a) 1834 augusztus 28, 29 Kerületi ülések. Tárgy: Indítványok a tizedkérdéssel kapcsolatban: a kir. városok, puszták, eddig dézsmá…
a)
1834 augusztus 28, 29
Kerületi ülések.
Tárgy: Indítványok a tizedkérdéssel kapcsolatban: a kir. városok, puszták, eddig dézsmálatlan helyek tizedmentessége, plébánosok fizetése.
1834 augusztus 28, 29
Kerületi ülések.
Tárgy: Indítványok a tizedkérdéssel kapcsolatban: a kir. városok, puszták, eddig dézsmálatlan helyek tizedmentessége, plébánosok fizetése.
Posony, Septemb. 3-án, 1834.
Azon terjedékeny közlések után, mellyeket a dézma tárgyában lapjaimnak három egymás után következett számjai magokban fognak, nem akarván unalmat szerezni, csupán némelly végzések rendjét kell még némi értesitéssel közölnöm.
Már megirtam hogy a kir. városoknak papi dézma alóli fölmensökre HAVAS által tett, s VÁGHY által újolag felfogott inditvány el nem fogadtatott.* – A kivánt fölmentésnek alapja leginkáb abban határoztatik: hogy akár az egyházi személyek élelme, akár a nevelés, akár a honvédelmének kötelessége tekintessék is a tized czéljának s rendeltetésének; a királyi városok mind a háromnak tetemes költségeit különben is magok viselik. – Az inditvány ellen leginkáb két ellenvetés történt: 1. Hogy miután az adózó nép általában fel nem oldoztatott a dézmának, vagy legalább a dézma váltság szerénti árnyékának fizetésétől, a boldogabb helyzetü k[irályi] városokat kivenni követeltséggel nem lehet. 2. Hogy a k[irályi] városok egy régi törvény által sincsenek mentve. – Az elsőre feleletül adatott, hogy ha azon követek, kik ez alkalommal a jobbágyokon és k[irályi] városi polgárokon fekvő terhek ösze hasonlitásában oly sulyosnak és szánakozásra méltónak festik a jobbágy állapotját, ezeket egy héttel előbb is méltó tekintetbe vették, s voxaikat az általános eltörlésre szavazott 16 megyékkel egyesitették volna,* nem kellene, azon szemrehányást tenniök, hogy az adózó nép a dézma alól fel nem menetett. Egyéb iránt miután csak ugyan fel nem mentetett, a dézma kérdése visza esik törvényeink lelkének alkalmaztatására, melly a nemeseket kivevő Albert király óta folyton oda mutat, hogy a tulajdoni, sőt nemesi jussal birt javak dézma alá nem tartoznak;* a nemesi testületet* képző k[irályi] városok polgárai pedig szintén szabad jussal birják javaikat, s igy annyival inkáb fel kell mentetniök, mert a dézma nem jő oly tekintetbe, mint más egyéb köz adó, melly alól valakit kivenni annyit tesz, mint illető teher részét mások nyakába háritani. A dézmánál ez nem igy van; a k[irályi] városok felmentésével mások nyakába teher nem háramlik, hanem az illető tized megszünik. A 2-ik ellen vetésre pedig DEÁK azt adá feleletül hogy régi törvényeink rendszabásai nyomhatnának valamit, sőt mindent, ha birói széket ülnénk, de törvényhozók előtt semmit sem nyomhatnak. – KÖLCSEY pedig igy felelt: Valahányszor itt inditvány tétetik, veszik a törvénykönyvet, abbol mint valamely varázs könyvből reánk olvasnak egy két régi czikelyt, s azt mondják: nem lehet elfogadni inditványukat, mert ez előtt 4-500 évekkel mást határoztak őseink; s im ez azon varázs, mellyel okainkat szélt oszlatni vélik!! De megfelejtkeznek hogy tulajdon azon törvénykönyvben van a nemzetnek törvényhozó hatalmát biztositó 1791: 12-ik törvényczikely is* melly ama varázst semmivé teszi. Nem a halott betükből, hanem a jelen és jövendő életből kell tehát meritni törvényhozói munkálódásunk inditó okait, figyelmeznünk kell nem mindég arra: mit az oskolákban tanúltunk, s nem is arra, mire othon a törvény bétöltésével foglalatoskodva tekinteni köteleztetünk, hanem arra hogy törvényhozói magas állásunkban nem csak jussunk, de kötelességünk is, a nemzet, s idő körülmény kivánatihoz alkalmazva javitni. – Én nem vagyok megelégedve a kir. városok belső szerkezetével, s annak állapotjában sok gyökeres javitást óhajtok; de még is ki kell jelentenem hogy ő tőlök várom nemzetem valahai boldogabb léte kifejlődését. Ott lehet majdan egy népszerü s biztos garantiákra épitett constitutiót alapitani, melly az iskolált állásu nomességet ama sok millio lakosokkal kapcsolatba hozza, melly kapcsolat nélkül a magyar aristacratia szünetlen és szabadúlatlan fog az olygarchia jármában sinlődni. Igyekeznünk kell tehát a várasokat magunkhoz közelebb vonni s levenni rólok a haszontalan, helytelen terheket, hogy mi után különben is ugy az adózási, mint a nemesi terheket viselik, mindazokat, miket a köz jó s köz érdek megkiván, annál inkáb s könnyebben viselhessék.
Az aug. 25-i indítványról olv. e kötet 458. l.
Az aug. 21-i szavazásról olv. e kötet 454. l.
A nemesek tizedmentességét biztosító törvénycikkek: 1439:28., 1492:50., 1500:29., 1547:36., 1563:71., 1638:59.
Helyesen: személyt. A közfelfogás szerint: „Magistratus et cives collectivo nomine sumti, pro vero et indubitato regni nobile censeantur.” (Podhraczky József: Magyar ország karainak s rendeinek szavazati joga a köz gyüléseken. Buda, 1847. 45. s köv. l.)
A főhatalomnak a király és a nemzet közötti megoszlásáról.
A kir. városok követjei rendre elszámlálók azon számos ezerekre menő terheket, mellyeket papjaiknak fizetésökre, s helybeli oskoláikra az Egyházi Rendnek minden segedelme nélkül fordítanak. – KRICSKE különösen panaszolva emliti, hogy a tizedből s egyéb jövedelmeiből évenként 20-30 ezerre menő Lőcsei plébános még csak a helybeli templom épitésének költségeihez sem járul, sőt a XVI városok egyikének kir. kinevezéstől függő plébánosa, legfelsőbb parancs által köteleztetvén a helybeli templom feltartásához bizonyos mennyiségben járulni, Révay püspök* ahol eltiltotta, s az investiturát megtagadta mind addig, mig tulajdon azon Kir. Felség, kinek legfelsőb Parancsa eként sértve vala, a püspöknek ezen tettét helyben hagyta.
Gr. Révay János 1788–1806. volt szepesi püspök.
MUKICS: Megemliti hogy sok kir, városok maiglan is menttek a dézmátol; az egyformaság a többiekre is hasonlót kiván. Továbbá ha azért adatott az Egyházi Rendnek a tized, hogy a banderialis kötelességet teljesitse; miután az ország rendes védelmét 1715 óta mások viselik, ebből inkáb az következnék, hogy az Egyházi Rend adjon tizedet a kir. városoknak, mint ezek a banderiumot nem tartó papságnak. Ha ellenben a dézma nem egyéb mint egy neme az adónak, akkor a Constitutianale Jus Publicum elvei szerint csak úgy lehet helye, ha a törvényhozó test vi cognitae necessitatis azt szükségesnek tartja; nem kételkedik pedig: hogy ha ezen necessitas megvisgáltatnék, kivált miután a városi papokra nézve behozatott a salariale systema,* ezen adót a RR szükségesnek nem találnák. Hozzá járul hogy a kir. varosok nem csak úgy mint nemes személyt képző testületek, hanem egyes polgárjaik is tulajdoni joggal birják városi fekvő javaikat, tulajdontul pedig csak az Országnak lehet adózni, ellenben hogy egy törvényhozási részvéttel biró országos Rend (Status) egy másik Statusnak adót fizessen; az a Jus publicum elveivel merőben ellenkezik. Végre egy politicai szempont is forog fell az Egyházi Rend részéről: t. i. tanácsossab egy részben engedni, nehogy az egészet elveszitsék.
Az 1791.-i országgyűlés által kiküldött egyházi bizottság javaslata még a régi állapotot rögzítette meg: „Cum in liberis regiisque civitatibus, maioribus item oppidis ac pagis etiam nonnullis parochi proventus potissimum et fere solum in stolis consistant, talia loca has ineunda horum intuitu cum parocho (accedente etiam superioritatis annutu) conventione parato redimant.” (Protocollum concessuum excelsae regnicolaris deputationis in ecclesiasticis et fundationalibus per articulum 67. anni 1791. ordinatae. Posonii, 1826. 34. l.)
PALÓCZY: Kérdi, minő erőségek hozatnak fel a királyi városok kivánsága ellen? felelet: szokás szerint a XI-ik és XII-ik századok privilegiumai; azon századoké, mellyeket homályos századok nevezetjével bélyegzett meg a Historia, de a mellyeket némellyek arany századoknak szeretnek nevezni. Arany századok valának azok igen is, de nem a nép jó léttére, nem a pallérozódásra, s tudományokra nézve. Napkeleten fénylett akkoron a cultura, Nyugati Europában legfeljebb a Spanyol Országi maurusok és arabsok, s a mindég tudós, és tolerans Benedictinus Szerzet falai között találtak menedék helyet, az egyebüt tüzzel vassal üldözött szép tudományok: Hazánkban pedig a Janus Pannonius név alatt ösmeretes Cesinge János Pétsi Püspök csak a XV-ik században énekelhette magárol hogy ő volt első Magyar országon – Patrias qui primus ad oras, duxit laurigeras ex Helicone deas.* És ezen századok szellemének áldozzuk fel a kir. városok előmenetelét!! – Volt egy régi század, midőn egy szerzetes (a mint mondá) látást látván azt jövendölte: hogy egy bizonyos napon eljő az utolsó itélet, s a világnak vége lesz. Erre nagy rémülés következett, kiki hogy az örökké való biró előtt irgalmat találhasson, a klastromoknak ajándékokat vitt; egyszer fel virradt a jövendölt nap, az utolsó ítélet elmaradt, a világnak vége nem lett, de az öszehalmozott ajándékok a klastrornoknál maradtak! s illy szellemü századok törvényeinek áldozzuk fel k[irályi] városaink boldogsága gyarapodását!! oly szellemü századoknak, mellyekben nem csak a tehetösek, de még a Fejedelmek, s Hérosok is holtok után magokat valamelly szerzetes Rend forma ruhájában temettették el, s mellyeknek egyikében, még pedig már a XVI-ikban V-ik Károly császár, kinek lábai dobbantására Europa megrázkódott, s megrendültenek Tunisz és Algier haramiáinak rejtek barlangjai, önként leszállván azon roppant birodalom thronusáról, mellynek tartományiban a nap soha le nem nyugodott, magát hogy meditálhasson (mire igaz, bőséges materiája is volt) Spanyol országban a Sz. Justinus klastromában novitius szerzetesnek iratta be? – Másképen gondolkozik már most a világ, másképen Borsod vármegye, melly a kir. városokat, bár mit mondjanak is eme régi századok torvényei, virágzásuknak hazafiúi szives ohajtása mellet a papi dézma alól ezennel feloldozza.
Ianus Pannonius „De aegrotante in castris” c. elégiájába foglalt sírversében. A pontos szöveg: „Hic situs est Janus, patrium qui primus ad Histrum. Duxit laurigeras et Helicone deas.”
A töbség azonban fel nem oldozta: mert a k[irályi] városok kivánságát csak 18 megye pártolá: név szerint: Szathmár, Szabolcs, Borsod, Torna, Ugocsa, Bihar, Békés, Csanád, Temes, Torontál, Krassó, Nógrád, Zala, Somogy, Pest, Tolna, Posega, Verőcze és a sz[abad] kerületek.
A dolognak ily módon lett eldöntésével ismét megújult a k[irályi] városok egyenkénti voxa iránti óvakodás harcza,* melly közben PFANSMID, és KRICSKE között, némi személyeskedés is történt.
Az országgyűlés folyamán többízben heves viták zajlottak le a városi és megyei követek között a városok szavazati jogát illetően. (L. különösen a városi törvényszékkel kapcsolatos vitákat, Országgyűlési Tudósítások, II. k. 471. s köv. l. és e kötet 46. s köv. l.)
Ezután DUBRAVICZKYnek bizonyos eddig tapasztalt visza élések következésében tett azon inditványa, hogy a Földes úr által tulajdoni czimmel birt praedialis, és allodialis birtoktul dézma ne adassék, ha bár ez előtt adatott volna is, 17 vox ellen 28 voxal elfogadtatott.
HERTELENDY (Torontál) mint már megirtam, azon inditványt tette: hogy a melly helyek dézmáltatásának ususában nem volt eddig az Egyházi Rend, azok törvény által jövendőre is dézma szabadoknak jelentessenek.* – Ezen inditványra az adott alkalmat, hogy FRIM a protestánsoknak dézma alóli felszabaditásuk tárgyában szólván, olyasmit emlitett, mintha a Bánátusi gyarmatok csak kir. kegyelem által lennének, mint egy ideiglenesen, s mig az országban divatozó terheket megszokják, a tized alól felmentve. – HERTELENDYben ezen szavak aggodalmat szültek, s nehogy a Bánsági nép állapotja királyi önkénytől függő létnek mondatathassék, kivánta a Bánátusnak dézmátoli mentségét törvény által örökös biztoságba helyheztetni. – PALÓCZY pártolá, mert magának is aggodalma van, hogy a dézma alól törvénnyel feloldozott orosz, rácz, és oláh gyarmatokat, a venerabivis clerus szintugy beiktatta clericalis scontrójába, mint scontrában tartja azon sok titularis prepostságokat és apátságokat, mellyeknek puszta neveik is lapokat foglalnak el az országos schematismusban.*– Hertelendynek inditványa tehát, ugy a SOMSICSÉ is hogy a jövendőben benépesitendő helyek az adótul mentek legyenek, köz értelemmel elfogadtatott; ellenben JESZENSZKYnek és SZENTPÁLYnak azon inditványa hogy a jobbágy telken lakó nemesek tizedet adni ne tartozzanak, 13 voxal 26 ellen kisebb számban maradott.
Hertelendy aug. 25-i indítványáról olv. előbb, 458. l.
Schematismus inclyti regni Hungariae partiumque eidem adnexarum cum schematismo literario eiusdem indice subnexo pro anno 1836, Buda a címzetes apátokat 12–28., a prépostokat 35–41. l.-on sorolja fel.
Voltak még a következett napokban némelly aprób részletű inditványok is, – Igy RAVAZDY inditványba tette, hogy a mitől uri kilenczed nem jár (mint p. o. méh, bárány dézma, melly a mostani urbariom által eltörültetett)* abbol tized se adassék. Mivel azonban már általános megváltási kolcs kidolgozása van megálapitva, a töbség úgy vélekedett: hogy apró dézma, úgy az őszi s tavaszi ugar földek dézmálási viszonyainak kérdése magában megszünt, annak mindazáltal törvénybe tétele szükségtelen. – BEZERÉDY két inditványt tett: 1. Hogy az Egyházi Rend ne maga szedje bé a tized váltságot, hanem a megye pénztárába fizettessék, s Clerus onnan vegye kezéhez. – Ezen inditvány voxok töbségével el nem fogadtatott. – 2. Szem előtt tartván: hogy vannak plebánosok, kik dézmabeli sedecimábol* élnek, minthogy ezen hivatal oly fontos és tiszteletre méltó, oly nemes rendeltetésü, hogy midőn a RR a természetbeni tizedelést eltörülték, ezen néptanitók élelmét csonkitani kétségen kivül nem akarták, sőt rendes jó subsistentiájokrul gondoskodni bizonnyal kötelességöknek ismerik: kivánja tehát kijelentetni, hogy a tized iránti provisio addig foganatba nem fog menni, mig ezen plébánosoknak nem kármentéséről (mert a tized nem tulajdon s igy kármentésről szó sem lehet), hanem magas rendeltetésökhöz szükséges gondtalan jó subsistentiájokrul gondoskodni nem fognak. A töbség nem találta ugyan szükségesnek az inditványt törvénybe tenni, de nem azért, mintha belső érdemében ellenkezett volna, hanem azon oknál fogva, mivel ezeknek subsistentiájokrul ellátást tenni elannyira természetes kötelessége a Statusnak, hogy azt itt a dézma tárgyában kijelenteni részint felesleges, részint nem a maga helyén lenne, magában értetődvén: hogy ha az Eclesiasticum Operatum (hová ezen kérdés rendszeresen tartozik)* fel nem vétetnék, valamint az urbéri rendbeszedés tárgyánál előre kijelentették a RR, hogy hasonló esetben a véle szoros összeköttetésben lévő proportio tárgyát excerptim is felvették volna,* ugy itt is, a mi csak öszefüggésben van a tizeddel, azt minden esetre elintézik.
Az urbéri törvényjavaslat IV. cikkének 4. §-ában. (Iratok, I. k. 522. l.).
A tized Magyarországon általában a püspököt és káptalanját illette meg, negyedrésze azonban a helybeli plébánosnak járt, mint az első esztergomi zsinat 65. pontjából is kitűnik. A plébános része az újonnan alapított egyházaknál egyre csökkent s helyenkint már csak a quarta negyedét tette ki. Ez volt a sedecima amelyet IV. Béla 1255-ben biztosított a plébánosoknak. (Endlicher St.: Rerum Hungaricum Monumenta Arpadiana, Budae, 1849. 487. s köv. l.)
Az egyházi albizottság jegyzőkönyvének „de erectione et dotatione parachiarum utriusque ritus catholicarum” szóló részében tette meg javaslatát. (Protocollum consessuum sub-deputationis regnicolaris in ecclesiasticis et fundationalibus, ad mentem articuli 8-vi 1827. ordinatae. Pesthini. 39. s köv. l.)
A közösen birtokolt javak, jogok és jövedelmek felosztása, amelyet a rendek a polgári törvénykönyv tervezetének – tc.-ében szabályoztak. (A tárgyalásokat l. e kötet – s köv. l., a tc.-tervezetet Diaet. Extraser. 1834. CXIV.)
Megjegyzésre méltó hogy TARNÓCZY az inditványt elfogadván, minthogy ANDRÁSSY, PFANSMID és más némellyek is az inditványra voxoltak, de kárpotlás tekintetét emlegették; TARNÓCZY szükségesnek tartá magát kimagyarázni, nehogy Andrássyval egy véleményen lenni képzeltessék. Kijelenti tehát hogy ő midőn az inditványt elfogadta, kárpotlásrol, vagy küldőire, avagy a szegény adózó népre háritandó új teherről nem is álmodott, hanem elfogadta az inditványt; nehogy valaki malitiábol azt foghassa a RRre, hogy nem akartak a plébánosok subsistentiájáról gondoskodni; ő pedig akar gondoskodni, s kivánja, hogy a gazdag püspökök és canononokok szerfeletti jövedelmeinek helyesb felosztása forditassék a plébánosok élelmének javitására. – Ezen elvnek ANDRÁSSY ellene mond, de PRÓNAY által az 1723: 71. törvényre* utasitatik.
A törvénycikk felhatalmazza királyt, hogy lefoglalhassa és az egyházak restaurálására fordíthassa azon prelátusoknak, egyházi javadalmasoknak a jövedelmét, akik a gondjaikra bízott egyházi birtokokat, épületeket pusztulni hagyják.
