Szarvady – Kossuthnak.
Szarvady – Kossuthnak.
Páris, 1866. junius 14.
Tisztelt uram!
Reménylem, hogy Türr által egészen értesítve lőn a berlini út eredményéről. Kl., ki tegnap érkezett és kit ma reggel láttam, arra kért, hogy tudtára adjam, mit végeztek. A királyt, úgy látszik, utoljára Bismarck rábirta, hogy hazánk cooperatióját kivánatosnak kijelentik, és ráállott, hogy hozzájárulásunk által szükségelt költségeinek felét magára vállalja. A második felét pedig az olasz kormány fogja magára vállalni. B. táviratot küldött Usedomhoz, melyben a történtekről értesíti a porosz követet, és tudatja vele azon útat is, melyben a pénzt kezére juttatná. Mint Kl. beszéli, két usque négy milliom frankról volt szó. Kl. Bismarckot, Roont és Moltket látta, mind a három a legkészebbnek nyilatkozott.
Poroszhon és Olaszhon annyira meg vannak kötve egymáshoz (a háború esetén), hogy mi ezen szövetségbe is nagy biztosítékot találhatunk – de én azt hiszem, hogy, ha majd egységre lépünk az olasz kormánynyal, tán mást is lehetne elnyernünk.
Az itteni követség folyvást arra int, hogy mindenekelőtt az egység történjék az emigratio közt. Kl. késznek nyilatkozik dispositiójára tenni magát Kegyednek, de ő azt állítja, hogy tisztelt uram visszautasítja. Csáky is ebben a szellemben irt és Kiss Miklós is olvasta fel azon levelet, mit Kegyed ezen ügyben hozzá irt volt. Ez tán szükségtelen volt, én részemről kezdet óta oda működöm, hogy a cselekvés perczén egyesült erőkkel léphessünk fel és munkálkodhassunk a haza megszabaditásán.
Én azt kivánom, hogy Kl. levelet intézzen tisztelt uramhoz, a melyben úgy nyilatkozzék, a mint azt előttünk szóval teszi – és én reménylem, hogy ezen levelet meg fogja irni, a többit aztán személyesen elvégezheti vele, mert ő minden esetre pár nap mulva Flórenczbe indul. Instálom tisztelt uramat, ne utasítsa vissza K.-t, én meg vagyok győződve, hogy, ha egyszer Kegyeddel kibékült, vagy is inkább hogy ha tisztelt uram kezet nyujtott neki, ő tökéletesen kedvében fog eljárni. Én attól tartok, hogy mind bent az országban, mind a külhatalmasságok előtt gyengítjük állásunkat és befolyásunkat, ha egész egyetértéssel fel nem lépünk. Én úgy hiszem, kegyednek megmutattam hű szeretetemet, mikor mások más útban jártak, tisztelt uram azt is tudja, hogy én soha semmi állást, semmi pénzbeli remuneratiót, semmi küldöttséget nem ambitionáltam, most sem kérek, most sem kivánok semmit, csak hazánkat kivánom szolgálni, és azért reménylem, hogy szavamat nem hagyja hallgatatlanul, ha arra esedezem, hogy béküljön ki Kl.-val, ki mint katona nagy szolgálatokat tehet és mást nem is akar. Ő folyvást úgy nyilatkozik, hogy külföldön csak Kegyed repraesentálhatja hazánkat, hogy Kegyed összeköttetésbe tevén magát az országban lévő választmánynyal, igazgassa a közügyet. Én úgy látom, hogy a közbenjárók legjobb akaratukkal is csak ronthatnak, és azért legjobbnak tartom, hogy ha Kegyed személyesen értekezik Kl.-val, és meg vagyok győződve, hogy a tábornok tökéletes megelégedésére viselendi magát Kegyed irányában.
Nem tudom, hogy Türr mondta-e, hogy az itteni oláh követhez mentünk el együtt. Ez tisztán declarálta, hogy a herczeg, a kormány és a nemzet vezérei Erdélyt illetőleg semmiféle igényt nem emel és nem emelend. – Ők beérik azzal, hogy ha szövetségre lépünk és katonai frigyet kötünk. Csak azt kivánja, hogy mi az erdélyi oláhokat megnyugtassuk – ők minden befolyásukat és közremunkálatukat ajánlják, – az tanácsolja, hogy az országgyűlésen lévő oláh követeket megnyerjük, vagy az országban lévő vezéreket; a nemzetiségi kérdés megoldása most is az első teendők közt tartozzék, és tisztelt uram nem használhatja befolyását az országban jobban, mint ha az otthoniaknak megmutatja, hogy mennyire káros és kárhoztató az ő eljárásuk e tekintetben. Még akkor is, ha az osztrákkal egyezni akarnak, is sokkal többre menendnek, mihelyt egyetértés létezik a hazánkban lévő nemzetiségek közt. Ezen egyetértés létrehozása főfődolog, akár minő szempontból induljon az ember. – Európai állásunk plane attól függ, hogy mint egyes faj képviselője lépünk fel, vagy pedig hazánk összes népségei egyforma lelkesedéssel karolják fel Austria elleni és hazánk függetlensége melletti törekvéseinket.
Szükséges lesz, hogy a sajtót is használjuk fel eszközül. Fájdalom, akár hogy kérjek, akár mit igérjek, eddig még nem birtam használható, irányunkban szóló tudósítást teremteni. Most megérkezett az idő, hogy az itteni, úgy mint a német lapok szivesen foglalkoznak ügyünkkel. – A magyar lapok csak ritka esetben elégségesek arra, hogy kútforrásul szolgálhatnak.
A császár leveléből láthatta, hogy nem fogtam fel rosszul az ő nézeteit, kényszeríteni kell arra, hogy politikája körén tágítson. Ha egyedül tőle függ Vélencze főtárgya, egyedüli tárgya maradna a háborúnak akár Austria, akár Poroszhon segedelmével nyerhesse azt.
Maradok, mint mindég voltam,
híve
Szarvady.
Szarvady.
