Kossuth – Victor Emmanuel királynak.
Kossuth – Victor Emmanuel királynak.
1866. május hó.
Sir!
Sztratimirovics, nyugalmazott osztrák tábornok, a ki mint a szerb felkelők fővezére 1848–49-ben ellenünk s Austria mellett harczolt, régi tévedéseiből kiábrándult és kinyilatkoztatja, hogy el van határozva honfitársai érdekében velünk egyesülni Austria ellen.
E czélból Olaszországba jött és jelenleg Pegliben tartózkodik. Nem rég küldötte be hozzám ide csatolt emlékiratát, azon kéréssel, hogy terjesszem Felséged elé. Magamra vállaltam, mert meg vagyok győződve, hogy hasznos szolgálatot teszek Felségednek. Én is kérem Önt, Sire, a mi két hazánk közös nagy érdekei nevében, szentelje egész figyelmét ez emlékiratnak és azon ajánlatnak, a melyet tartalmaz.
Azon hibás irány következtében, a melyet az olasz politika az utóbbi években vett, Felségednek inkább van szüksége, mint valaha, hogy kimélje azon tevékeny és befolyásos elemeket, a melyek nem képzeltek és költöttek, hanem valódiak, az Austriával történendő végső összeütközés esetére, a mely összeütközéstől függ Olaszország jövője is.
Sztratimirovics tábornok ezen elemek közül egyike a legfontosabb tényezőknek. Ha az ő ajánlata elfogadtatik, olyan szolgálatokat fog teljesíteni, a melyeknek fontosságát nehéz volna túlozni. Ha ellenben közeledése visszautasíttatván, kénytelen lesz visszatérni az osztrák szolgálatba, akkor épen oly veszedelmes ellenséggé válhatik, a milyen hasznos barát lehetett volna. A legközönségesebb okosság is azt ajánlja, hogy az ilyen alkalmakat nem kell elszalasztani.
Sztratimirovics hirnevére nézve a legkitünőbb tiszt a szerbek között. Nemcsak a legjelentékenyebb ember a magyarországi szerbek között, de a legnagyobb befolyással is bir az összes dél-szlávoknál. Ha valaha Felséged tervbe venné, hogy Austria figyelmét és erejét Keletet illetőleg ezen oldalról egy alkalmas mozgalommal elhárítsa, senki e tekintetben jobb szolgálatot nem tehetne mint Sztratimirovics. Ha háború esetére ezen oldalról egy diversióról lenne szó, vagy arról, hogy egy mozgalom készíttessék elő a határőrvidéki Horvátország leszerelése czéljából, hogy igy az útat egy Magyarországban való végleges működésre előkészítsük; ebben Sztratimirovics ismét jobban segíthet mint bárki más.
A velünk, többi magyarokkal való szövetkezése, a melyet világosan bizonyít a Felséged szolgálatába lépése által, rendkivül megkönnyítené a magyarországi szerbekkel és általában a dél-szlávokkal való jó egyetértésünket, s ez rendkivül fontos dolog reánk nézve s következőleg Olaszországra nézve is, tekintve a mi földrajzi helyzetünket és a zavarokat, a miket e népek nekünk okozhatnak, ha szerencsétlenül még egyszer ellenfeleinkké lennének.
Ezek nagyon komoly dolgok, Sire! Már magában az a tény, hogy egy osztrák tábornok, a mi egykori ellenségeinknek, a szerbeknek, volt fővezére, elhagyta az osztrák zászlót, hogy a Felségedé alá sorakozzék, igen üdvös eredményű lenne mind a magyarokra, mind a szlávokra nézve.
Azt mondhatják talán Felségednek, hogy egy osztrák tábornok szolgálatait elfogadni kihivásnak vehető Austria irányában. De ha ez volna is, miért félni Austria kihivásától? Adja isten, hogy ez elérkezzék, – ez lenne Olaszországnak a szabadulása, a melynek jövője szemünk előtt elhomályosodott. – De abból ugyan semmi sincs. A lehető legnagyobb elképzelhető hiba volna azt hinni, hogy a jelenben Austriát hasonló tettel ki lehet hívni. Legyen meggyőződve, Sire, hogy a jelen pillanatban Austria jobban fél a háborútól, mint Felséged tanácsosai közül a legbátortalanabb s a legelhatározatlanabb félhetne. Nem! Sztratimirovics tábornok ajánlatának elfogadása nem hívhatja ki Austriát, míg amaz ajánlat nagyon sokat segíthet nekünk arra nézve, hogy a szlávokat kibékítsük és a magyar nemzet szellemét felfrissitsük.
És isten tudja, hogy ennek szüksége van reá, nagy szüksége van, mert a magyar nép már azon van, hogy Olaszországtól nem remél semmit sem.
Hogy ezen bizalmatlanság elenyészszék s a magyar nép közszellemét felébreszszük, ehhez nyilvános, szemmel látható és világos tények szükségesek. A magyar nép szivéhez nem lehet hozzáférni holmi kis összeesküvések fortélyai által. Ez olyan nép, olyan tömeg és nem kaszt, a melylyel Magyarországon számolni kell. Ez olyan nép, olyan tömeg, a mely az ellenzék és a kasztok közönbössége daczára is lehetővé tette nekem, hogy három hónap alatt 200,000-nyi hadsereget teremtsek, mely Austriát husz rendes czár lábai ütközetben megverte s végre kényszerítette, hogy az előtt kolduljon segítséget.
Nagy sajnálkozással hallom, hogy vannak magyar emberek is, részint egyszerűen a jövőre számítók, részint más ügyes cselszövők, a kik nem akarják, részint ismét csekély becsvágygyal birók, a kik nem is képesek beváltani, a mit igértek, s a kik semmit sem aggódnak azon, hogy részint saját hasznukra, részint holmi ábrándos tervekre használják fel Felséged bőkezűségét és lovagias czéljait.
Ha véleményem elfogadtatnék, sok csalódástól és sok áldozattól megkimélhetnők magunkat.
Már maga azon tény, hogy ezen egyének mind kénytelenek voltak munkálataikat az én tudomásom köréből kivonni, szemmel láthatóvá teszi, hogy ők vagy csalatkoztak, vagy túlbecsülték saját fontosságukat, vagy hogy csalni akartak.
Mert egy okos, őszinte és komoly ember sem akarja elmellőzni az olyan működést, a hol a név az egyetlen zászló s a hol a személy azon egyetlen érintkezési pont, a mely a magyar nép tömegét egyedül képes arra indítani hogy fölkeljen.
Egy nép bizalma nem jön váratlanul. Az olyan mult, mint az enyém, nem mulik el. Az olyan jótettek, a melyeket nekem sikerült népem irányában véghez vinnem, nem enyésznek el emlékezetéből és szivéből.
Különben, Sire, Magyarország nem alkalmas talaj a kis összeesküvésekre. A magyar népnek igen sok józan esze van ahhoz, hogy magát olyan mozgalmakra ragadtassa, a hol a forradalom az idegen ellen folytatott háború. A magyar nép, Sire, nem határozza el magát három nap alatt a torlaszokra.
Hogy mit lehet és mit kell tenni a titkos előkészületeket illetőleg Magyarországon, ez legfölebb egy közlekedési háló felállításában áll, hogy minden vidéken egy adott pillanatban ki lehessen adni a jelszót. Egyébiránt, hogy ez Magyarországon sikerülhessen, kilátást kell nyujtani a világos, látható sikerre és a nyilt támogatásra, a mely ne titokban, az összeesküvők szűkkörű beszélgetésében biztosíttassék, hanem a mely a tömeg előtt nyilvános legyen, s végre, hogy ez Magyarországon sikerülhessen, a felhivásnak olyantól kell kiindulnia, a ki iránt a nép nagy tömege bizalommal van, mert tudják, hogy az ilyen nem fog könnyedén játszani az ő vérükkel, s következésképen nem fogja őket fegyverre szólítani, anélkül hogy a sikerre alapos kilátást és nyilt segítséget ne biztosítana nekik.
Méltóztassék, Sire, elhinni, hogy nagy dolgokhoz merész politikára van szükség. Biztos lehet arról is, hogy nem Flórenczen, hanem Veronán át lehet Rómába eljutni, valamint az is bizonyos, hogy Olaszország jövőjét csak is háború által lehet biztosítani. És csakis a háború az, a mi által azon kilátásokat és azon támogatást lehet nyujtani, a melyek föltétlenül szükségesek arra, hogy Magyarországon meg lehessen vetni az alapot. És ha szerencsétlenségre még mindig okos dolognak hinnék (biztos vagyok róla, hogy helytelenül), hogy a háború elodáztassék, a mit ez esetben tenni kell, az, hogy a tevékeny elemek készen álljanak a kivánt pillanatban.
E végből van szerencsém Felségednek egy kedvező alkalmat megjelölni Sztratimirovics tábornoknak, az én volt ellenfelemnek ajánlatában. Tegye őt hasznossá az Ön kedves Itáliájának előnyére!
Esedezem Önnek, Sire, legyen kegyes velem e tekintetben parancsát közölni és fogadja változhatatlan hódolatomat.
Kossuth Lajos,
Magyarország volt kormányzója.
Magyarország volt kormányzója.
(Francziából.)
