Helfy Ignácznak
Helfy Ignácznak
Turin, 1890. január 12.
Kedves Barátom!*
* Helfy Ignácznak, a józsefvárosi (Budapest VIII. kerület) ellenzéki párt üdvözlő táviratára. K. F.
Vettem a Budapest józsefvárosi Madari-párt elnöksége nevében küldött táviratát, melylyel engem a józsefvárosi ellenzéki választól kihonosításom első napján üdvözöltek.
A jóindulatot, a szíves megemlékezést köszönöm, de kérdem: megegyezőnek tartja Ön a logika szabályaival azt, hogy az a távirat engem a magyar haza (ilyen, amolyan) polgárának ép azon a napon nevez, a melyen polgárságom megszünt?
Sokszor hallottam s olvastam, hogy a törvény daczára én nemzetünk szívében magyar polgár maradok. S én e felől nem is kételkedem; fenhéjázó ember bizony nem vagyok, nem kérkedem érdemekkel; hazafiui kötelességeket iparkodtam teljesíteni legjobb tehetségem szerint, becsületes szándokkal s igyekezettel, ennyi az egész, s ez csak annyi, a mennyivel mindenki tartozik hazájának; de hát a mi tény, az tény marad, még ha személyemmel kapcsolatos is; s az én szerény tehetségü, de becsületes szándoku igyekezetem csakugyan hagyott hátra nyomokat maga után Magyarország történelmében, melyeknél fogva önhittség nélkül szabad annyit éreznem, miként az bizony brutális képtelenség, hogy Magyarország törvényhozása engem Magyarország polgárainak sorából kitaszít.
Hogy engem meggyőződésem eltilt attól, hogy Magyarország jelen állapotában a velem született magyar állampolgárság jogainak tettleges gyakorlatát igénybe vegyem, az az én dolgom; de hogy magyar törvény azt decretálja, hogy én nem vagyok magyar polgár, az tisztelettel legyen mondva, csakugyan brutális képtelenség.
De hát megtörtént, s minthogy megtörtént, én egy dilemmát látok magam előtt.
Vagy nem igaz az, hogy az a törvény a magyar nemzet érzelmeivel s véleményével ellenkezik, vagy ha ez igaz, úgy Magyarországon a képviseleti rendszer mese, hazugság.
Ebből a dilemmából nincs menekvés.
Hanem hát azt megtehette a törvény, hogy én megszünjek magyar polgár lenni: de azt nem teheti, hogy magyar ember lenni megszünjek.
Hát ne vegyék Önök illetéktelen avatkozásnak, hogy én mint magyar ember gratulálok Önöknek s örömömet fejezem ki a felett, hogy, a józsefvárosi ellenzék Madari Gábort léptette fel képviselőjelöltül. Volt hozzá egykor szerencsém itt Turinban; nagyrabecsülésemet vitte magával távozásakor. Derék magyar ember, jellemes, értelmes magyar hazafi, s annyira indikálva van a kizárólag iparos József város képviselőjéül, hogy, ha meg nem választatnék, az oly korhadt állapotra mutatna abban a választókerületben, mely felett nekem mint magyar embernek lehetetlen volna nemcsak el nem szomorodnom, hanem mélyen meg nem is botránkoznom.
Hja! de hát ellenfele államtitkár! Nagyon furcsa dolog Berzeviczy államtitkár felleptetése ott a József városban. Ha az az úri ember már nem volna képviselő, s hivatást és lépességet érezvén magában (a mint, nem kétlem, bir is vele) arra, hogy széket foglaljon a nemzet törvényhozó tanácsában, meg kivánná magát választatni képviselőül, az rendén volna; de ő már képviselő, hát nem azért lép fel képviselőjelöltül, hogy tért nyerjen politikai hite és vallása szerint érvényesíteni az ország javára tehetségeit a törvényhozásban; hanem fellép egyenesen csakis azért, hogy államtitkári állásával pressiót gyakoroljon a józsefvárosi választókra, nehogy valamikép ellenzéki emberre esnék választásuk.
No kérem, ez olyan eljárás, mely gyengén szólva, botrányos meghamisítása a népképviseleti rendszer eszméjének, botrányos visszaélés a hivatalos hatalommal.
Kövessenek el, kérem, minden lehetőt, nehogy egy újabb adattal szaporíttassék a hivatalos állás nyomásával gyakorolt korruptiónak már úgyis nagyon hosszu sorozata.
Boldog isten! mennyire másnak képzeltem én a népképviseleti kormányrendszert, midőn megalkotásában munkás valék, mint a minővé fajultnak látom az ország függetlensége feladásának jellemrontó befolyása alatt.
Sikert kivánok küzdelmükhez. Adja át, kérem, Madari úrnak nagyrabecsülésem biztosítását s fogadja stb.
Kossuth Lajos.
