b) 1834 április 23, 24, 25, 26 Országos ülések. Tárgy: A megyei törvényszékről szóló VI., és a turopolyai nemesek törvényszékéről…
b)
1834 április 23, 24, 25, 26
Országos ülések.
Tárgy: A megyei törvényszékről szóló VI., és a turopolyai nemesek törvényszékéről szóló VII. tc. befejezése.
1834 április 23, 24, 25, 26
Országos ülések.
Tárgy: A megyei törvényszékről szóló VI., és a turopolyai nemesek törvényszékéről szóló VII. tc. befejezése.
April 23-án s 24-én a 180-ik és 181-ik ülésekben a megyei törvényszékekről szólló törvényczikely bérekesztetett.
§. 2. Azon esetben ha több vármegyékben laknak az allperesek, vagy fekszik a peres jószág, a felperes tetszésétől füg az illető megyék törvényszékei közül választani.*
Iratok, II. k. 336. l.
SZABÓ némely észrevételeket tesz azon nehézségek iránt: mellyek a törvényszék elébe nem állitható, s más megye kebelében, lakó tanúk meghiteltetése s a birói szemléletek, és végrehajtások tekintetében hatósági összeütközést okozhatnak; mellyeket az által véli megelőzhetőknek, a minden birói foglalatosságokra nézve oly hatóság adatik a törvényszékeknek, a milyekkel eddig a kerületi táblák birtanak, mellyeknek nem volt compassusra szükségök. Ezen észrevételek azonban a törvénykezési rend (Ordo processualis) idejére halasztatván; a §. felkiáltás által helybe hagyaték.
§. 3. A megyei törvényszéknek előlülője rendszerint a főispán lesz, ha ez megakadályoztatnék, az alispánok egyike, ezeknek helyét pedig a választás rendsora szerinti első táblabiró fogja kipótolni.
NICZKY (Vas): Azon vezér elvnél fogva hogy a nemesség maga válassza első biráját, továbbá azon oknál fogva, melly miatt a pedaneus biróság eltörültetett, kivánja hogy sem a főispán, sem az alispányok ne legyenek törvényszéki előlülők, hanem ezek is ugy, mint a többi birák, per scrutinium szabad szavazattal választassanak.
CSÁSZÁR hasonló értelemben van. Minthogy azonban a közigazgatás politicai ágainak a törvénykezésitől elkülönözése már a mult napokban szóba jövén, akkoron Ragályi azt felelé, hogy ezen idaea egy franczia tudós agyából bukkant ki, de a valóságban létesitve nincs és igy képtelenség; kéntelen némellyeket megjegyezni: Azon franczia iró, ki egyszersmind az emberi jusok oklevelének feltalálója,* a publicistai világban minden esetre több authoritással bir, mint akár Torna, akár Temes megyének küldői, mindazáltal sajnállaná, ha küldői azzal vádoltathatnának, hogy bár melly authoritásra is támaszkodva olyat kivánnak, a mi nem egyéb elmés képzelgésnél és soha sem valósítható képtelenségnél. Ha úgy értette Torna követe ezen képtelenséget, a minő képtelenség lenne azt kivánni: hogy a szem jólátásának eszközlése véget a többi testtől elválasztassék, akkor igazsága van; mert Temes Rendei valamint a testben egy lelket, úgy a statusban is csak egy főhatalmat ösmérnek. De amint ott látják az emberi test főb tökélyét hogy az egy lélek különböző munkásságának, s minden érzéknek külön organuma van; a Status testének tökélyét is hasonló elszerkeztésben találják, s ily értelemben nem csak nem képtelenség a politicai s törvényszolgáltatási ágaknak egymástoli elkülönözése; de nálunk létesitve is volt, mert a kerületi táblák, s a Curia nem igazgatott, ellenben a Helytartó tanács rendszerint nem itélt, csupán a megyékben voltak a hatalomnak külön ágai eddig egyesülve. De ezzel sem valánk megelégedve, azért törlöttük el a pedaneus biróságot. Mind azon tulajdonok mellyek a helyes igazgatásra, mind azok, mellyek a biróskodásra megkivántatnak, olly széles terjedelmüek, hogy mind a kétrendbelit egy személyben egyesitve látni ritkaság, sőt boldognak tarthatja magát azon Status, mellynek jó igazgatási tisztjei, s jó birái vannak külön személyekben. S minden rendszerezésink mellett is nézzük, mennyire el lesznek sz[olga]biráink, tiszti ügyészeink, s más megyei tisztviselőink foglalva, nézzük sokszor nem késik e a büntető igazság szolgáltatása a miatt, mert a tisztviselők nem érnek reá idején megtenni, a mi kivántatik? Ha szabad hasonlatossággal élni, ha ruhaszabóink egyszersmind gyapju termesztők, posztófestők, nyirők, s készitők is lennének nehezen készülnének ily jól köntöseink; pedig az ipar világábol a politicai életre helyesen lehet következtetést vonni. S tehát a politicumot a juridicumtol itt is elkülönözni, s a törvényszéki előlülést sem a fő, szem az alispányokra bizatni nem kivánja.
Montesquieu. V. ö. 80. l. 20. jegyzet.
RAGÁLYI csak annyit felel: hogy a statusi hatalmak elválasztásának idaeáját kivihetőnek nem látván, meg fog neki Temes követe engedni, hogy abban, bár Montesquieu mondotta légyen is, mindaddig kételkedni fog, mig realisálva nem látja valahol.
DEÁK: Ezen kérdésnek theoreticai fejtegetésébe nem kiván ereszkedni, de a mennyiben külső nemzetekre szeretnek e részben hivatkozni, meg kell jcgyeznie: hogy a birói hatalom minden apró elágazásaira nézve, más egyéb hatalmaktol tökéletesen elválasztva azoknál sincs. Igy Angliában a békebiráknál mind a két hatalom bizonyos mértékben egyesülve van, ők ügyelnek utakra, hidakra, mocsár száritásra, katonaság ellátására, s a t. egyszersmind itélnek az adó eránti kérdések felett, megitélik a kisebb vétkeket, s gyüléseikben itéltetnek el az egyes békebirák ellen felhozott panaszok is. Igy Franczia Országban is a Mairek mind a két hatalmat bár csekély, és nem egyenlő arányban, de csak ugyan gyakorolják. Azonban bár miként légyenek is ezek, azon nemzetek szerkezetét hazánkra minden tekintetben alkalmazni egyébiránt sem lehet, mert polgári szerkezetünk alapja felette különbözik. Nálunk a nemzet még a végrehajtó hatalomnak is egy részét gyakorolja, pedig ép azok részét melly a népre közvetetlen kihatással van. Az administrationalis tárgyakat a megyék közgyülései intézik el, ők választják, s küldik ki a tisztviselőket, ők választják a birákat, kik szintén a közgyülésből küldettek ki,* s oda is tettek jelentést, mig ezen szakást időnyerés tekintetéből az 1807-ki törvény meg nem változtatá.* Szóval a megyékben minden hatalom a közgyülésből ered, s oda visza is foly. A vármegyék ezen hatósága szabadságunknak támasza, s félni lehet: hogy a birói hatalomnak tökéletes elválasztása magát ezen hatóságot is megcsorbitaná, mert a megyétől egészen független törvényszék könnyen gyakorolhatna önkényt, és elnyomást. Hogy tehát a megyékben ama szükséges öszefüggés méginkáb fenn maradjon, Zala Rendei ohajtják hogy a törvényszék rendes előlülői az alispányok legyenek. Nem is inditatik más véleményre a fabrikai munkák felosztásátol vett hasonlitás által: A tű csinálás többekre felosztva ugyan gyorsabban halad, de a statusi életre az igazság szolgáltatásra, igazgatásra ezt nem kivánná alkalmaztatni, sőt kivánja hogy egység tekintetéből az elsőség és felügyelés mindenik hatalomra nézve az alispánban egyesüljön. Az igazság szolgáltatásbani hátramaradás, mellyet Császár emlitett, minden esetre visszaélés, mellyen segíteni lehet is, kell is, de az rajta épen nem segit, ha a törvényszéknek különös előlülőt rendelünk. Ellenben a főispányokat az elnökségből kizárni kivánja: azon egyszerü oknál fogva, mert helytelenség, hogy köz bizodalammal szabadon választott tör vényszéknek előlülőjét a kormány nevezze.*
„minden egyes pernek megvizsgálására.” (Jegyzőkönyv, VII k. 184. l.)
1807:13. tc. az ingóságok és ingatlanok erőszakos elfoglalásának megakadályozására az alispánt közvetlen eljárásra hatalmazta fel.
V. ö. Kónyi: Deák Ferenc beszédei, I. k. 70. s köv. l.
BALOGH: Mi nem igen szeretünk külföldi példára hivatkozni a hol jó, miért kövessük azt épen csak ott, a hol rosz? Én pedig azt, hogy Angliában a statusi hatalmak egymástol elválasztva nincsenek, rosznak, tökéletlenségnek tartom. Ott legkönnyebb tyrannisálni a nemzetet, a hol több rendbéli hatalom egy kézben van egyesülve. Miért van despotismus az absoluta Monarchiában? Mert a Monarchiában van egyesülve a törvényhozó, végrehajtó s birói hatalom. – Én minden ilyes öszehalmozástol borzadok, s arra voxolok: hogy se főispán, se alispán ne lehessen törvényszéki előlülő.
DÓKUS, NOVÁK, BERNÁT hasonló értelemben, feltartván mindenesetre azon függést, mellynek a biróság és a polgári hatalom közt lenni kell. Tudni illik: a vármegye közönségében egyesült, s közgyülésen gyakorlandó felügyelési hatóságot, melly mindaz által épen nem kivánja, hogy a különböző osztályozatú kötelességek egy személyben egyesüljenek.
KLAUZÁL hasonlóképen, a közönség béfolyását felleli a szabad választásban; de a közhatalom mind két ágaiban gyorsaságot, s azért elkülönözést kiván.
Ellenben DUBRAVICZKY úgy tartja hogy ha alkotmányunk iránt háladatlanok lenni nem akarunk, el kell ösmernünk, hogy a megyei municipalitás, – hazánknak ezen palladiuma! – a biróság és igazgatás egyesületével állott fen mind ekkorig. – SOMSICS az elválasztást csak ott látja kivihetőnek, hol ujolag állitatik ösze valamely társaság. Nálunk mind a két hatalom egyesülve van a kormánynál, ugyan miért kivánnánk azt tennen magunknál elválasztani, tennen magunkat gyengiteni? – HERTELENDY ezen egyesitésben azon régi elvnek létesitését találja, melly alkotmányunkat garantirozva, eddig oly szép sikerrel divatozott – PRÓNAY theariában gyönyörünek tartja ugyan az elválasztásnak a technologiából meritett doctrináját, de in praxi ez szülte azon irtóztató bajt, mellyel Europa küzködik, a Bureaucratiát, ez szülte a budgetnek szörnyü nevekedését, ez szülte azon bajt, hogy az ügyes bajos félnek kimondhatatlan fáradságába kerül, az ezer felé elágazott igazgatási hatóságok között még csak fel is találni az illető jurisdictiót.
Mind ezek a főispánt kizárni, az alispánt pedig előlülőnek megtartani kivánták, DUBRAVICZKYt kivéve, a ki általánosan a szerkeztetésre voxolt, s ez felkiáltás utján helybe is hagyatott.
A következett 4-ik §. értelme ezekben foglaltatik:
Állani fog továbbá ezen törvényszék négy táblabirákbol, kik a főispány által kijeleltek közül szabad szavazattal fognak választatni, s időszak szerinti tisztválasztás alá tartozni. Candidáltatni fog pedig minden ilyes egyes hivatalra, az előre tartandó közönséges conferentia, töbsége által ki jelelendő három tag, kikhez a főispány ismét más hármat fog csatolni; – Minnyájan jólelküségökről isméretesek, s törvénytudók legyenek, és ahol s a mennyire lehet birtokosak, kik is mások felett elsőbséggel fognak birni.
Az ezen szakaszra nézve előfordult több rendbeli észrevételek közt legtöbb vitatásra adott azon kérdés alkalmat: valjon az egyszer elválasztott birák örökösek, s állandóak legyenek e, vagy pedig időszakonként restauráltassanak? – A PERSONALIS az áIlandóságot hozta inditványba, leginkább a függetlenség, és a biróskodásra okvetetlen megkivántató gyakorlat tekintetéből indulván, s attol is tartván, hogy ha szünetlen változásnak lesz ezen hivatal kitéve, ahol a legérdemesebb, legalkalmatosabb férfiak el fognak vonulni.
KAJDÁCSY (Mosony) a tisztválasztásokba bécsúszott viszaéléseket. s hijányokat, kimeritőleg (de gyenge szava miatt nem érthetőleg) részletesen előterjesztvén,* a personalissal egyet értett. – BREZOVAY hasonlókép úgy vélekedett, hogy oly biró, a ki attol tarthat hogy egy hatalmas ellen hozott igazságos, de szigorú itélete miatt egy pár év mulva hivatalát elvesztheti, nem lehet független, – valamint viszont jártas biró csak az lehet, ki a biróskodásban hoszab ideig foglalatoskodik. – PETROVICS szintén örökös biróságra voxol, mert ezt a Status tudományban oly elösmért axioanának ösmeri, hogy még azon nemzeteknél is, mellyeknek polgári alkotmánya különféle phásisokon ment keresztül, a birák inamovibilitása minden crisisek közt tiszteletben tartatott.
Felszólalásában, amelyet a Jegyzőkönyv (VII. k. 193. s köv. l.) részletesen közöl, elmondotta, hogy bár egyes megyék választásain többezer szavazó is megjelenhet, ő csak 200-at vesz számításba. Ezeknek háromnegyed része „magát a hatalmassabbaknak eszközévé lealatsonyittatni engedvén, tsak azok szándékának tellyesitője lészen”, a többiek pedig, nem számítva a távolmaradókat, akik tudják, hogy „a hullámok ellen uszni akarni haszontalan törekedés”, izzat az eltökélt szándékkal jelennek meg, hogy „zászlóik alá gyüjtött zsoldosaikkal” oly bírákat választtatnak meg, akik „hozandó ítéleteikben mindég ő nékik fognak kedvezni”.
DEÁK: Kettő az örvény, mellyeknek egyikébe a birónak függetlensége, s lelkiösmérete bukni szokott, kettő, a mi a birót az igazság és becsület útjárol eltántorítja: a félelem, és haszonlesés. Vigyázzunk hogy midőn az egyiket gátolni akarjuk, a másiknak még tágasb mezőt ne nyissunk. Igaz, hogy a félelem korlátolja a függetlenséget, de kérdezzük meg tapasztalásunkat, vegyük számba azon birákat kik az igazságot elnyomták, s bizonyosnak hiszem, hogy többet fogunk találni olyat, ki alacson haszonlesésből árulta el lelkiesméretét, mint a ki tisztujitás miatti félelemből tántorodott el a kötelesség ösvényéről, sőt el merem mondani: hogy a ki hivatalának megtarthatásaért kész igazságtalanságot elkövetni, a ki félelemből képes hamis itéletet hozni, vegyük el tőle a hivatal elveszthetésének félelmét, s gyenge lesz ő a haszon és pénz kisérteteinek ellentállani, s az igazságot, mellyet előbb félelemből sértett meg, pénzért fogja eltapodni, és igy bár minden lehető megvesztegetéseket tökéletesen meggátolni egy törvény sem képes, az időkénti szabad választás még is nyujt némi biztoságot, mert ellensúly gyanánt gyengiti a haszonlesésnek kisértő ingerléseit. Hasonlitsuk bár ösze e megyék törvényszékeit, nem mondom a legfelsőb itélő székekkel, mert ott a hivatalt fény, és méltóság kiséri, hanem a kerületi táblákkal, s tapasztalni fogjuk, hogy ezen 4 bábla ellen több panasz volt eddig is általában, mint a megyei törvényszékek ellen mindössze. Nem keresem én ezen panaszoknak okát, de annyi csakugyan bizonyos, hogy az állandóság maga elegendő biztoságot nem nyújtott, mert a ki a függetlenséget keblében nem hordozza, az állandóság mellet is részre hajló lesz. Két féle biztositás van a biróság viszaélései ellen, mellyeknek egyikét meg kell a gondos törvényhozásnak állapítani: vagy t. i. az állandóságot tökéletes nyilvánossággal, felelet terhével sajtó szabadsággal, és a biráknak jó, sőt gazdag fizetésével párositva, vagy az időkémi szabad választást. Az állandóság elsőb három feltételeit elérhetni van némi reménységem, de a jó fizetés iránt csekélyeb reménységgel vagyok, mert ki kezeskedik hogy a domestica* terhének egy részben a nemesség által elvállalása töbséget fog nyerni? Az adódó népre pedig új terhet haza vinni nem akarok. Ki fogja tehát nekünk vétkül tulajdonithatni, hogy midőn az egyik nemü biztositást egész kiterjedésében még el nem értük, a másikat bizontalan remények fejébe kiereszteni nem akarjuk? De nem is kedves cserét vennénk haza küldőinknek az állandóság megállapitásával, eddig első birájok az időnként választott pedaneus birák voltak, a felyebvital hasonló törvényszékre ment; most első birájok benne az örökös törvényszék, második a kormány által nevezett királyi tábla. Ezen cserét legaláb Zala Rendei, kik a legfelsőb itélő Székekre is választást ohajtanak, nem örömest vennék. De félek én attol is hogy ez első lépés lenne többi tisztviselőink örökösitésére, mert ha csak állandóság nyujthat függetlenséget, az administratio egyéb tagjainak is állandóknak kellene lenni, mivel a függetlenség ezeknél is nagyon kivánatos! Mosony követe ősz tapasztalást hideg megfontolással párositva rajzolta tisztválasztásink hijányait, ezek azonban a választást általában érdeklik, iparkodjunk az orvosláson, de a kiszökések miatt magát az intézetet meg ne rontsuk, el ne vessük legszebb jusát nemzetünknek, mert ha egyszer megfosztjuk magunkat az időkénti szabad választás kincsétől, azt visza nyerni soha többé hatalmunkban nem fog állani. Én a birák örökössége ellen szavazok.*
A házi adót a megye évenkint állapította meg, a hadi adóval együtt vetette ki és szedte be. Eből fizették a tisztviselőket, napidíjakat, országgyűlési költségeket, hivatalos előfogatokat, tartották fenn a börtönöket, építettek utakat, hidakat.
V. ö. Kónyi: Deák Ferenc beszédei, I. k. 73. s köv. l.
BALOGH: A nyilvánosságot, sajtó szabadságot, és az állandóságnak egyéb feltételeit magam, is igen szükséges biztositásnak tartom arra, hogy az állandó biró önkénye zabolázva legyen, de ha mindezeket szükségesnek itéljük, kérdem, miért nem határozzuk el? miért mondunk le a szükséges intézetekről előre a ki nem vihetés félelme miatt. Egy nemzet egyesült moralis ereje igen sokat tehet csak akarjon tenni, s már előre el ne csüggedjem. De fájdalom, mi az olasz énekesekhez hasonlitunk, akik gyönyörün énekelnek, de gyermeket magok után nem hagynak, itt is igen szép beszédeket halhatunk, de sikerét még nem tapasztaltuk. Én egyszeri választás után állandóságot kivánok, s arra, és annak minden feltételeire voxolok.
ANDRÁSSY: A függetlenség elementumát kiki ön keblében hordozza, a azt csak a józan nevelés által kifejtett erkölcsiség adja meg. Ha a választásokba bé csúszott visza élések miatt magát a választást szüntetnők meg, nem követnénk példáját ama nagy férfiunak a cselekvésben a ki eripuit fulmen coelis, de nem a villámot szüntette meg, hanem annak bizonyos irányt adott; ellemben félek, hogy a sceptrumque tyrannis helyet daremus sceptrum tyrannis, adnánk örökös öldöklő hatalmat az örökös biráknak.
BEZERÉDY: Ezen kérdésnél is tapasztalhatjuk, hogy ellenvetésektől ment intézetet ember nem alkothat, és csak a kisebb rosz, és nagyabb jó, nem pedig a tökéletességnél fogva lehet magunkat elhatároznunk. A függetlenség idaeája igen tágos értelmü, ahol, ki más ember értelmi sulyának, moralis felsőbségének enged, addig, ki pénzért árulja meggyőződését, annyi lépcső, s észrevehetetlen arnyékzat vagyon, hogy pontos határt szabni alig lehet, s a mint helyesen mondatott, hogy az emberben magában van a függetlenség szerző oka, ugy ez a törvényhozó hatalmat in praxi felül múlja, és miután itt, hol nem a nevelés, és más ehez rokon intézetek forognak fen, a függetlenséget a priori nehezen szerezhetjük meg, inkáb a posteriori kell az orvoslást könnyiteni; mire legczélerányosb az időszakénti választás, melly által a függetlenségét megtagadó biró kimarad. Kisebbek lesznek igy az erőlködések és ütközések is, mérsékelve lesz a collegialis elkülönöző szellem, melly mérséklés az egész törvényszéknek a közönséghez való állása tekintetében nagyon kivánatos, és nem fogja megengedni hogy a törvényszékben kicsinyenként azon nézet foglaljon helyet, mintha annak systematicus tudós biráskodása miatt lennének az ügyek teremtve, nem pedig megforditva. Inkáb öszeköttetésben marad igy a törvényszék az életnek különféle viszonyaival, practicusabb lesz annak eljárása, és a bureaucratia erányátol annál távolab marad, a mitől távol is kell maradnia, hogy alkotmányunk lelkével megegyezzen. Helyesen mondotta Zala követe hogy ha egész életére választott biró kell, olyan alispány is kell, pedig úgy egyik mint másik a megyei rendszer legbelsőb életét bántaná. Az örökös biróság lassan lassan tetleg egészen megszüntetné a megye közönségének birói hatalmát, ez szülné a hatalmak elválasztásának ama következéseit, mellyektől a RR annyira óvakodtak. Ezen elválasztás nem az által ellenkezik a megyei közönség alkotványi hatalmával, ha külön személyek által gyakorolja hatalmának külön ágazatjait, hanem az által, ha egy ily ágazat a közönség befolyása alól kivétetik, pedig az élte fogytaig választott biró nagy részben ki lenne véve, s az ekép constituált biróság találna idő folytával alkalmas módot, hogy a lassan lassan elszokó közönségtől magát inkáb inkáb függetlené tegye, elkülönözze, s végre mint egy önállású hatalom lépjen fel a megye közönségének ellenébe. Voxát az időszakénti választásra adja.
PALÓCZY hasonló értelemben szólt, s úgy hiszi a hivatalboli kiesés félelme soha sem tehet annyi kárt, mint az elbizakodás.* A házi életben is sok itélet csendesebben dictáltatnék, s a házi jurisdictio csinyábban gyakoroltatnék, ha tudnák a házas felek, hogy restauratio alá kerülnek. Borsod Rendei csak egyetlen egy örökké való birót ösmernek: az Istenséget! – FEKETE szintén hivatkozik a tapasztalásra annak bizonságaúl: hogy az örökösség mellet egy egész corporatio mennyire el vesztheti függetlenségét! Meg van győződve hogy az időszakénti választás mellet nem veszhette volna el annyira.
Hivatkozik felszólalásában „a königsbergi halhatatlan philosophus” Kant javaslatára, hogy a bírák és a közhivatalok ne legyenek örökösek, a bírálat pedig ne hivataluk kezdetén, hanem a végén eshessék meg, vajjon lelkiismeretesen és igazán ítélkeztek-e. (Jegyzőkönyv, VII. k. 208. l.)
PÁZMÁNDY hasonló értelemben van. Szülhet a választás, szülhet az örökösség roszat. Az ideiglenes biró hibája az; hogy félti hivatalát, nem független, s igy annak kedvez a kitől fél, az örökös biró ellenben elbizza magát, nem gondol a köz véleményel, s önkényeskedik. Mellyik roszab? Az elbizakodás egész életén kiséri keresztül a birót, a függésen segithet a választás. A felelet terhét tartjuk egyik legfőb biztositásnak, ugyan hol nyilatkozhatik ez hathatósabban, mint midőn a választás megújitásában a közönség kimondja itéletét? Az örökös birót meglepi az öregség, betegség, unalom, álmosság, az ily törődött ember a természet ellenére hivatalának meg sem felelhet.
Hoszas vitatások után csak ugyan elhatároztatott, hogy a törvényszéki birák, úgy a mint a szerkeztetés tartja, időszakénti választás alatt legyenek.
Voltak még ezen §. felett más vitatások is, a birák számát illetőleg, t. i. ki hatot, ki nyolczat, ki pedig azt kivánta, hogy a számnak meghatározása magokra a megyékre bizassék. Erre nézve azonban annyival inkáb meghagyatott a szerkeztetés, mivel e részben a következő §. elegendőleg intézkedik.
Végre a mi a candidatiót illeti; az országos szerkeztetés csak általánosan érinti hogy a főispányok candidálni fogják választás végett a birákat.* A kerületi Rendek azonban a közbizodalomba helyheztetvén ezen biróság alapját, minthogy gyakran megtörtént hogy a főispányok azt, kiben a megyének bizodalma lett volna, candidálni épen nem akarták, a választás szabadságának biztositásául, mint fellyeb érintém, azt határozták, hogy a főispány által candidálandó három tagon kivül még a közönséges conferentiában öszegyült megye Rendei által is jeleltessenek ki három tagok.* – A PERSONALIS az országos szerkeztetést pártolá, mind azért, mivel a kerület javaslat sértené a főispányi hatóságot s egy zajos restauratio helyett a közönséges conferentiában még egy más restauratiót állitana fel, mind pedig azért: mivel a tisztválasztás módja oly mély, sok rendbeli, s a megyei alkotmányt magában foglaló viszonyokkal ösze kötött tárgy, hogy azt igy melleslegesen elhatározni nem lehet. Mire BEZERÉDY azt felelé, hogy miután a RR bő vitatások után ebben megállapodtak, a kérdést elhalasztani késő lenne, s nagy idő veszteség. Különben is jó lesz ha a restauratiónak elrendeléséről következő tanácskozás az itt meghatározottakat már készen találja. A főispányi szándék, s a közönség kivánsága közt a candidatiókban eddig volt gyakori ütközések okozták a legtöbb zavart, most mind a kettőnek egymás mellet hely engedtetvén, ez talán engesztelő leend. A választásnak a közönség részéről két cselekvésre osztása pedig egyiknek a másik általi enyhitését következtetheti. A választási rendtartás felől intézkedni különben is szükséges lesz, s a mit ott határozunk, az ezen §-ra is szolgálni fog.
Proiectum de coord. 13. l.
A táblabírák választásával kapcsolatos kerületi vitákat l. Országgyűlési Tudósítások, II. k. 513. s köv. l., a fenti végzést uo. 550. l.
Voltak, kik az 1613: 24. törvény* következésében egyenesen tagadták hogy a főispányoknak jusa lenne a táblabirákat candidálni, s figyelmezvén arra, hogy több megyék tapasztalása szerint, a főispányoknak gyakran igen is sok akaratjuk volt, s ebből több zavarok következtek: azt kivánták hogy a törvényszéki táblabirák szabadon választassanak minden candidatio nélkül, úgy mint az országgyülési követek. Azonban kisebb számban maradván, még is némileg több biztositást láttak a kerületi szerkeztetésben, mint az országosban, s igy oda mentek által voxaikkal, különben az országos szerkeztetés győzött volna, igy azonban a kerületi ezen kérdés iránt is, következőleg mindenekben helybe hagyatott.*
Szövegét olv. alább Marczibányi felszólalásánál.
Itt végződik az ápr. 23-i tárgyalások ismertetése.
Következett a 4-ik §. második pontja: Kik másoknak magános szolgálattal vagynak lekötelezve, vagy mások dolgait mozditják elő, következésképen az ügyészek is azon vármegye törvényszékén, melly előtt pereket folytatnak, táblabirói tisztet nem viselhetnek. A hivatal megüresedett helyeit, még pedig főispányi minden kijelelés nélkül az e végre kihirdetendő közelébi közgyülésen a vármegye közönsége szavazati töbséggel fogja kipótolni.*
Iratok, II. k. 33. l.
PFANSMID a főispányi jusok sérthetetlensége mellet fövényre szállván; beszédje közben meg akará czáfolni azon hasonlatosságot, mellyet az előbbi vitatások között többen a törvényszéki táblabirák, és az országgyülési követek választására nézve felállitottak, s azt mondá: hogy a követ választásba csak ugyan volt ekkorig béfolyások a főispányoknak, mert ha nem candidáltak is, de legaláb proponáltak. Erre egy általános, és közönséges resensus, s az állitást tagadó felzúgás következett. A szólló követ oda magyarázza magát, hogy ő nem szóllot a törvényességről, hanem hogy de facto úgy van; e miatt azonban a resensus még inkáb nevekedett, végre oda nyilatkozik: hogy legalább a conclamatio töbsége akaratjának kijelentésével részt veszen a főispán a követek választásában.
ANDRÁSSY és DUDRAVICZKY Szepes követének ezen állitásai ellen óvással, és tagadással élnek – JUSTH csudálkozik: hogy egy vármegyei követ ilyeseket állithat, ellenére azon jusnak, mellyet a megyék mindenkoron oly féltékenyen őriztenek, s olyan hatalmat tulajdonithat a főispányoknak, mellyről magok is elösmerik, hogy az őket nem illeti. Ha vagy egy megye elnézte szabadságának ezen tetemes csonkitását, ám lássa, de a többi megyék abban ugyan soha meg nem egyeznek. – MARCZIBÁNYI azon jusát a főispányoknak, mellyet Szepes követe nekik tulajdonit, kereken tagadja, s ha valahol divatban lenne is, azt nem szokásnak, hanem viszaélésnek nyilatkoztatja. – Minden ilyes óvásra és tagadásra egy egy Minnyájan! Minnyájan! felkiáltás következett. – PFANSMID azt felelé, hogy ő jusrol nem szóllott, csak azt állitja hogy megyéjében a főispán, nem úgy mint főispán, hanem mint a statusnak tagja proponálni szokott. Erre ismét helybe nem hagyó felkiáltás következett. – RAGÁLYI még azon jusát sem ösmeri el a főispányoknak, hogy a követ választási gyüléseken praesideálhassanak, de azon idaeát sem fogadja el hogy a megyék gyülésén a főispán mint privatus voxal birhasson, mert ő itt privatus charactert magára nem vehet, s főispányi characteréből ki nem vetkezhet. 1687 előtt a megyéket meghivó regalis nem is intéztetett a főispányokhoz, hanem csak az alispánhoz, s vármegye közönségéhez; azóta törvény nincs, melly nekiek a követ választásba befolyást engedne, ő tehát azt törvényesnek egy átaljában el nem ösmeri. Ezek következésében köz értelemmel óvás iktattatván a napló könyvbe,*
Ilyen egyetemleges, határozottan megfogalmazott óvás nincs a hivatalos jegyzőkönyvben.
BERNÁTH igy fejezés bé ezen vitatást: Igen jól történt hogy Szepes követe ezen előadást tette, mert nem kételkedem, hogy Szepes vármegye Rendeinek értésökre esvén azon közönséges resensus, mellyel azt az egész ország fogadta, jusaikat reclamálni fogják, s ha eddig követjeik választásába béfolyást engedtenek is főispányaiknak, azt ezentúl megengedni nem fogják.
Magára a §. tartalmára nézve a PERSONÁLIS is pártolván azon nézetet, hogy a megüresült táblabirói hivatal főispányi béfolyással pótoltassék ki,
Marczibányi felolvassa az 1613: 24. czikelyt, melly igy szól: ultra ordinarios juratos assessores deligendi sunt per Comitatum plures assessores, qui juramento adstricti sedibus judiciariis intersint. Extra hos juratos autem nullus alius in revisione Causarum vocem habeat.* Azon jusát tehát a főispánnak, hogy a táblabirákat candidálhassa, ezen régi törvény erejénél is tagadja. – A PERSONALIS megjegyzi hogy ezen törvény nem rekeszti ki a főispánt, s miután most a táblabiróság rendes hivatallá válik, a többi magistratualis tisztviselőkkel egy tekintetbe jő. – De MARCZIBÁNYI azt válaszolja hogy a melly just törvényeink nem adnak a főispányoknak, azt ő egyenesen tagadja, s a főispányi hatóságot szélesiteni bizonnyal nem fogja. – BÖTHY declarálja hogy még azon gyakorlatnak is, melly szerint a főispányok magoknak tulajdonitják a magistratualis hivatalok surrogationalis jusát, mindég ellene fog mondani. – BALOGH, OCSKAY szintén óvást tétetnek a naplókönyvbe. – Mire úgy a Marczibányi, mint a Böthy tagadásait, s ovásait helybehagyó minnyájan, minnyájan! felkiáltás következvén; – a §. a mint áll egészen helybe hagyatott.
Az idézet nem egészen szószerinti.
Igy helybehagyattak a következő §§. is; nevezetesen az 5-ik, melly azt, rendeli hogy az állandó fizetésü négy táblabirákon felül főispányi kijelelés nélkül, a köz gyülés első napján, a megyei nemesek közül még 6 tagok fognak a törvénykezés folyamatjának közeléb következő szakasza egész idejére választatni, kik a törvényszéki ülésekben folyvást jelen lenni tartoznak. A Törvényszéket, ha a szükség kivánandja, több Tanácsokra felosztani, minden Tanácshoz a táblabirákat kinevezni, úgy azt is hogy kiket tetszik a polgári vagy büntető, vagy urbéri tanácshoz alkalmaztatni, különösen kijelelni, a megyei közönség hatóságához tartozik. §. 6. Minden tanácsban szavazattal csak egy szolgabiró, s esküdt lesz jelen, – előadás és jegyzőkönyv vétele véget a szavazattal nem birandó tiszti jegyzők fognak a gyülés által kirendeltetni. §. 7. itélet hozatalra hét tag kivántatik. – §. 8. birói szemléletre s végrehajtásokra táblabiró, szolgabiróval s esküdtel vagy a körülményekhez képest csak szolgabiró esküdtet fognak kiküldetni. – §. 9. a törvényszék tagjainak, mig a folyamatban lévő tárgyak el nem végződnek, a hivatal helyéről eltávozni szabad nem lészen. – Mindezek, úgy a turopolyai nemesek itélő székeiről alkotott 7-ik t. cz. – nem különben April 25-én a praedialisták törvényszékeiről szólló 8-ik t. cz. a kerületi szerkeztetés szerint szórul szóra jóvá hagyattak.*
Az ápr. 24-i és 25-i 181. és 182. országos ülés hivatalos jegyzőkönyvét l. Jegyzőkönyv, VII. k. 224. s köv., 245. s köv. l.
April 26-án a jászok és kunok iránt annyiban megváltoztatott a kerületi javallat, hogy a nemeseket a helybeli tanács itélő hatósága alól kivevő 5-ik §.* kitörültetett, a feljebvitel pedig minden perekre nézve a Nádori Széknél meghagyatott.* – April 27-én Vasárnapi szünet.
Az idézett pont szerint a nemesek pereiben a három kerület törvényszéke ítélt volna. (Iratok, II. k. 344. l.)
Mint az országos bizottság javasolta. (Proiectum de coord., 24. l.) – Az ápr. 26-i, 183. országos ütés hivatalos jegyzőkönyvét l. Jegyzőkönyv, VII. k. 262. s köv. l.
April 28-án s 29-én a Hajdú Kerület, és XVI Szepeségi városok iránt a kerületi szerkeztetésben semmi, – a Tárnok Szék iránt pedig csak annyi változtatás történt, hogy a Tárnokszéki birák propostiója az egész Civitas szabad szavazatjára kiterjesztetett.*
E két nap tárgyalásait lásd részletesebben a köv. szám b) pontjában.
