Kossuth – Ludvighnak.
Kossuth – Ludvighnak.
22. Via d’Angennes. Turin, 1866. május 22.
Kedves Barátom!
A negotiatiók folyamban vannak, nyujtanak kilátást, de csak kilátást. Alig merek eredményt reméleni a háboru valóságos kitörése előtt, a mivel itt egyszersmind miniszteri változás lesz összekötve, mi csak javunkra válhatik. Lamarmora szűk horizonu ember politikában, s tán párisi inspiratiók is forognak fenn. Nem tudom. Csak gyanítom. Localisationális tanácsokat sejtek, melyek implicite minket kizárhatnának s tán kilátást nyujthatnának a hatalmas jóbarátnak, mint »sauveur« lépni közbe, »en cas de revers«. Ricasolinál, ki utódja lesz Lamarmorának, midőn ez táborba menend, az ily inspiratiók kevesebb nyomatékkal birandnak. Viszonyban vagyok vele.
Mindenesetre baj marad, hogy a »várni! várni!« jelszó miatt pénztelenek maradunk s nem tehetjük csak a legsürgősebb előkészületeket sem. Félek, hogy praecipitatiókra leszünk kényszerítve az által, hogy most, midőn lehetne s oly sürgetőleg kellene, pénzhiány miatt teljességgel nem mozoghatunk.
Nagyon igazad van, hogy lelkiismeretben járó dolog privát correspondentia által valakit az országban veszélyeztetni, de másrészt meg az intézkedés szüksége olyan, hol »il s’agit de la vie ou de la mort de la patrie«. Borzasztó! Megfoghatatlan! s egyszersmind irtózatosan leverő, hogy otthon nincs párt, mit mondok? párt? nincs ember, a ki még csak curiositást is mutatna tudni, hogy van-e kilátás vagy nincs? s nincs, a ki gondoskodnék, hogy velünk rapportban legyenek azok, kik a 49-től még el nem pártoltak, ha ugyan vannak ilyenek.
Nekik kellene erről gondoskodni. Ők tudják, kiben biznak, ők választhatják meg az eszközöket, melyek őket veszélybe nem hoznák. Mi azt innen nem tehetjük. Nem vállalhatjuk magunkra a responsabilitást, hogy valakit compromittáljunk.
Nem tudnád módját ejteni, czikk (ki nem adandó czikk) alakban, mint mondod, velök megértetni? de persze kivel megértetni? – A »Hon«-isták, a bal centrum ilyesmit nem akar érteni. Inkább ellensége, mint barátja mindennek, a mi tul van az 1848-on. A szélső balhoz meg nem férsz, ki nem adandó czikkeddel.
Enfin vagy ez uton, vagy az országba bejáró valamely külföldi lap utján egy kis avisóról jó volna gondoskodnod.
A Schlagwort-ok ilyenek lehetnének: »Magyarország geografiai állásánál fogva rendkivüli strategiai fontossággal bir éppen e háboruban, hol Austriának két oly ellenséggel lesz dolga, kik tactice nem egyesülhetnek, mert köztük van az egész osztrák birodalom. Ily helyzetben Austria chanceai bázisának s communicatióinak biztosságától függnek, mely biztosság a defensiv s offensiv állásnak combinatióját s a két egymástól isolált ellenségnek külön-külön nagy strategiai conversiók segítségével legyőzését teszi lehetségessé. E helyzetben mint bázis és mint pivot Magyarország végtelen fontossággal bir. Ugy látszik, ezen fontosságot érzik Flórenczben s oly körökben, melyek jól szoktak értesítve lenni, azt beszélik, hogy a flórenczi kormány alkudozásban van K.-tal, az 1859. s 1860-iki alapon. – Diplomatiai reservek ezen alkudozásoknak küljelenségekbeni nyilvánítását még eddig hátráltatták, – de okunk van hinni, hogy az egyetértés alapban megvan, s mihelyt a szakadás percze beáll, oly tényekben fog nyilatkozni, melyek Magyarországnak nagyobb kilátást nyujtandanak, mint valaha az 1849-ki zászlónak ujbóli sikeres kitüzésére. Sokan remélik, mások félnek tőle, hogy a magyarok fel fogják fogni az idők intését, a »most vagy soha« szót, s elutasítva maguktól minden transactionális tentativákat, miknél különben is minden esetre ők huznák a rövidebbet, oly karba teszik magukat, hogy a feléjük kinyujtandó segélykart hathatósan megmarkolhassák. Sőt már arról is van szó némely körökben, hogy ujra komiték alakulnak Magyarországon, hogy magukat K.-tal összeköttetésbe tegyék, s a belföldi működéseket a kül conjuncturákkal összhangzásba helyezzék. Egy utazó, ki Turinból jött, K . . . . ról azt beszéli, hogy ő elvül vette fel működésében azon iparkodni, hogy nemzetének megszerezze azon támaszt és segélyt, mely annak lehetővé tegye, hogy függetlenségének kivivására siker reményével fegyvert foghasson, de hogy a beldolgok rendezgetésébe nem akar avatkozni, úgy vélekedvén, hogy ez a nemzet dolga; ezt ők otthon jobban megitélhetik mint az, a ki 17 éven át távol van az országból. Minden esetre annyi bizonyosnak látszik, hogy igen komoly szándokok forognak fel, Magyarország szövetségét megnyerni, s azt oly karba tenni, hogy sorsának független urává lehessen.«
Valami ilyenformának egy küllapi correspondentia vagy külföldi tudósítás alakjában az országba bejuttatása nagyon kivánatos volna.
Szomoru lesz, ha ügyekezeteink sikere nem külső nehézségeken, hanem a nemzet szellemének elmálásán törnék meg.
Perczel még nem érkezett meg. Legalább nem Turinba. Ámbár Ferencz fiam is irja Párisból, hogy jő. Kérlek, édes Barátom, az ide zárt levélre irasd (ne magad ird) fel a következő adresset:
Mons. le général George Stratimirovics, Député ŕ la Dičte Hongroise ŕ Pesth.
Vagy németül, ha jobbnak látod: Pénzügy, privát pénzügy forog fenn s innen hiába tenném postára. Tedd fel te ott, kérlek, frankirozva, de késedelem nélkül.
Nem rendelhetnéd s küldhetnéd valami könyvárus utján ide való könyvárushoz számomra az 1866-ki Schematismus der österreichischen Armee-t? úgy hogy itt fizethessem meg az árát?
Mihelyt bizonyost tudok, irok. Te is add, kérlek, ha valamit tudsz, mit tudnom jó.
hű barátod
Kossuth.
Kossuth.
