b) 1834 junius 26 Kerületi ülés. Tárgy: A polgári törvénykönyv XI., a végrendeletekről szóló tc.-ének 1. §-a: törvényes örökösök …
b)
1834 junius 26
Kerületi ülés.
Tárgy: A polgári törvénykönyv XI., a végrendeletekről szóló tc.-ének 1. §-a: törvényes örökösök jogainak biztosítása.
1834 junius 26
Kerületi ülés.
Tárgy: A polgári törvénykönyv XI., a végrendeletekről szóló tc.-ének 1. §-a: törvényes örökösök jogainak biztosítása.
Junius 26-án kerületi ülés. Az elnökség még mindég ugyan az. A tegnapi tanácskozás folytában az Özvegyi jusokrul szólló t. cz. többi szakaszai is ált nézettek, s mennyiben a tegnapi végzés után a városokra már alkalmazhatók nem valának kivételkép módositattak.
Ezután PRÓNAY a jobbágyoknak, TARNÓCZY pedig az ország más osztályozatú lakosinak, u. m. az egyházi adományosoknak, jászoknak s kunoknak özvegyeiről is rendelést kivánt tétetni, mire nézve BEZERÉDY javallatára azon elv lőn elfogadva, hogy a praedialisták a nemesekkel, az országnak egyéb nem nemes lakossai pedig a polgárokkal egy tekintetbe jöjjenek.*
A törvényjavaslat X. cikkéhez, miután tartalmát a polgári rend szemszögéből átvizsgálta a kerületi ülés, a következő pont került befejezésül: 20. §. Ea, quae in praecedentibus legis praescntis §-is, quoad nobiles disposita et non praecise ad hos restricta sunt, etiam relata ad personas civicae conditionis, item praedialistas, nec non honoratiores, libertinos et universos ignobiles normam constituent. (Diaet. Extraser. 1834. CXLV.)
Már most nem épen érdekes vitatást halgatánk a felett, mit kellessék tanácskozásba venni. – A Véghelyek itélő székeiről béadott küldötségi javallatot-e?* melly a Forumok rendbeszedésének munkájábol még hátra van, – vagy pedig a polgári törvények igazitásának fonalán menve, a következő t. czikelyt, melly szóll a Testamentumokrul. (Végrendelésekről.) – A többség akaratja ezen utóbbira nyilatkozott. Felolvastaték tehát az 1-ő §-nak nagy fontosságu tartalma melly azt rendelé, hogy a szerzemény felől kiki szabadon rendelkezhetik, de a törvényes örökösök sérelmével akár ingatlan, akár ingó ősi javakrol tett végrendelés erőtelen.*
Az 1834. febr. 11-i kerületi ülésben Hertelendy indítványozta a katonai véghelyek törvényszékeinek rendezését. Török pedig az egész magyar katonaságra ki akarta a szabályozást terjeszteni. A rendek akkor későbbre halasztották a kérdés tárgyalását. (V. ö. Országyűlési Tudósitások II. k. 652. l.) Hertelendy az április 7-i országos ülésben (V. ö. e kötet 31. l.) megújította indítványát, az elfogadást nyert és a törvényjavaslat kidolgozása kerületi ülés feladata lett. Kossuth tudósításaiból nem derül ki, hogy mikor bízták küldöttségre a törvényjavaslat megszerkesztését, a javaslat azonban elkészült s a július 11-i kerületi, majd a július 14-i országos ülésben tárgyalásra is került. A törvényjavaslat szövegét l. Iratok, III. k. 32. s köv. l.
Proiecta, 22. l.
BORSICZKY: A §. első részét felvévén, azon inditványt teszi hogy midőn semmi ősi javak nincsenek, a szerzeményeknek fele része, a Romai törvényben legitima szó alatt ösmeretes örökség gyanánt,* szükségeskép a gyermekekre szálljon, s ily esetben csak a másik félrészről legyen a szerzeményesnek szabadsága gyermekei kirekesztésével végrendelést tenni. Ezen inditványát egész mivelt Europa példájával támogatja, s hasonló authoritásra hivatkozva, azt is kivánja, hogy instituto haeredi substituere szabad legyen ugyan de csak egyszer, s a substituált haeresnek ismét substituálni, s ekép századokra előre megkötni a birtokosok kezeit szabad ne legyen.*
Törvényes örökrész. (Codex Iustinianus, III. 28. §.)
A substitutio haeredis, az örökösödés sorának végrendeleti úton való kijelölése rendi jogunkban a Hármaskönyv III. 30-on és az 1715:27. tc.-en alapult.
DEÁK: Legelső alap kérdésnek hiszi azt, mennyire adatik meg a szabad rendelkezés jusa a tulajdonosnak? mégpedig megkülönböztetve az egyenes maradékra, a mellékes rokonokra, és a Fiscusra nézve. Ezen három tekinteteket megkülönböztetve kell elhatározni: ezek teszik a végrendelkezés iránti intézet alapját. Sokszerü szemrehányást hallottunk immár, hogy a kik nem baráti az aviticitásnak, azt minden előforduló alkalommal kiszúrni törekesznek. Legyen vége az örökös tusakodásoknak, döntsük el ama három tekintetet előlegesen.
ANDRÁSSY ellenzi, s hivatkozik a munka elején tett azon végzésre: hogy nem szükség általános elveket előre álapitani, hanem az országos küldötség szerkeztetése szerint fog vitatni a tanácskozás. Ehez támaszkodva felveszi a §-nak ezen első szavait: Acquisita liberae acquisitorum subsunt dispositioni. S ezen kérdés érdemében a Tremcsényi első inditványt pártolja, mert a gyermek nevelés atyai kötelességét a legszentebnek valja, ámbár kénbelen elösmerni, hogy ezen végzés az irott jegypénz iránti tegnapi végzéssel homlok egyenest ellenkezni fog.
SOMSICS: Az általános elvek előleges megállapitása iránt munkálatunk elején tett Zalai inditvány el nem fogadtatott ugyan,* de azzal vigasztaltattunk, hogy minden t[örvény] czikelynél különösen el fogjuk dönthetni a vezér elveket. Tartsák meg a RR igéretjöket, s ne tegyenek mindnyájunkat azon feszült helyzetbe, hogy különböző szinü törvényeket alkossunk, rejtett czélokra mellékes utakon harczolva törekedjünk; munkálódjunk inkáb férfiakhoz illő a nyilt egyenességgel, döntsük el a fő kérdést, hogy a vesztett rész a végzés értelmében honunk javának eszközléséhez járulhasson.
V. ö. előbb a 12. sz. jegyzettel.
HERTELENDY (Torontál): A Zalai követnek czélzata nem ment oda, hogy jelenleg ne szóljunk a szerzeményi javakrol, hanem a §. folytában előfordulandván az ősi javak iránti rendelkezhetés kérdése, csakugyan el kell az aviticitás kérdését dönteni. A szerzeményt a mi illeti, tegnap az irott jegypénz tárgyában az vala nézetem, hogy az árvákra tekintet legyen; itt is gondoskodást sürgetek irántok, mert a gyermekek nevelése a statusi rendelkezéseknek egyik legfontosab feladása. Nem is ösméretlen dolog törvényeink előtt hogy midőn az apa a közhatóságnak ezen legszentebb kötelességét teljesiteni elmulasztja, a közhatóságnak jusa, sőt tartozása ezen hijány kipótolásárol gondoskodni. Jele ennek az 1723: 105. törvény.* A Trencsinyi inditványt tehát pártolom ugyan, de nem felére, hanem 2/3 részére kivánom a szabad rendelkezést meghagyatni.
A törvénycikk a helytartótanács feladatává teszi, ha a megyei hatóság nem intézkedik, hogy megintse azokat a szülőket és gyámokat, akik hanyagul intézik gyermekeik és az árvák nevelését.
KÖLCSEY nem minden csipőség nélkül adja élet rajzát az eddigi tanácskozásoknak. A Donatiorul mennyit szóllottunk, mennyit végeztünk, úgy mond, s még csak ezt sem tudjuk, mellyek lesznek a Donatio czimjei? mert hivek maradván a RR azon végzésökhöz, hogy semmi előleges elvek ne állapitassanak s csak a szerint folytattassék a munka, mint azt az országos küldötségnek az Isten tudni engedte, készebbek valának a nota és defectus ernlitését mindenünnen kitörülni, mint a Fiscus successiójárul azon a helyen valamit végezni.* A szónok őszintén megvalja, hogy ha azon kérdések, mellyeket a Zalai követ felvetett, nem itt eldöntenők, valósággal nem tudja, az Eclesiasticumra, vagy Banderialera tartoznak e?
V. ö. előbb, 195. l.
PRÓNAY a Trencsényi inditványt ellenzé. A nevelés kötelességét ugyan legszentebnek tartja, olyannak, mellynek teljesitésére a legszigorúb kénszeritő eszközökkel is kötelezni a statusnak tökéletes jusa van, de miután az atya nevelési kötelességét teljesitette, gyermekét emberi korra juttatta, megszünik minden további kötelessége, s véres verejtékkel szerzett tulajdonában továbbá nem korlátozható.
BENCSIK szintugy vélekedik. Nyitra Rendei, ugymond, az aviticitást fel akarják tartani, mert azt az Aristocratia megmaradására szükségesnek itélik, távol vannak azonban minden olyan gondolattul, hogy az aviticitás elve még a szerzeményekbe is által vitessék, s a szerzeményes minden szabadságátol megfosztassék.
BEZERÉDY: Az örökösödés iránt gyakorlatban oly complicált esetek őrlődnek ki, hogy a törvényhozás nem képes minden előfordulható esetre teljes igazságú, s méltányosságú határozást tenni; mert ember tökéletest nem alkothat, s a törvényhozás sem emelkedhetik felül az emberen. Ezen gyarlóság szülte hijányt pótolja a szabad rendelkezés, mellyet olyan formának lehet tekinteni, mint büntető törvénykönyvben a kegyelem jogát. (Jus aggratiandi.) A szólló követ tehát a Trencsényi inditványhoz nem is szólhat, mi előtt tudná, engedünk e az ősi javakban szabad rendelkedést; mert ha igen, úgy pártolja a Romai törvény legitimáját, nehogy az atya tyranussá válhasson, s gyermekeit mindenből kivetkeztethesse, ha pedig nem adatik az ősiben rendelkezési szabadság, úgy nem pártolja, mert ekép az atya minden rendelkezési szabadságból ki lenne zárva, s megfosztva azon féktől, melly a gyermek tiszteletének fentartására nagyon is foganatos. Ezeknél fogva szükségesnek látja a Zalai követ által felhozott alapos három fő tekintet előleges eldöntését.
Az idő nagyon előre haladván, a vitatás folytatása más napra halasztatott, s Junius 27-én hoszas tanakodás után előbb ugyan a Zalai inditvány elmellőztetett, utóbb pedig BORSICZKYnak a szerzemények iránti szabad rendelkezésnek, a gyermekek legitimája által leendő megszoritása végett tett inditványa 7 voxal 40 ellen kisebb számban maradott; – és a szerzemények iránti rendelkezés szabadsága korlát nélkül felállitatott, ugy mindazonáltal, hogy a haeredis substitutio, s ezzel öszekötött Fideicomissum, Majorátus, Seniorátus kérdései, rendszeres intézkedésre tisztán fenmaradjanak.*
A június 27.-i kerületi ülés tárgyalásait l. bővebben a köv. számban.
