A Magyarországon megjelenő napilapoknak
A Magyarországon megjelenő napilapoknak
Baraccone di Collegno, 1874. márczius 29.
Tisztelt Szerkesztő úr!*
* Baracconéba való átköltözködése alkalmával a fenti levél felvétele iránt kereste meg a hazai lapokat, melyek szives készséggel tettek eleget e megkeresésnek. K. F.
Nem lakom többé Turinban. Lakásom: Baraccone di Collegno, Provincia di Torino, Italia.
Ide kérem leveleimet utasítani.
Mit is azon figyelmeztetéssel hozok barátaim tudomására, hogy új lakhelyemen sem távirdai állomás, sem helyben postahivatal nincs. Minden távsürgönyt külön futár hoz lakomba, s ez, ha (mint ekkorig némely évfordulók alkalmából tanusított s hálával fogadott szives megemlékezéseknél történni szokott) egy-egy napon husz, harmincz távsürgöny is érkezik, nagyon súlyos rovatot képezne budgetemben, melyet nem szeretnék bizonyos kormányok példájára deficittel kezelni. – Kérem annakokáért barátaimat, legyenek szivesek oly tárgyaknál, melyek nehány napi késedelem által sem érdekben, sem becsben nem veszítenek, inkább a postát mint a távirdát használni.
A bérmentett, de nem ajánlott levelek, mint szinte a hirlapok is, pusztai lakom daczára rendesen s késedelem nélkül jutnak kezeimhez, hanem az »ajánlott« levelekre nézve itt az a szabály, hogy vagy személyesen kell az illetőnek érettök a postára menni, vagy törvényes alakban kiállított felhatalmazással ellátott egyént kell átvételök végett küldeni, különben ki nem adatnak. Kérem annálfogva levelezőimet, hagyjanak fel azon rájok nézve a biztonságot alig növelő, reám nézve pedig nagyon alkalmatlan szokással, hogy leveleiket többnyire ajánlva küldik, a minek új lakom helyiségénél fogva csak az lenne következése, hogy ajánlott leveleik minden esetre napokig s meglehet hetekig is vesztegelnének a szomszéd falu postahivatalában, mielőtt kezemhez kerülnének.
Én nem gondolom, hogy ez idő szerint legalább az ajánlatlan levelek »eltévedésétől« tartani lehetne. Másféle szélnek kellene fújni, mint a minő fúj, hogy a levélkutatások s lefoglalások napirendre kerüljenek, s ha valahol gyakorlatban volnának (nálunk nem hiszem, hogy ez idő szerint, gyakorlatban legyenek), a »cabinet noir« mestersége ellen a levélajánlás bizony nagyon gyarló biztosíték.
Minthogy igen sok levelet kapok hazánkból, lekötelezve érezném magamat, ha a hazai hirlapok szerkesztői e figyelmeztetésemnek lapjaikban helyet adni méltóztatnának.
Kossuth Lajos.
