Ifj. Kossuth Lajos – Kossuthnak.
Ifj. Kossuth Lajos – Kossuthnak.
Flórencz, 1866. julius 11.
Édes Atyám!
Mint elmeneteled óta minden nap, meglátogattam a szokott urakat. Artommal is találkoztam. Mind egyhangúlag azt mondják, hogy a helyzet javul; a poroszok – mint azt már a hirlapokból is tudod – visszautasították végre is a fegyverszünet ajánlatát; így tehát a hadi operatiók minden tétovázás nélkül folytattatnak. A franczia mediatióra nézve még egyre folynak a sürgönyváltások. – Nem hiszik, hogy valami eredményre vezessen, s azt sem, hogy ezentúl a franczia valami az eddiginél határozottabb politikai állástért foglaljon el. . . . . . . Azt gondolják, ha a mediatio nem sikerül, úgy majd egyszerűen kijelenti, hogy nagy sajnálkozására látja, a belligerens hatalmasságokat nem képes jelenleg még kibékíteni s hagyja folyni a háborút a maga következményeivel.
Egyébiránt azt gondolom, hogy jelenleg ezek az urak maguk sem tudják, mi fog történni. Ricasoli, Visconti is a király főhadiszállásán vannak, s így tehát valószinűleg ott fog végleges határozat hozatni; Cerruti mondta is, hogy Visconti visszatértéig nem fog semmi biztosat mondhatni.
Irányi még nem lépett functióba. Ezer és egy észrevétele van mindenre; ezeket, azt hiszem, ugyancsak a mai postával neked személyesen megirja, én tehát nem mondom el őket, hogy ne untassalak kétszer is velök. Usedomot ma nem láttam.
Csókollak szeretettel.
Lajos.
P. S. . . . Perczel eddig csendesen maradt – irta a maga életleirását – olvastam egy pár lapot belőle – véghetetlen badar beszéd – most jön azonban Vidos hozzám s mutat egy levelet, melyet Perczel Földvárynak irt s a hadügyminiszterrel közölni akar, s melyben kimondja, hogy fiainak előléptetését nem szándékozik elfogadni, nem akarván más, érdemesebbeknek jogait sérteni – ez is persze semmi, indelicatesse Földváry irányában; de egyszersmind azt is mondja Vidos, hogy Perczel két proclamatiót ir: egyiket a magyar nemzethez, másikat a magyar katonasághoz; holnap megkapom mind a kettőnek szövegét, lemásolom s elküldöm. Perczel kiadót keres, bajosan fog kapni, mert a proclamatiók magyarul vannak irva, az egyiket 1000, a másikat 2000 példányban szándékozik nyomatni, s mindezt 100 frankért.
Így persze pénzt adni a kezébe, badarság volna, annál inkább, mert ellened bennök, úgymond Vidos, erősen kikel. Ha még is ki tudná nyomatni, úgy nem lenne lehetetlen most – azt a kormány által lefoglaltatni. Egyébiránt majd holnap meglátjuk a szöveget; érdemes lenne-e ezt tétetni – Vidos kéret, hogy senkinek se említsük meg nevét ezekben a Perczel-féle dolgokban . . . . s igaza is van . . . . ha gratis értesíteni akar, kár bevágni az útját.
