Napoleon (Jerome) – Kossuthnak.
Napoleon (Jerome) – Kossuthnak.
Páris, Palais de Mendon, 1863. július 19.
Mon cher monsieur Kossuth!
Batthyány grófnő által küldött levelét megkaptam. Én már ezt az igen szellemes, hazafias érzésű és művelt hölgyet láttam. Biztos lehet Ön róla, hogy érette megteszek mindent, a mi tőlem függ, nyugtassa meg, kérem, őt e felől.
Nagy érdekkel viseltetem az iránt, a mit Ön nekem Magyarországra vonatkozólag irt. Nem lehet kétsége az Önök ügye iránt való élénk rokonszenvem felől. Nem is változtatom azt meg soha: vagyok és leszek, a mi mindig voltam. Szivemben én nem választom el a magyar, lengyel és olasz nemzet ügyét. Mind a háromban ugyanazon elvnek kell diadalmaskodnia, csak az eljárás módosul a körülményekhez mérten. Az 1859-iki háború idején nem volt szabad Oroszországgal szemben kihivólag viselkedni, s most, míg Austria nem fordul egészen Lengyelország ellen, csak előkészületek tehetők. De véleményem szerint, ha a döntő pillanat elérkezik, akkor aztán nem kell takarékoskodni és őszintén kell segíteni Olasz- és Magyarországot. Mindig fogom sajnálni, hogy az Ön hazája 1859-ben föl nem kelt, akkor a villafrancai békére nem lett volna alkalom és Austria elveszett volna. De most már hiábavaló a multak fölött keseregni, hanem a jövő felé kell tekinteni. Én ezt nem látom valami szépnek. Francziaország olyan politikát folytat, a mely engem nem elégít ki. Én el is utaztam, hogy távol legyek mindentől, a mi jelenleg történik. Nem folyok be semmire, egész visszavonultan élek, várva és remélve, de nem nagy illusiókkal.
Politikai rokonszenvemen, személyes viszonyunkon kívül, még őszinte barátsággal vagyok Ön iránt mint nagy magyar hazafi iránt is, és örömmel ragadom meg az alkalmat, hogy biztosítsam Önt nagyrabecsülésemről és őszinte baráti érzelmeimről.
Napoleon (Jeromos.)
(Francziából.)
