c) 1833 augusztus 26 Országos ülés. Tárgy: [I.] Az úrbéri IV. t. c. 2. §. 7. pontja: a kilenced behordása. [II.] Újabb vita a sza…
c)
1833 augusztus 26
Országos ülés.
Tárgy: [I.] Az úrbéri IV. t. c. 2. §. 7. pontja: a kilenced behordása. [II.] Újabb vita a szavazatok számlálásáról.
1833 augusztus 26
Országos ülés.
Tárgy: [I.] Az úrbéri IV. t. c. 2. §. 7. pontja: a kilenced behordása. [II.] Újabb vita a szavazatok számlálásáról.
Augustus 26-án XCIV-ik országos ülés.
[I.] Olvastatott a. IV. t. cz. 2-ik §-nak utolsó pontja. Ez a 9-ed szedetése és behordására nézve az 1802: 7. törvényt* eként változtatja: Mihelyt csak egyes jobbágyok is akár az egész határban, akár ennek valamelly részében, avagy düllőben az aratást el végzik, ha közülök akár mellyik jelentést teend az uraságnál, ez három nap alatt tartozzék valamennyi termés neméből járó kilenczedet, vagy illetöleg a tartozási mennyiséget, akár melly már learatott dülőben aratását már elvégző minden egyes jobbágynak szántóföldjéről is kivenni, különben szabad lesz a jobbágynak az uraság illető részét a földön hagyván a többi termést elhordani, s az uraság az ott hagyott részel, mellyet a jobbágy többé ingyen behordani nem köteles, minden utóbbi nyomozás, és követelés nélkül megelégedni tartozik. Azonban, kivévén az emlitett esetet, a jobbágyok urbéri köteleségökön felül ingyen tartoznak a 9-edet, vagy ehelyett járó illetőséget béhordani, de csak a helybeli határon belül.*
A törvénycikk az aratás teljes befejezésétől számítva nyolcnapi határidőt ad a földesúrnak a kilenced elvitelére
Iratok, I. k. 286. s köv. l.
A kerületi üléseknek ezen végzése lényegesen különbözött az országos szerkeztetéstől, mivel ez utólsóban egy átallában nincs semmi sanctio téve azon esetre, ha a földes úr a kiszabott idő alatt nem szedné be a kilenczedet, – továbbá nem is egyes jobbágy jelentésére, hanem csupán az aratásnak a határban vagy valamelly dülőben általánosan lett bevégzése után a helybeli előljáróknak jelentésére tétetik a harmad nap alatti kilenczedelés az uraságnak köteleségül, s végre a behordás sincs a helybeli határra szoritva.*
Modificationes, 9. l.
Voltak erre nézve, kik 3 helyett 8 napot kivántak a dézmálásra engedtetni, s ezen feltétel alatt némellyek nem ellenzették az egyes jobbágynak is adandó jelentési hatalmat, mások ellenben még ezen esetben sem akarták a földes urat minden egyes jobbágy földeinek külön megdézmálására kötelezni. Voltak mások, kik a béhordást azon határra szoritani nem akarták, egy részt azért mivel ezen rendelésből az következnék hogy ha valamely földes úrnak két helysége van egymás mellett, egyik majorsági, másik urbarialis, bár oly közel szomszédságban legyenek is hogy a kakas kukorikolás áthaljék, a jobbágyok nem tartoznának az uraság csüréhez behordani a kilenczedet, ahol pedig egy határ mértföldekre terjed, ott tartoznának; más részt azért is, mivel meg lehet hogy azon határban nincs is a földes úrnak alkalmatos lerakó helye, s azért az elsőbbi tekintetben kivánván a terhet minden jobbágyra nézve egyenlővé tenni, inkább bizonyos meszeséget, mint az urbarialis ölfa behordásánál, p. o. két mértföldet határoztatni kivántak. Ezeknek azonban ellene vettetett, hogy azért nem lenne egyenlő a teher, mert nem következik hogy minden földes úrnak két mértföldnyi távolságra ne legyen a majorja, továbbá nem is következik a szerkeztetésből, hogy más határba ne hordathatná a földes úr kilenczedi illetőségét; hanem csupán az: hogy a határon kivüli hordást úrbéri kötelességen felül ingyen nem kivánhatja, de végre: nem is tartozik a törvényhozó test gondjai közé visgálgatni, van e minden földes úrnak csürje, pinczéje, s arrol gondoskodni hogy buzáját, borát hová fogja berakni. – És igy valamint a behordásra, úgy a 8 napra nézve is tett inditvány kisebb számban maradván el mellőztetett.
Ellenben BORCSICZKY úgy vélekedett hogy miután a 9-edet létesitő 1351: 6. törvényben annak ingyen behordásárol szó sincs, de ezen kötelességnek egész törvénykönyvünkben is nyoma nem találtatnék, az ingyen behordás kötelességének meg kell szünni, mert ámbár az ideiglenesen, s törvényen kivül behozott urbariom ezen terhet kötelességül teszi is a jobbágyoknak, azon urbariomnak rendelései mindazáltal törvényhozás útján legfeljebb csak annyiban érdemelnek tekintetet, a mennyiben törvényen alapúlnak.* Ennek az urbariomot is megelőző, s törvény erejü régi szokás vettetett ellene, mellyet azonban MADOCSÁNYI törvény elleni viszaélésnek tart, mivel az 1548-ki 37-ik cz. világosan azt rendeli hogy a jobbágy 52 napnál többet földes urának dolgozni nem tartozik. – NAGY ohajtotta volna hogy azokat, kik a részben törvény ellen is a szokáshoz ragaszkodnák,* hasonló ragaszkodás elve vezérelte volna akkor, midőn voxaik által a jobbágyok a fajzás jóvoltátol minden szokás ellenére is megfosztattak. – A BORSICZKY inditványa elvettetvén, NAGY legalább arra kérte a RRket: tennék ki nyilvánossan hogy a papi tizedet ingyen behordani nem tartoznak a jobbágyok. Nem hiszi ő, hogy az egyházi rend oly czélból engedte volna el olcsó pénzért a kilenczedet, hogy azt a jobbágyok földes uroknak nem csak természetben megadni, de még ingyen be is hordani tartozzanak. Felhozatott ennek támogatására, hogy ezt még az urbariom sem teszi a jobbágynak kötelességül, a törvények pedig világosan mondják, hogy vagy a papi tizednek tized részéért, vagy más mérséklett árért tartoznak csak behordásal a jobbágyok. Innen némellyek gyámokot vontak a kilenczed ingyenes behordásának kötelességére, állitván hogy a törvénynek a dézmára nézve kimondott tilalma, a kilenczedre nézve magában foglalja az engedelmet. Egyébiránt azt veték ellen, hogy itt nincs a tizedről szó, – mire viszont NAGY: hogy van a 7-edről, nyolczadrol, a mi egyenest a tizedből ered. – És igy ezen inditvány is elmellőztetett.
A felszólalás értelme: „Arra, hogy a kilenczed be hordása ingyen történjen meg, nincs törvény és ez csak az urbariumot be hozó comissariusok által önkényesen meg rendeltetett s igy gyakorlása nem usus, hanem abusus”. (Jegyzőkönyv, III. k. 369. l.)
Gr. La Motte gömöri követ és a székesfehérvári káptalan képviselője, Mayer voltak ezek. (Ua. III. k. 373. l.)
De legtöbb, s legerősebb vitatásra adott alkalmat az a kérdés, valjon egyes jobbágynak jelentésére is tartozzék e a földes úr annak földeit a jelentéstől számitott 3 nap alatt megkilenczedelni? – Erre nézve SZLUCHA és VITÉZ inditványa szerint sokan úgy vélekedtek: hogy a szerkeztetésnek ezen rendelése indirectus kénszeritést foglal magában arra hogy a földes úr eláljon a természetbeni kilenczedeléstől, mert azt ezen rendelés mellett végre hajtani nem lesz képes, s azért vagy hasznát nem veszi, vagy a béhajtás kilenczed hasznát haladó kölcségeibe kerül; pedig az igazságos viszonosság azt kivánja hogy valamint a jobbágy meg kapja azt, a mi őtet illeti, úgy a földes ur is törvény által engedett javaiban ne csonkitassék. Nagyobb helységekben 100 decimatort is kéntelenitetnék az uraság tartani, s ez által a törvény javaslotta egyeség gátoltatnék, mert a jobbágyság látván a behajtás lehetetlen, vagy legalább nagyon terhes voltát, a természetben adást fogja megtartani, vagy igen csekély gúny váltságot ajánlani. Midőn azonban egy részről a földes úr nem győzné a kilenczedelést végre hajtani, más részről a jobbágynak is kára következnék, mert a ki aratását hamaréb végzi, az a többiek termésében gázolás és legelés által kárt tenne. A földes úr a jobbágynak önkénye alá vettetnék, a jobbágy pedig erkölcstelenségre ösztönöztetnék, mert sokhelyütt termésének nagyobb részét a szomszéd megdézmált földére hordaná. De végre nem is attol füg azon czél, melylyet a RR itt elérni ohajtanak hogy minden egyes jobbágyot is külön tartozzák a földes úr megdézmálni, mert hiszen közönségesen egyidőben szakad meg az aratás, hanem attol hogy a kiszabott időn túl minden önkénynek, zaklatásnak, hurczoltatanak, és késleltetésnek vége legyen – ennek elérésére helyes azon sanctio mellyet a RR kerületi ülésőkben megállapitottak, ennek s a fentebbi módositásnak egyesitéséből tehát viszonos igazság fog eredni; az úr is be fogja törvényengedte jövedelmét szedhetni, s a jobbágy is biztositva lesz.
Ennek ellenére azok, kik a kerül[eti] szerkeztetést pártolák, egy átallában nem akarták az egyenkénti behordásnak káros voltát elösmerni; példát vévén a nemesi helységekről. Azon ellenvetésre pedig hogy kisebb jószágokban ha lehetne is, de nagy uradalmakban nem lehetne ezen törvényt végrehajtani, feleletül: meg nevezni nem akarják, minek bélyegét viseli az, ha a törvényhozás különősen a már egyébként is boldogabb nagy urakrol gondoskodik. Alkalmasint fel lehet tenni hogy azon földes úr a ki p. a. 30 jobbágya lévén, azoknak földjeit maga képes megkilenczedelni, még más 30 jobbágyot is elfogad szivesen azon teher mellett: hogy ezek miatt aratás idejére már kéntelen lesz nem valami tudós kitanult gazda tisztet, hanem egy alkalmatos helységbeli hitest vagy más embert fizetni, – a kinek sok a jószága, tartson sok dézmálót, különben ezen ellenvetésből az következnék: hogy akinek sok földje van, jusa is van két nyarat egy helyett követelni, mert egy nyáron földjeit megmivelni nem birja. Hogyan áll az igazság mérő serpenyőjében hogy néhány nagy úr kényelme, vagy erszényének megkiméllése miatt 1 millió földmivelő véres verejtékének gyümölcse az elementumok csapásainak martalékul adassék? Ha nem 12 1/2, legalább 9 millio hold föld van országunkban a jobbágyság kezénél, ebből 1 miliónak termése illeti a földes urat, s ezen egy millionak kényelmesb beszedése miatt, vagy azért hogy néhány diurnistával többet fog kelleni aratás idejére egykét nagy úrnak tartani, – 8 millio hold termését lehet e rothadásnak kitenni. Tudjuk hogy alig van helység, mellyben egy két lomha, dologtalan, vagy legalább tehetetlen telkes gazda ne lenne, a ki akkor van aratása derekán, midőn az ügyesb, munkásb, tehetősb gazda már az egészt rég elfelejtette, az legyen e tehát az ipar és szorgalom jutalma? hogy egy két lomha, rosz embernek miatta az aratás be nem végezetnék s igy a dézmálás ideje még be nem következettnek mondatván, az egész helység aratása veszedelemben hagyassék? Valóban ez nem csak az iparnak legnagyobb ostora, de egyszersmint a tulajdon szentségének, a vagyon biztoságának legérzékenyebb sérelme lenne. – A tulajdonnak ezen szentségét különösen JUSTH védelmezvén még azt is hozzá adja: hogy minden birtokos köteles a jövedelmet akkor elfogadni, mikor az ajánltatik, azért hogy egy jobbágy nem fizette le a füst pénzt; a másikat pénzéved együt elkergetni igazság nem lenne, de senki sem is fogja tenni, hasonló áll a kilenczedről is.* Leginkább azért volt tehát hajlandó a kerületi szerkeztetést elfogadni, hogy általa minden kellemetlen visgálatok, motózások megszüntetnek,* s még hozá adatni kivánta, hogy a kilenczedelés kezdete óta, a f[öldes] úr, vagy e végett rendelendő embere mindég otthon legyen kéntelen tartózkodni, hogy az aratás behordásában egy jobbágy se szenvedhessen késleltetést.
„Másképp következhető vólna az is, hogy egy capitalista, a kinek több adósai vagynak, a járandó kamatot egy vagy mástól másképp el nem fogadja, tsak midőn minden adósai ezt öszvesen le fogják fizetni, a mi tsak ugyan se hol is semmi törvény mellett meg nem álhat.” (Ua. III. k. 376. l.)
Elrettentő példa gyanánt felemlíti, hogy egy faluban a jobbágyok miután bevallották termésüket, és az abból járó kilencedet, a maguk részét haza hordták, az uradalmi tisztek azonban ezt pajtákban, sok kárt okozva, széthányták, számba vették s ámbár semmi hibát sem találtak, a kár megtérítésére a törvény által megszabott díjat a jobbágyoknak nem fizették meg.
Ezen, s ehez hasonló vitatások között, – imigy kezdé beszédjét
NAGY PÁL: Midőn valamelly idegen utazó, Augustus közepén Austrián keresztül Magyar országra jön, s annak hallattára hogy ministerialis önkény által kormányzott országbol, szabad constitutionalis hazába érkezett, szabadabban kezd keble pihegni, akkor egyszersmint látja, hogy Austriában egy kéve élet sincs kivül a mezőn, itt pedig ezerenként rothadnak el a búza keresztek, s tudakozódására azt kapta feleletül: hogy ennek oka az: mivel minden 9-ik kévét az úr, mindén tizediket a clerus kapja, s ezeknek kényelmök miatt, a jobbágy kéntelen rothadás prédájáúl hagyni vénes verejtéke gyümölcsét; – első fohássza lesz: „Isten ments meg ilyen szabadságtol!!” – Erre azt felelé
GR. LA MOTTE: Hogy mind e mellett csak jönnek hazánkba lakni idegenek is, jobban is találják magokat, mint otthon, és háladatossak is a magyar honn iránt. Ennek ő maga is példáját kivánja adni, mert soha eléggé meg nem köszönheti az Ország Rendeinek azon kegyességét, hogy Eldődeit indigenává béfogadták, – ő hálás szívvel meg nem szünik kivánni; éljen a magyar haza, éljen a magyar szabadság!! A ki nem jól találja magát honunkban, tárva van az út, kimehet külföldre. – Mire viszont
NAGY: Hogy azon idegenek, kik indigenatust nyernek, örömest jönnek honunkba, arrol legkisebb kétség sincs, minap is olvasta egy külföldi iró munkájában, hogy nem lenne a világon boldogitóbb alkotmány mint a magyar, ha törvényeinkben csak egyetlen egy szó megváltoztatnék, s a nemo nobilium: helyett, „nemo mortalium” tétetnék; – de mivel ezen egy szó még igy áll a mint áll, őszintén megvalja, hogy ha őtet a sors magyar parasztnak teremtette vólna, első lenne, ki a szabad költözködés engedelmét használná. Egyébiránt azok a külföldről jövők is töbnyire olyanok, kik azért hagytak oda hazájokat, mivel ott is csak azon szabadságot szerették, melly az egész népnek szolgaságán alapúl. – Erre ismét megjegyzé
GR. LA MOTTE: Hogy ezen szemrehányás őtet nem érdekli, mivel elei nem a Franczia revolutio következésében jötteik ide, hanem első Ferencz Lotharingiai fejedelmet, mint hiv jobbágyok követték; s azóta már két La Motte fekszik halva a magyar honért.
A voxok három fele oszlottak – némellyek az országos szerkeztetést kivánták elfogadni – mások a kerületi szerkeztetést azon változtatással, hogy az egyes jobbágynak adott jelentési engedelem kihagyassék, ellenben az ott megállapitott sanctio megtartassék, – végre 24 vármegye általánosan a kerületi szerkeztetésre voxolt. A kir. városok közül MUKICS a kerületi szerkeztetésnek fent emlitett módositására, a többiek, név szerint: Kricske, Galle, Szánthó, Korher a kerületi szerkeztetésre nyilatkoztak. – A Káptalanok közül MAYER az egyes jobbágy kihagyását pártolá. – TUROPOLYA az országos szerkeztetésre voxolt, – a Jász Kún Hajdu kerületek halgattak, – Szepes vármegyének követje terhes betegsége miatt jelen nem volt, – Baranya nem szóllott.
A dolog ezen helyzetében a PERSONALIS igy nyilatkoztatta ki a végzést; igen csekély többség van arra hogy az egyes jobbágy kimaradásával, a kerületi szerkeztetés, vagy is az Abaúji; s Fejéri inditvány elfogadtatik.*
Az indítványokat l. Jegyzőkönyv, III. k. 366. s köv. l.
[II.] BALOGH kérdi: valjon az országos szerkeztetésre voxolók mind ezen inditványhoz számitatnak e? A PERSONALIS felszóllitja az országos szerkeztetésre voxolókat, ha van e valakinek ezen számitás ellem észrevétele. – POSAVECZ: jelenti, hogy ő igen is az abauji inditványhoz kiván számitatni. – HORVÁTH (a Csongrádi) úgy nyilatkozik: hogy miután követ társának (Clauzálnak) előbb kijelentett azon kivánsága, hogy egyes jobbágy helyett major pars tétessék, és ahol lehet az egyenkénti dézmálás is eszközöltessék, ennek megitélése pedig a törvényhatóságokra bizassék – el nem fogadtatott, minoritásban maradván utasitása, a kerületi szerkeztetésre adja szavát.
BALOGH: Engedelmet kér, hogy küldői iránt tartozó követi kötelességénél fogva a voxok számitásának helyes voltát kétségbe venni kéntelen. – 2 megye nem jelentette ki magát, 24 megye áll a kerületi szerkeztetés mellett, és igy nincs többség a másik részen.* – A PERSONALIS felel: hogy ő nem mondta, nem is mondja 24 megye, vagy hány voxolt a kijelentett végzésre, hanem decidált a bévett szokás szerint, és attol el sem is áll* – SISKOVICS onnan látja az egész zavart eredni, hogy a Csongrádi 2-ik követ, a végzés kijelentése után követ társának voxát elidálta, – ő, hogy vége legyen a vitatásnak, az Abaúji inditványra adja szavát. – A PERSONALIS állitja hogy enélkül is megvan a többség. DEÁK emlékeztetvén a Personalist, hogy a sorozat iránti kérdésben maga önként elösmerte hogy a végzésnek előlülői kijelentése a RR ellenőrzése alatt van,* ő ezen ellenőrség jusánál fogva kivánja tudni, ha jól történt e a számitás, és valóságos többség van e azon véleményen, melly végzésnek tekintetik, különben ő a végzést törvényesnek el nem ösmeri.* A PERSONALIS ismét kinyilatkoztatja, hogy ő soha sem fogja kimondani a voxok számát, hanem csak a többséget fogja kijelenteni. – Ebben DEÁK teljeséggel meg nem nyugszik, mert tudni akarja, ha valósággal többség e az, a mit az előlülő többségnek jelent. – NAGY: Ezt én nem tudom miként van, mert nem tudom, a mint méltóságos Personális úr sem tudja, hogy hány voks van a teremben, – de én csak általánosan tagadom, hogy Méltóságodnak jusa lenne itt meghatározni tetszése szerint a többséget, mert én e részben minnyájunknak controlleriájához ragaszkodom.
„Két vármegye nem voksolván, nem látja az abauji módositás mellett a többséget, 24 vármegye a kerületi szerkeztetésre, 24 a conclusumra voksolván.” (Ua. III. k. 380.1.)
„Ha ez állana is, még akkor is a voksok egyenlőségénél oda jön a többség, a hová ő azt concludálja”. (Uo.)
V. ö. Országgyűlési Tudósítások I. k. 355. l.
Deák még hozzá tette, hogy megyéje utasítása szerint ő az abaúji módosítást pártolja s így a döntés kielégíti, a formát azonban nem hagyhatja megjegyzés nélkül.
BÖTHY: Ha én azt nem tudom, valjon a többség szerint hozatnak e itt végzések? hiában vagyok itt. – Emlékezteti a Personalist, hogy midőn az országgyülési napi pénzeknek a nemesség által leendő fizetése volt kérdés alatt, a voxok szintén 3 fele oszlottak, 23 megye voxolt arra, hogy a nemesség egészen fizesse,* a Personalis azonban ezt végzésnek nem jelentette ki, ha nem felszóllitotta a RRket, hogy mivel ez nem absoluta többség, nyilatkozzanak ki a RR, ha kivánják e az egész fizetést el vállalni, mire felkiáltás következett, s igy ment végzésbe az egésznek elválalása.* Kivánja tehát hogy minden esetben csak absoluta többség határozzon. – Erre a PERSONALIS ép a felkiáltás következésében nyilatkoztatván ki akkoron a végzést, a bévett törvényes szokást követtem: ezt követtem most is, s elösmervén egy részről hogy a RRnek jusok van a végzést controllerizálni, másrészről kijelentésem törvényességét ujobban is állitom. Maga Bars Vármegye követe is 24 megyét számolt, egy megye a végzés szerint nyilatkozott, s más voxok is csak vannak ezen teremben, mellyeket kihagyni szintén nem lehet. Igy a káptalanoktol általánosan szintén csak nem lehet minden voxot megtagadni. – Én egyébiránt a RRnek controlleriáját tökéletesen elösmerem. BERNÁTH ezen kinyilatkoztatást szórol szóra jegyző könyvbe iktattatni kivánta.
„12 törvény hatóság általán fogva nem kivánt ezen teherben részt venni, a többi juristictiok részében kivánták el vállalni.” (Jegyzőkönyv, III. k. 381. l.)
V. ö. Országgyűlési Tudósitások, I. k. 359. l.
PÉCHY: A többséget helyesen számitotnak állitja, – egyenkénti felszámolásba ereszkedik, – a kir. városokrol azt mondja, hogy egymást elidálták, a káptalanoknak pedig voxot számol.
BORCSICZKY úgy nyilatkozik: Ha a módositásra voxolókat aként számitja a Personalis, a mint akarja, ugy az előlülő kezében lesz a határozás. Ha voxomtol elesem, nekem időt kell engedni, hogy magam magyarázzam ki, melyik részhez állok. Egyéb iránt maga is elösmervén a Personalis, hogy a végzés controlleriánk alatt van, én azt tartom hogy a többség a kerületi szerkeztetést fogadta el. (Zugás.) Én nem bánom, morogjanak a T[ekintetes] RR, én ellenőrségi jusomat gyakorlom: (ismét zúgás) két megye nem voxolt, maradt tehát 47, ebből 24 a kerületi szerkeztetésre voxolt, s én hivatkozom a kir. városokra, ha nem volt e nevezetes többség közöttök szintén ezen véleményre. (Ugy van, úgy!!)
Szóllának még BEZERÉDY, NAGY a ki elösmeri ugyan a Personalis bajos helyzetét, de még is csudálatosnak látja, hogy a diurnumok kérdésében 23 megye többséget tett, most 24 se teszen, ámbár kettő nem voxolt, emlékezik hogy midőn ujonczok kérettek, nem e szerint ment a dolog, hanem addig forgattak mindent, mig 28.000 meg nem ajánltatott.* – FEKETE Baranyát érdekelvén tagadja, hogy a conclusum után tett kijelentést számitni lehessen, s ha kétséges a többség, egységnek látja helyét, s a végett kerületi ülést kiván tartatni. – PÁZMÁNDY mellőzvén a coordinationalis kérdés ösvényeit; szintén csak arra kéri a Personalist: hogy több fele ágazván a vélemények, engedjen időt, hogy a követek magok között egyesülhessenek. – SZUCSICS Borcsiczkyt róvogatja a morgás szó miatt, – ÖTVÖS TAMÁS küldői akaratjának teljesültében megnyugszik, de jövendőre aggódik, s tudni akarja, hogy a voxok miként számitattnak. – Még némelly kijelentések után MAJTHÉNYI (Bars) kinyilatkozttatja, hogy a Baranyai voks nyilvános töbségbe hozván a dolgot, collegája meg van nyugtatva. NICZKY (Vas) hasonlóan vélekedik, s úgy hiszi nincs helye visgálgatni hogy mikor enunciálja magát valamely követ, voksátol senkit sem lehet megfosztani. Aggódásra egyébiránt nem lát elegendő okot, minthogy a Personalis elösmérte a RK controlleniáját – SISKOVICS szintén kijelenti, hogy előbb azért nem enunciálta magát, mivel nyilvánosnak látta a töbséget, s ahoz kivánt számitatni, később Csongrád voxa elidáltatván, eljött azon idő pont, hogy szavazatjának kiadását szükségesnek vélte. – A Csongrádi követ tagadja az elisiót. – GR. ANDRÁSSY nem akarja investigálni, ha valjon lehet e a végzés kijelentése után szavazni de a Baranyai követ ellen csak ugyan áll tulajdon mondása, mert ő maga mondotta Csongrádnak hogy conclusum után voxát nem elidálhatja. Ha Csongrádnak voxolni nem szabad, Baranyának sem szabad. Ő maga is úgy látja jegyzéseiből hogy a voxok egyenlőségben állottak. A Pázmándyét újitja – s minapi inditványa elfogadásának szükséges voltát ujolag bizonyitottnak tapasztalja. – BALOGH tagadja hogy a Baranyai követ conclusum után szavazott volna, mert ő egy előlülői kijelentést sem ösmer végzésnek, mig a RR, controlleriája alatt van, s igy a tárgyat ez úttal maga is bevégzettnek tekinti.
„Midőn a mult ország gyülésén az ujjonczok kérdése fordult elő, három részre oszlottak a voksok, némellyek semmit, némellyek 20.000-et, némellyek végre 28.000-et adni kivánták. Nem állván ezen utolsóknál a többség, az előlülő talán husz izben is változtatta a kérdéseket s annyira csigázta a dolgot, mig a 28.000 huzta a többséget.” (Jegyzőkönyv, III. k. 382. l.)
A kir. városok GÁL kőszeghi követ által tolmácsolt óvást tevén, az 1608-ki törvényhez* ragaszkodtak. – A vitatásnak vége szakad, és a szerkeztetés igy módositatik t. i. a pont elején ezen szavak helyett „csak egyes jobbágyok is” tétettett: a jobbágyok – alább „közülök akármelyik” helyett tétetett: „a község előljárói” s alább ismét ezen szavak: „aratását már elvégző minden egyes jobbágynak szántó földjéről” kitöröltettek.
Az 1608. évi koronázás utáni 1. tc. a rendek közt negyediknek a szabad városokat sorolja fel s követeiknek helyet és szavazatot biztosít.
Augustus 27-én XCV-ik országos ülés.
Olvastatott a IV-ik t. cz. 3-ik §-ussa. Ez azt rendeli, hogy az aszúszőllőt és essentiát kivévén, a bor termésből szinte kilenczed: vagy hegyvám illeti a földes urat. Mire nézve a szokás, és a törvényes mérték megtartása iránt az 1715: 97. és 1802: 7. t. sz* ezentúl is fen fog tartatni. – Alsó Tóth országra nézve, a telki állományba be nem számitott szőllőkből minden akó mustbol egy pint* illeti a földes urat.*
Az előbbi tiltja a hegyvám (ius montanum) emelését, az utóbbi beszedésének módját szabályozza.
„az az: két posonyi ittze"
Iratok, I. k. 287. l.
Ezen §-t némellyek egészen ki hagyandónak vélték, mivel a szőllő nem telki állomány, s igy urbarialis ellátás alá nem is tartozhatik, mások csak az urbarialis szőllőkről (ha valahol lennének) értetni, DÓKUS a szőllő dézmát pénzül meg váltatni, – NOVÁK szintén vagy megváltatni, vagy legalább diametralis adózásra változtatni kivánták. DÓKUS még küldőinek biztositásáúl napló könyvbe iktattatni kérte, hogy mivel a Hegyallya részére nem csak a borkereskedésre, hanem a bor készitésre nézve is országos biztoság neveztetett, az ennek munkállódása következésében hozandó törvényes ellátást az itteni urbarialis rendszabás gyengitőleg meg ne előzze.* – Mire PALÓCZY meg nem foghatja hogy ha Ménes, Ruszt s más nemes bort termő vidékek a közönséges törvénynek alatta lehetnek, a Hegyallya mi okra nézve kivánhat különös törvényt.
Az 1825/7. évi országgyűlés a 31. tc.-kel bizottságot küldött ki, hogy megvizsgálva a hegyaljai szőlőművelés és borkereskedés helyzetét, azok felvirágoztatására tegyen javaslatokat. Az Eötvös Ignác elnöklete alatt működő bizottság munkájának eredményeit, részletes jelentés kíséretében, négy törvénycikkben foglalta össze. (Az 1830-i országgyűlés Írásai, 82. s köv. l.)
Mind ezeknek, s némely más kisebb tekintetű inditványoknak elmellőzésével a szerkeztetés, úgy a mint áll, helybe hagyatott. Felvétetett a tanácskozás alá vett §. 2-ik pontja, melly által a 9-ed vagy 10-ed alatti szőllőkben termett szőllőfürtöknek eladása a földes ur engedelme nélkül tilalmaztatik, de saját szükségre használni megengedtetik.*
Iratok, l. k. 287. l.
Ezen pont minden vitatás nélkül jóvá hagyatván következék a 3-ik pont: melly a szüretelés idejének meghatározását, azon felügyelés kötelességével* hogy a szőllőmivelők ne károsodjanak, a földes urra bizza, hol azonban ekkorig a megyék szokták a szüret idejét meghatározni, ott ezen szokást továbra is fentartani rendeli.* Erre nézve elmellőztetvén SOMSICHnak azon inditványa, hogy ha már béereszkedtek a RR a szőllők iránti intézkedésbe, a szüretelés mindenüt a törvényhatóságokra bizassék, mivel a földes úr interesséje különbözik a jobbágyétol, amaz jobb bort, s igy későbbi szüretet, ez több bort, s igy hamarébbi szüretet kivánván* – az érdeklett pont szintén szórul szóra helybe hagyatott.
„az uraság... annak kijelésében arra figyelmezzen"
Iratok, 1. k. 288. l.
„A földes ur jókori szüretet kiván, hogy több dézma bora legyen, a szőllő birtokos ellenben későbben akar szüretelni, hogy jobb bort nyerhessen.” (Jegyzőkönyv, III. k. 393. l.)
Olvastaték a következő 4-ik pont: melly azt rendeli hogy a 9-det vagy az e helyet szokásban lévő járandóságot, úgy a hegy vámot is a béjelentés után három nap alatt tartozik a földes úr, annak elvesztése alatt bészedetni *
Iratok, I. k. 288. l.
Ezen pontra nézve Sz. HORVÁTH a harmadnap alatti dézmálás lehetetlenségét különbféle szempontokbol megmutogatván, előterjeszté azon szokást, melly megyéjében, szerződések következésében divatozik, hogy a hány holdat irtott, s plántált a jobbágy, annyi posonyi akó kiforrott mustot ad kilenczedül, – mindeniknek van adózásának mennyiségéhez alkalmazott hordaja, ezt megtölti mustal szüretkor, leteszi a pinczébe s az uraság forrás után veszi kezéhez. – Igy SZÉLL, SISKOVICS és mások is előadván a bor dézmáltatásnak különböző szokásait, a mint t. i. a bor dézma, vagy hegyvám mustban, gerezdben, vagy szin borban adatik, s a mint fejér vagy veres bor termesztetik, melly utóbbit már csak készitésének módja miatt sem lehet harmad nap alatt megdézmálni,* – az egész §-ust kihagyatni, s az 1802: 4-ik és 1807-ki 3-ik törvény czikkelyeket* fentartatni kivánták. – Előadván véleményök támogatására mind azon különbségeket mellyek a bor, és élet dézmáltatás módjainak következésire nézve fenforognak, mind pedig a hegy vám, és bor dézma közötti különbséget, mellyre nézve álliták hogy a hegyvám szerződésen alapúl, a szerződés feltételeit félre lökni pedig a törvényhozás körében nem is tartozhatik. Ezen utólsó pontot illetőleg ugyan sokan a hegyvám, és kilenczed között különbséget nem kivántak tenni, s a szőllőt minden esetben földes úri allodiatura természetivel birni állitották. Mire BERNÁTH figyelmeztetést tőn, hogy e szerint felőle a törvényhozás nem is rendelkezhetnék, különben a pusztákra nézve fenálló gondoskodásukkal a RR anomáliába jönnek, – ő egyébiránt azt hiszi, hogy ahol a nép subsistentiája szőllő mivelésből áll, azt egészen a földes ur önkénye alá vetni nem lehet, sőtt a törvényhozás rendelkezése alá tartozott és tartozik is. – Végre igen sok felé ágazott módositási javallatok meghányatása, s el nem fogadása után* a többség oda ütött ki hogy a kérdésben forgó pont kihagyatván, az 1802-ki 7. és 1807-ki 3. t. czikelyek épségökben fentartassanak, melly végre a bordézma behordásárol szolló következő pont,* a bészedésre is kiterjesztvén, eként állapitatott meg: „A bor kilenczed vagy hegyvám bészedésére, és béhordatására nézve az 1802: 7. és 1807: 3. t. czikelyek fognak megtartatni, úgy azonban: hogy az illető járandóságot csak a helybeli határon belől tartozzanak a szőllő gazdák behordani, hacsak ez eránt egyezés által még rendelkezés nem történt – fen maradván a Hegyallyára nézve az 1807: 31. törvény* rendelete”.
Aggodalmukat fejezték ki, hogy a földesurak hegyvám fejében nem tiszta mustot kapnak majd, hanem „abban víz és gyümölts leve a nélkül, hogy ezeknek izét a kostolással ki venni lehetne, könnyen kevertethetik”. (Jegyzőkönyv, III k. 394. l.)
Az utóbbi törvénycikk szerint a földesurak a szőlőművesektől nem kívánhatják, hogy egész termésüket a dézsmáló házhoz szállítsák, hanem a kilencedet a szőlőkben kell kivenniök. A szőlőművesek csak a kilencedbe vagy hegyvámba eső részt kötelesek beszállítani.
A vitát részletesen ismerteti a Jegyzőkönyv, III. k. 389–417. l.
Iratok, I. k. 288. l.
V. ö. előbb a 32. jegyzettel.
