Irányi – Kossuthnak.
Irányi – Kossuthnak.
1866. junius 6.
Tisztelt Barátom!
Voltam a herczegnél. Majdnem egy óráig beszélgetvén együtt, csak velejét adhatom társalgásunknak, azt is úgy fogom előadni, hogy a magam megjegyzéseit többnyire elhagyogatom és csak őt hagyom szólani.
Megköszönvén Ön nevében ügyünk iránti folytonos részvétét, valamint Kegyed személye iránti jóindulatát, utána tettem, hogy, mihelyt vette a herczegnek üzenetét, azonnal irt a királynak, a ki azt meg azt felelte. Továbbá, hogy Ön azt gondolja, hogy az »affaire« a miniszterelnök leendő elutazása, hogy azt Ön is óhajtja, mert ő az, a ki vonakodik velünk szövetkezni stb. Hogy én meg, jegyzém meg, már most is bizonyosan tudom, hogy csakugyan Lamarmorán múlik főleg, mert Artom azt nekem tisztán megmondotta, a miniszterelnök csak Deákkal akarván szóba eredni, e részben a császár is egyetért vele. Itt azután megmagyaráztam neki, hogy ez képtelen kivánat, a mit ő (a herczeg) maga is átlátott, a császárt illetőleg azt vetvén utána: l’empereur ne s’en occupe pas. – Nem sokat kivánunk pedig egyelőre, folytatám, csakhogy a legio újra szerveztessék saját zászlónk alatt, és hogy egy kis pénzt adjanak, hogy fegyvert vehessünk és máskép is működhessünk.
A herczeg: Ez helyes, ezt megadhatnák.
És mégsem teszik meg, és Kossuth arra kéri császári Fenségedet, hogy irjon a királynak, hogy utasítsa ez irányban kormányát.
A herczeg: Hiszen már beszéltem erről a királylyal, a ki ismeri nézeteimet. De ha K. nem kapja, a mit kiván a kormánytól, miért nem beszél ő a királylyal? Garibaldi ugyancsak tudna 2–300,000 frankot szerezni.
Itt megmondtam neki úgy azt, hogy Türr volt Caprerában s alkalmasint Ön is üzent Garibaldinak általa, meg azután, hogy Ön nem akarna a király mellőzésével cselekedni.
A herczeg: Önökkel számolni fognak, ha Önök affirmálják magukat, hanem Önök csak formalisták és nem forradalmárok, sem az országban, sem ide kint. Alakítsanak egy bizottságot, bocsássanak ki egy kiáltványt, – mozgolódjanak és izgassák fel az országot, ha azt akarják, hogy Önök életrevalóságában még bizzanak. Ha magyar lennék, nem kérdezném, mi a mások véleménye, de Önök mindég csak biztos téren akarnak mozogni, épen úgy, mintha Önök egy állam hivatalos kormánya lennének. Miért nem ment K. régóta Flórenczbe, hogy a miniszterekkel s a befolyásos képviselőkkel beszéljen, a helyett hogy a királynak irt. – Nem így kell eljárni, Garibaldi nem így járt el, mikor sikereket aratott.
Említvén, hogy azóta Turinba jött a király, a hol alkalmasint fogadta Önt, azt a nehézséget hoztam fel, hogy ő Felsége, mint alkotmányos uralkodó, nem igen akar tanácsosai véleménye ellen cselekedni, a herczeg azt felelte: Ah, le roi fait bien ce qu’il veut. Ismételve kérvén őt, irjon a királynak, újra azt felelte, a mit előbb, hogy az felesleges, a király tudja mint gondolkodik ő. Egyébiránt reméli, hogy, ha Ön találkozott ő Felségével, az alkalmasint megigérte Önnek, a mit kért tőle.
Visszatérvén a császárra, azt mondtam, hogy örvendek azt hallani, hogy az ellenkezés nem a császártól jő, a herczeg azt felelte: Nem hinném, de biztosan nem tudom és nem kérdezhetem meg. Egyébiránt mit tud Artom úr? ne higyjék, hogy oly nagy befolyása van. Tegyenek, cselekedjenek. Azt mondják nekünk, hogy az Önök befolyása Magyarországon megszünt. Önök az ellenkezőt állítják, hát bizonyítsák be állításukat, és akkor majd Önöknek hiszünk. Egyébiránt, a mit most Önnek mondok, nem mint Napoleon herczeg mondom. Nem adok Önöknek tanácsokat, ez túlságos felelősséggel járna, csak azt mondom el, hogy mit tennék, ha magyar lennék. Ha én az Önök vezére lennék, ha Önök saját jószántukból nem akarnak megmozdulni, majd megmozgatnám Önöket. Ennek két, annak tizezer frankot adnék és kergetném. Az országban egy mozgalmat kezdeményeznék, ha ugyan igaz az, hogy az ország Önökkel van.
Erre megjegyeztem neki, hogy igenis hallgatná reánk, ha azt mondhatnók neki, hogy a kormányok pártolnak, de különben felsülhetnénk.
A herczeg: De igenis támogatni fogják Önöket, ha életjelt adnak.
Egy szóval, a herczeg nem akar semmit sem tenni, hanem azt óhajtja, hogy magunk tegyünk, a mit lehet. Különben igen nyiltan és barátságosan beszélgetett velem. Ha még valami fontos eszembe jut a társalgásból, azt pótlólag meg fogom irni, most csak összefoglalom, a mi a fentebbiekből következik s a mit magam is szükségesnek látok.
1-ör. Ha vagy nem találkozott Ön a királylyal, vagy pedig nem végezhetett vele, méltóztassék Flórenczbe menni s Lamarmorával értekezni, s ha szükséges, a többi miniszterekkel és a legbefolyásosabb emberekkel, nemkülönben Garibaldival.
2-or. Alakítsa meg a bizottmányt késedelem nélkül. Ha nem lenne is teljes, majd ki lehet pótolni, a mit ki is kellene nyilatkoztatni.
3-or. Készítsen felhivást a nemzethez, mit alkalmas pillanatban ki lehessen hirdetni a bizottmány nevében s közölje a bizottmányi tagokkal.
A herczeg többi között azt is hozta fel, hogy az első bizottmány 700,000 frankot költött el, és hogy Pietri azt mondta, hogy nem tettünk semmit, hanemha egyre tanácskoztunk. Azt feleltem, hogy tudtommal csak 300,000 frankot költött el az első bizottmány, és hogy már 4000 emberünk volt. Nem a mi hibánk volt, hogy nem adtak hajókat, hogy valahol kiköthettünk volna.
– Eh, Garibaldi erővel vett el hajókat, mikor Siciliába ment:*
* Ez nem felel meg a tényállásnak, rendelkezésére lettek bocsátva. K. F.
– Igenis, de Cavour titkos beleegyezésével; továbbá ő olasz volt, mi pedig idegenek vagyunk.
Remélem egyébiránt, hogy már üzent haza és intézkedett, hogy legalább lehetetlenné ne tétessék föllépésünk. Van-e biztos és elég gyors összeköttetése a hazával? Nekem van Dresdán ismerősöm, a kihez kettős boriték alatt lehet küldeni levelet, hogy azután ott postára tétessék. De ez fontos esetben, átlátom, nem elég biztos. Be kell valakit küldenünk. Van most itt egy jersey-i barátom, a ki Olaszországba készül. Ma este találkozom vele s megkérem, nem akarna-e Magyarországba menni vagy itt megvárni Ön utasítását, vagy Turinban s illetőleg Flórenczben felkeresni Önt. Angol ember, nagy magyarbarát és talpig becsületes ember. Szabadkőműves. Kérem, tudósítson e részben tüstént.
Csáky Flórenczben van, mint Kl. mondja.
A manifestumban meg kell említenünk a nemzetiségi kérdést s fogadnunk, hogy azt szabadelvűbb alapon vagyunk hajlandók megoldani. Hát Fiume és Muraköz miatt ne szabaduljon fel az ország!
Kiss Miklóssal ma találkoztam, előbb ugyan hozzám jött, de miután éppen menőfélben voltam a herczeghez tehát alig szóltunk egy pár szót, ő azt mondá, hogy ő is a herczeghez készül, s valóban találkoztunk is a herczeg várótermében. Épen faluról jött. Kiss azt mondta, hogy most nem irhatott Kegyednek, de irt volt előbb, hogy B.-val meg van a kötés, de a király nem akarja aláirni. Olvasta Ön azt a táviratot, mely azt mondta Berlinből, hogy »a franczia ezredesnek Kissnek ittléte fontosságát túlbecsülték; ő mindössze csak a franczia nagykövetet látogatta meg s egynéhány magasrangú személyiséget, s azután mindjárt visszament Párisba:« Kiss azt mondja, hogy ez a telegramm a hôtelból eredt, a hol szállva volt. – De hát hogyan tudták, hogy kinél járt és miért enyhítették jelenlétének jelentőségét, fontosságát?
Mély tisztelettel és igaz barátsággal
Irányi Dániel.
