Ismeretlennek
Ismeretlennek
Turin, 1872. julius 10.
Tisztelt Elnök úr!*
* Hódmező-Vásárhelyen történt megválasztatása folytán a választási elnökhöz – kinek nevét kipuhatolnom nem sikerült – intézte Kossuth e levelet. K. F.
Magánúton s a hirlapokból értesülök, hogy Hódmező-Vásárhely városa országgyűlési képviselőjévé én lettem megválasztva.
Nekem komolyan átgondolt meggyőződésem, hogy az 1865/7-diki országgyűlésen a körülmények által teljességgel nem indokolható engedékenységgel elfogadott közjogi kapitulatio hazánk elidegeníthetlen államjogaival kiengesztelhetlen ellentétben áll; meghamisítja a feltételeket, melyek alatt a magyar korona birtoklása a Habsburg-Lotharingiai házra ruháztatott; fonák állásra kárhoztatja hazánkat szemben az európai történelem logikájával; ellenkezik nemzetünk internationalis igényeivel s internationalis kötelességeivel, melyek jövendőjének biztonságával szoros összeköttetésben állanak; gyanakodókká teszik irányunkban szomszédainkat az egyik oldalon, gyülöletessé teszi a magyar nevet szomszédaink előtt a másik oldalon, olajat önt a szenvedélyek tüzére az ország belsejében, polgártársakból ellenségeket csinál; forrasztás helyett bomlaszt, erősítés helyett gyöngít; körültünk barátok helyett elleneket szaporit; bensőnkben egyetértés helyett viszálykodást éleszt a viszontagságok idejére.
Következményeiben pedig az 1867-ben létrehozott természetellenes állapot mesterséges tengetésének érdeke már is sarkaikból kiforgatta a magyar alkotmány alapelveit; hamis vágányba sodorta úgy törvényhozási mint közigazgatási politikánkat; zsibbasztó nyomást gyakorol államháztartásunk rendszerére; sérti a nemzet geniusát politikai tekintetben; erőszakolja érdekeit közgazdászati tekintetben; útját állja a szabadság democratiai alapon fejlesztésének s az államháztartás okszerü berendezésének; reformot hangoztatva reactiót művelt; részben meghamisította, részben elsorvasztotta az intézményes önkormányzatot; a miniszteri felelősséget miniszteri mindenhatósággá torzította; a parlamentaris kormányformából álczát gyártott az absolutismus számára, mely mindent merhet, mert az országgyűlési többség pártérdekből mindent fedez; rendszeresítette a kormányzatban a corruptiót, s e corruptio folytán irtózatos mértékben megmételyezte a nemzet erkölcseit; s ekként gyüjtötte s gyüjti halomra a gyúanyagokat, melyek végelemzésben társadalmi belháboruval complicálandják az eventualis kültámadást, melyhez, akármely oldalról jőjjön is az, támpontokat készít az ellenség számára, vagy hazánk vagy a birodalom belsejében, sőt alkalmasint itt is, amott is; s az előbb-utóbb elkövetkezendő európai válságok esetére idegen érdekek szolgálatában oly bonyodalmakba rántással fenyeget, melyek hazánk jövendő fenmaradását a legnagyobb veszélybe sodrandják.
Ekkén levén meggyőződve, már több izben kinyilatkoztattam, hogy én az 1867-diki közösügyes alkut jogtalannak is, impolitikusnak is, veszélyterhesnek is itélve, azt a számkivetésből hazatérésre kapunak magamra nézve sem nem tekinthetem, sem el nem fogadhatom; mert elfogadásával oly fonák helyzetbe kerülnek, melynek nem mondom elvállalásától, de csak eltürésétől is eszem, szivem, a velem született magyar s nem osztrák polgárjog becsben tartása, a hazafiui kötelesség eleven érzete, a hon jövendőjének tekintete s a történelmi esélyek számbavételének ösztöne eltiltanak.
A legújabb időben nemcsak semmi nem történt, a mi e nézeteimet módosíthatná, ellenkezőleg, minden, a mi történt s történik, olyan, hogy nézeteimben csak megerősödnöm, s különben is szilárd elhatározásomnak – ha lehetne – megszilárdulnia kelletett.
Bármi nagyra becsüljem is tehát a vigasztaló megemlékezést s (tekintve a körülményeket tagadhatlan politikai értelemmel is biró) bizalmat, melylyel Hódmező-Vásárhely választó polgárai megtiszteltenek, országgyűlési képviselésüket el nem fogadhatom.
Nehogy választóim a törvényhozásbani részvét gyakorlatában hátramaradást szenvedjenek sietek ez – úgy hiszem, senki előtt nem váratlan – elhatározásom felől Elnök urat ezennel tisztelettel értesíteni, miszerint az új képviselőválasztáshoz szükséges intézkedések a hatóság részéről haladék nélkül megtétethessenek.
Választóimnak – mihelyt megválasztatásom körülményei felől tájékozva leendek – köszönetemet külön nyilt levélben kifejezni kedves kötelességemnek ismerendem.*
* Ezen levél után a mandatum nem kézbesíttetvén, az igért levél is elmaradt. K. F.
Van szerencsém Elnök úrnak szives üdvözletem mellett különös tiszteletemet jelenteni.
Kossuth Lajos.
