Irányi Dánielnek
Irányi Dánielnek
1872. május 20.
Tisztelt Barátom!*
* Irányi Dániel értesülvén, hogy a kormány Sréter és Klementisz megbuktatására minden eszközt felhasznál, megirta ezt Kossuthnak, mire Kossuth a következőleg válaszolt. K. F.
Oly két derék hazafiról van szó, kik véröket ontották a haza szabadságáért; az egyik a zsarnok börtönének martyrja, a másiknak karja lett megbénítva a dicsőség mezején, s csonka kézzel a számkivetés nyomorát szenvedte át.
A hála és tisztelet adójával kell meghajolni minden becsületes magyarnak a szabadság ily martyr hősei előtt.
És a mult országgyűlés többsége, mely a hálátlanságot a gyávaságig vitte, az ilyenektől még csak az erkölcsi elismerés adóját is megtagadta.
A hazafi lelkületü ellenzéki kerületekre hárult a szent kötelesség a gyalázaton, mely e gyáva megtagadásból a nemzetre hárult, az által enyhíteni, hogy egyes jeles képzettségü tagjait a »félistenek« e seregének bizalmukkal megtisztelik.
Hívebb kezekre a nemzet joga, java, becsülete feletti őrködést nem bizhatnák.
A csurgói és lengyeltóti kerületek e szent kötelességet megértették s a nemzet hálájára érdemes erélylyel teljesítették.
S most tagadnák-e meg e kötelességet? most, midőn a szabadság hősei iránti hála tartozásához még a becsületesen teljesített képviseletért tartozó hála kötelessége is járul?
Most tagadnák meg az ellenzéki zászlót, melyet 69-ben diadalmasan lobogtattak? Most, midőn a mult országgyűlésnek a rohamlatig fokozott reactionárius iránya, a cynismusig vitt üzérkedési rendszere, a kapzsi corruptio, mely emelt fővel, pirulás nélkül űzi játékát a közügygyel, a közérdekkel s a bezáró trónbeszédbe a korona tekintélyének koczkáztatásával belecsusztatott fenyegetések egy rémítő intőjel gyanánt állanak a nemzet előtt arra nézve, hogy mit várhat a legközelebbi országgyűléstől, ha a mostani választásoknál a kormánypárt többségre jut?
Ha nem tudnám, mennyire ritka tünemény az oly ember, a ki elég lelki erővel bir bevallani, hogy hibázott, én még azt sem tudnám felfogni, miként történhetik, hogy ily tapasztalások után s ily kilátások mellett a kormánypártnak jóhiszemü tagjai seregestől hátat nem fordítanak a kormánynak, melynek politikai erkölcstelensége valóságos botrány, és melynek tettei és iránya oly kiáltó ellentétben állanak a hangzatos szavakkal, melyekkel por szóratott a nemzet szemébe a kecsegtetések napjaiban.
Hanem akármint legyen is a dolog ezekkel, az már csakugyan teljes lélektani lehetetlenség, hogy ily tapasztalatok után s ily kilátások mellett. csak egyetlen egy ellenzéki ember is akadhasson az országban, a ki jóhiszemmel, meggyőződésből szegődjék át a kormánypárthoz.
Ha tehát mégis megtörténnék, hogy a csurgói és lengyel-tóti kerületekben a többségben volt ellenzék kisebbséggé sorvadna össze, ez azt bizonyítaná, hogy a kormány által rendszerré avatott corruptiónak befolyása alatt még a somogyi népben is akadtak emberek, kik meggyőződésüket s vele hazájuk javát s kerületeik jó hirnevét áruba bocsátották.
A somogyi népnél, mely még nem régiben is szemben a hagyományos kapcsolatok csábjaival önállásának s törhetlen elvszilárdságának oly fényes jeleit adá, nekem ily erkölcsi sülyedést feltennem nehéz, tapasztalnom fájdalmas lenne.
De Somogyban annyi a romlatlan elem s oly honos az ősi jellemszilárdság, miszerint nem is kételkedem, hogy, ha azok, kik kisebb-nagyobb körben a nép bizalmát birják, befolyásukat az erkölcsrontó vesztegetések ellensúlyozására érvényesítik, az ellenzék megbukásának szégyene el lesz hárítva.
S ha gondolja Ön, hogy lehetnek olyanok, kikre hatással lehet annak kérése, kinek neve Somogy központjában nem oly rég az ellenzéknek zászlóul szolgált, le fog Ön kötelezni, ha tudatja velök, miként kérem őket, s remélem, várom tőlük, hogy a csurgói és lengyeltóti kerületekről a corruptio pártjának karjaiba hanyatlás szégyenét el fogják hárítani.
Szives nagyrabecsüléssel barátja
Kossuth Lajos.
