Mayer Károlynak
Mayer Károlynak
22. Via dei Mille. Turin, 1884. ápril 2.
Kedves Komám uram!*
* Meyer Károlynak.
Örömömre szolgált a »Hazánk«-ban olvashatni hogy a derék győriek Helfyt léptették fel, s hogy ő a jelöltséget elfogadta. Egy hő vágyam teljesült ez által, mert, miután az ottani függetlenségi pártnak a mult választáskor kivivott győzelme (mely, a mint akkoron értesíttettem, leginkább az Ön tevékeny közreműködésének volt köszönhető) annak a szerencsétlen M…nak botrányos elpárolgása miatt annyira hiábavalóvá vált, hogy Győr városa a most végéhez jutott országgyűlésen úgyszólván nem is volt képviselve; én akként vagyok meggyőződve, hogy Önöknek, kik a függetlenségi elvnek, hívei fokozott mértékben kell tartozásuknak érezni, úgy a haza iránt, mint városuk hirneve s tekintélye iránt a sajnálatos csorbát az által kiköszörülni, hogy oly férfiu által képviseltetik Győr városát a jövő országgyűlésen, melyre a nemzet jövendőjébe mélyen beható kérdések megoldásának feladata vár, mondom, oly férfiu által képviseltetik városukat, kinek rendíthetlen elvhűsége, kipróbált tiszta jelleme, fényes tehetségei, tág politikai látköre, parlamentáris gyakorlottsága, tekintélyes állása s erős kötelességérzettől hevített fáradhatatlan buzgalma képességül szolgálnak, hogy nemcsak dicsőségesen megfelelend választói várakozásának, hanem személyiségének országszerte elismert értéke által biztosítani is fogja Győr városa számára azon nyomatékos befolyást a magyar haza közügyeire, mely azt a derék várost az irányadásra hivatott tényezők sorában minden tekintetben megilleti. Már pedig határozottan meg vagyok győződve, hogy Győr városának függetlenségi elvü polgárai mindezen mérvadóknak mondható szempontokból a lehető legszerencsésebb választást tettek, midőn azon megállapodásra jutottak, hogy bizalmukkal Helfy Ignáczot tisztelték meg.
Engem Helfyhez a legmeghittebb barátság csatol, melynek kapcsát az idők és viszonyok minden esélyein keresztül sok év tapasztalása edzette meg, én ismerem őt, mint senki jobban nem ismerheti; előttem az ő szive, lelke, gondolkozása, jelleme egy nyitott könyv, melyet nagyrabecsüléssel olvastam, hát csak gratulálhatok is a legőszintébben gratulálok is a derék Győrnek választásához.
De a minő szerencsés választásunak tartom a felléptetést, oly csapásnak tartanám azt, ha a magyar haza függetlenségének győri hívei, kikben elég erély volt egy szent zászlót egy M…nak jóformán újoncz nevével is győzelemre juttatni, Helfynek e zászló harczedzett, a tűzpróbát rég kiállott bajnokának nevével győzelemre nem juttatnák. Én visszaemlékezve azon nagy időkre, melyek Önre, kedves Komám uram, a magyar haza állami függetlenségéhez ragaszkodást már atyja dicső példájával örökségül szállították, megvallom, csodálkozom, hogy Győr városában – épen Győr városában! – csak egy ember is akadhat, ki nem ezen zászló alá sorakozik, melynek országos diadalra jutása nélkül a szabadság csak látszat, az alkotmányos élet csalóka illusio, a magyar állameszme nem egyéb mint hangzatos üres phrasis, melynek hangoztatásával a provinciális, a gyarmati alárendeltség szégyenletes meztelensége takargattatik; – a haza nem önczél, hanem idegen érdekeknek részint zsákmánya, részint szolgája, – s még az anyagi jólét mezeje is oly sivatag, melynek kiszivattyuzott talajából még korunk világszellemének befolyása, még ama hatalmas democratia is, melyet gőz- és villanyerőnek neveznek, a létért küzdés erőfeszítésével csak silány eredményeket bir küzdeni, melyek sem a kornak, sem a nemzet szükségségeinek meg nem felelnek, sőt itt-ott észlelhető parciális haladások mellett, melyeknek sántikáló tipegését még az önczéliasság feladásának átka sem képes egészen paralisálni, nem egy téren s nem egy helyen – azt hiszem, épen Győrött is – hanyatlás tapasztalható. De hát, fájdalom! tény, hogy a jogfeladás miasmája Győr levegőjét is megfertőztette, a lencsetálas Ézsau ott is követőkre talált. Ezekkel szemben a függetlenségi pártra erős küzdelem vár, melynél – úgy hallom – az ellenpárt némely helyi érdekekre vonathozó kecsegtetések vonzerejétől remél. Pedig semmi sem bizonyíthatná megdöbbentőbben a haza jelen állapotának abnormitását mint az, ha a haza polgárai azon hitre jutottak volna, hogy azon gondoskodásra, melylyel a kormány minden jogos érdeknek, minden méltányos igénynek pártkülönbség nélkül tartozik, csak oly kedvezésképen lehet számítani, melyet vokssal kell megvásárolni. Ha én kormány volnék, én az ily feltevést becsületsértésnek tekinteném, mert abban tagadhatatlanul a megvesztegethetés gyanuja lappang. Másrészt pedig semmi sem bizonyíthatná megdöbbentőbben a nemzeti jellem szinvonalának mélylesülyedését a jelen politikai rendszer erkölcslázító befolyása alatt mint az, ha a haza polgárai azon magasztos cselekvényt, rnelylyel az ország jelen és jövendő sorsára befolyásukat érvényesíthetik, amolyan vásárnak tekintenék, melyen jogoknak, elveknek s a haza nagy érdekeinek árán, akár egyéni, akár községi husos fazekakat lehet s holt megvásárolni. – Az első feltevés a kormány jellemére vetne homályt, – a második a polgárok homlokára ütné a corruptio bélyegét. A dolog azon szentségtelen üzérkedés jellegét öltené fel, melyet a kanonjog Simoniának nevez.
Nem is akarom, nincs is okom feltenni, hogy Győr városában az ily mérges burján mag vetése termékeny talajra találhatna, de az tény, hogy egyértelmüség nincs, hanem párt párttal készül birkózni, s mert a helyzet ez, csak óhajtanom lehet, hogy az a párt, mely Helfy nevét irta zászlójára a haza függetlenségének szent neve mellé, vállat vállhoz vetve tevékeny erélylyel minden erejét kifejtse, miszerint az a zászló eclatans győzelemmel kerüljön ki a küzdelemből.
És itt szabadságot veszek magamnak, kedves Komám uram, Önnek ismeretes hazafiságára hivatkozni. Reménylem, tapasztalt jóindulatától, hogy azt nem fogja tőlem rossz néven venni. Ön egyike Győr városa azon előkelő érdemes polgárainak, a kik nagy befolyást gyakorolhatnak polgártársaikra; ezt régóta tudom, és tudom azt is, hogy e befolyásnak az Ön jellemében és érdemeiben szilárd alapja van, mértékét adta e befolyásnak az utóbbi választás kimenetele, melynél a kivivott fényes győzelem – a mint már fentebb is említém – nagyrészt az Ön buzgó tevékenységének volt köszönhető.
Ámde most azt hallom, hogy Önre M… botrányos elpárolgása oly disgustáló hatást gyakorolt, hogy egészen visszavonult. Nem is csuda; – de minthogy tudom, hogy Önnek visszavonulása a pártra nézve nemcsak érzékeny csapás, hanem oly pótolhatlan veszteség volna, mely a győzelem kivivását compromittálhatná, hát én Mayer Károly méltó személyes elkeseredésétől, Mayer Károly hazafiságához appellálok. Méltán sértésnek vehetné Ön, ha én Önt capacitálni akarnám a felől, hogy mit kiván a hű honszeretet, mit követel a hazafiui kötelesség. Önnek erre nincs szüksége, hát nem is teszem, hanem egyszerüen azon biztos reményemnek adok kifejezést, hogy Önben a hazafi hallgatást parancsol az egyéni keserüségnek, hogy Ön nem fogja elmulasztani befolyásának és erélyes közreműködésének egész nyomatékát a győzelem kivivásának mérlegébe belevetni, s hogy Ön lesz az, a ki nekem ezt fogja telegrafálni: »küzdöttünk férfiasan és győztünk, Helfyt megválasztottuk«.
A soknemü fájdalmas veszteségek közt, helyek testvériesen hű bajtársam és felejthetlen barátom – közös barátunk – Ihász Dániel halála által reám hárultak, nem utolsó az, hogy vele elvesztettem a közvetítőt, mely Komám urammal barátságos érintkezésben tartott; de hát mert e közvetítőt a halál elragadta, engedje kérnem, hogy Ön maga szerencsésítsen időnkint egy pár rövidke sorral, mely Önnek és családjának hogyléte felől értesít.
Évek multak el a látogatás óta, melylyel Ön engem volt falusi remete-lakomban megtisztelt, s mely nekem kedves emlékeim közé tartozik. Az idő alkalmasint elmosta Önnek emlékezetéből arczom akkori vonásait, de ha mégis megmaradt volna annak homályos emlékezete, hát hasonlítsa össze mostani arczképemmel, melyet a végett zárok ide, hogy Ön meglássa, minő pusztítást vitt véghez az idő s az örömtelen tengés azóta is azon a romon, melyet Ön Baracconéban látott.
De hát tartsa fenn nagyrabecsült barátságát, kedves Komám uram, azon rom számára, a míg el nem porlik, s fogadja szivesen tőlem barátsága viszonzásának biztosítását és legszivesebb üdvözletemet.
Kossuth Lajos.
