttetéseink nagy felelősséget háritottak, a siker biztositásának felelősségét. Ez egységet követel az intézkedésekben s összhangzást a végrehajtásban annyival inkább, mert a munkálat szálai messze ágaznak. Azért nemcsak károsnak, de kiszámithatlanul veszélyesnek hinnők, ha, legyen túlbuzgóságból, legyan akármi más indokból, akár a hazában benn, akár azon kivül, tudtunk nélküli felhivások s részleges lépések történnének, melyeknek más eredménye nem lehetne, mint az, hogy az erőket egy bepontositás helyett szétszaggatnák, az eszmékben tévedést, a tervekben összeütközést s a cselekvésben zavart okozhatnának s igy a sikert s vele hazánk jövendőjét compromittálnák. – Meg vagyunk győződve, hogy azok, kik szándékaink tisztaságát méltányolni hajlandók, saját hazafiságukban elegendő ösztönt találandnak, minden ily lépéstől óvakodni. Ha lennének, kik saját, bármennyire is illetékes, önbecsérzetüket a haza javának elébe téve vagy talán pártoskodási viszketegből különszakadásra határoznák magukat, azoknak irányában a hon iránti kötelességérzettől fogunk tanácsot kérni, de egyszersmind kinyilatkoztatjuk, hogy mi, a mint örömmel s méltánylattal viszonozandjuk a bizalmat, ugy csak a velünk czélban, irányban s a módok megválasztásában egyetértő biztos elemekkel kivánunk együtt működni, – biztosaknak pedig azokat tartandjuk, kiknek összhangzó munkálati készségükre számithatunk.
Óhajtjuk is, reméljük is, hogy Ön ezen nézeteinkben egyetértend s nekünk segédkezet nyujtand, sokat szenvedett hazánkat győzelemre vezetni, mire nézve örömünkre szolgál Önt biztositani, hogy a már sikeresitésbe vett előkészületek a legjobb kilátásokra, többre mint kilátásokra jogositanak.
Becses válaszát belső boritékon ily czim alatt: »A Magyar Nemzeti Igazgatóságnak« Pulszky Ferencz urhoz (Hôtel de. Grande Bretagne) Turinba kérjük utasitani.
Kelt Turinban, szeptember 14. 1860.
A Magyar Nemzeti Igazgatóság:
(Aláirva) Kossuth, Klapka György, Teleki László.
(Aláirva) Kossuth, Klapka György, Teleki László.
