c) 1834 szeptember 2 Kerületi ülés. Tárgy: [I.] Kölcsey felszólalása a királyi resolutióval kapcsolatban a törvények magyar nyelv…
c)
1834 szeptember 2
Kerületi ülés.
Tárgy: [I.] Kölcsey felszólalása a királyi resolutióval kapcsolatban a törvények magyar nyelve érdekében. [II.] Az úrbéri törvénycikkekre érkezett királyi resolutió vizsgálata: az I. tc. 1–3. §-ait érintő megjegyzések.
1834 szeptember 2
Kerületi ülés.
Tárgy: [I.] Kölcsey felszólalása a királyi resolutióval kapcsolatban a törvények magyar nyelve érdekében. [II.] Az úrbéri törvénycikkekre érkezett királyi resolutió vizsgálata: az I. tc. 1–3. §-ait érintő megjegyzések.
September 2-án kerületi ülés. Elnökség Dókus és Ghiczy. – Napi rend: Az Urbér tárgyában 1833 esztendei November 30-án felterjesztett 8 t. czikkelyekre,* 1834 Augustus 28-án költt s Augusztus 30-án publicált Királyi Válasz.*
Iratok, I. 479. s köv. l.
Iratok, III. k. 29. s köv. l.
KÖLCSEY: Mielőtt a RR ezen kir. válasz pontonkénti visgálatába bocsájtkoznának, emlékeztetést tőn, hogy ez országgyülése kezdetével első törekedésök volt a RRnek honni nyelvünknek törvényes polczra állitását eszközölni.* Emlékeznek a RR, mennyit kelle küzdeniök, mig kivivhatták, hogy azon felirásuk a Királyi Székhez jutott, melly által törvényeinknek magyar nyelven alkotását szorgalmazták,* – emlékeznek arra is hogy már másod izben hasztalan sürgeték a királyi választ.* Ez ugyan mai napig sem érkezett meg, de a napi renden lévő kir. Resolutio még is némi választ foglal magában, mert általában csak a latin szerkeztetéshez lévén alkalmazva,* s a szintén felterjesztett magyar szerkeztetés halgatással elmellőztetvén, az Ország Rendei legméltób kivánsága figyelemre nem méltattatott, s ámbár világosan felterjesztették a KK és RR hogy ha valaha, épen most a rendszeres törvényeik alkotásánál van magyar nyelvü törvényre szükségünk, s félő hogy ha ezeket ismét Látiumnak holt nyelvén alkotjuk, nemzetiségünk valódi kifejlése századokra hátralöketik; még is a kormány, a mint látszik, magyar törvényről tudni sem akar. Mi ennek az oka? nehéz lenne kitalálni, habár annyi időt forditanánk is reá, mint a kormány ezen sok tekintetben kedvetlen Resolutio kidolgozására forditott. Mert ugyan is magának a kormánynak érdeke azt látszatik kivánni hogy egy nyelv egyesitse nemzetünket, különben elvégre csak ugyan ama fenyegető éjszakí hatalom vas karjába veszünk. A világnak boldog és boldogtalan, szabad és szolga népei tulajdon nyelvökön olvashatják törvényeiket, s talán csak mi vagyunk egyedül nem csak Europában, de az egész világon, kiknek törvényei egy idegen, s a mi több, holt nyelven hozatnak. Mit mondana Bécsnek utolsó polgára, ha az őt kötelezendő törvények s kormányának mindennapi rendelései, mellyeket, hogy engedelmeskedjék, értenie kell, holt nyelven iratnának! s im csak egyedül mi vagyunk széles e világon ily boldogtalan helyzetben, és miért? alkalmasint csak azért, hogy a törvénynek megértése továbbá is egy különös tudomány, egy különös nép osztálynak tulajdona legyen, s a nemzet tömege soha se értse, mi az ő jusa, mi az igazság? hanem mindenben másnak magyarázatára szorúljon. Mig ez igy marad, soha szabadok nem leszünk, mert minő szabadság ez? melly csak azt sem engedi, hogy a nemzet tulajdon nyelvével élhessen. El meri bátran mondani, hogy mi a nyelvre nézve szolgaságban vagyunk, s oly szolgaságban, mellynél lealacsonyitóbbat, léleköldöklőbbet nevezni sem lehet. Ujitsuk tehát a felirásra való válasz elején kívánságunkat, hogy már valahára nyelvünkön irott törvényünk legyen, mellyet a nemzet értsen, s értvén be is tölthessen.
Már az 1832 dec. 23-i kerületi ülésben hangzott el felszólalás a magyar nyelv ügyében. (Oszággyűlési Tudósítások, I. k. 28. s köv. l.)
Az 1833 márc. 30-i feliratot l. Iratok, I. k. 156. s köv. l. (V. ö. Országgyűlési Tudósítások, I. k. 53. s köv. l.)
Az 1833 júl. 27-i és 1834 máj. 28-i feliratokkal. (Iratok, I. k. 319. s köv. l., III. k. 9. s köv. l.)
Az úrbéri törvényjavaslat az országgyűlés magyar és latin párhuzamos szöveggel terjesztette fel.
SOMSICS és mások ezt köz kívánságnak nyilatkoztaták, mire rokon érzelmü felkiáltás következvén Kölcseynek indítványa köz értelemmel fogadtatott.*
Az alsótábla izenetének és feliratjavaslatának Kölcsey indítványa szerint megfogalmazott bevezető szakaszait olv. Iratok, III. k. 116., 143. s köv. 1.
[II.] Következett már most a Resolutionak részletes felvétele. – Az Elnökség jelenté: hogy Palóczy és Dessevvffy kerületi jegyzők a RR megbizása következésében aként osztották fel a munkát magok között, hogy a négy első czikkelyeket Dessewffy, a négy utolsót pedig Palóczy fogja referálni. Most tehát DESSŐFFY olvasá az első pontot, melly:
Az 1-ő törvény czikkely rubrumát* tárgyazza. – Erre nézve azt javalja ő Felsége: hogy miután a szabad költözködés már ennek előtte megállapitva s nem csak a RR javallatának rubrumában emlitett jobbágyoknak (colonis) de minden nemü alattvalóknak (subditis) megengedtetve lenne,* a rabrum eként változtassék: De modo et ordine in casibus migrationis subditorum observando, ejusque consectariis. – Ez köz értelemmel fogadtatott.
Ez így hangzik: "De libera migratione colonorum, eiusque consectariis.(Iratok I. k. 481. l.)
Az 1791:35. tc. biztosította a szabad költözést „omnibus colonis aut subditis”
Az 1-ő §-nak praeambulumát, t. i. Ut in sequelam art. 35: 1790/1. mutuae inter Dominos terrestres et Colonos correlationes legali et stabili ratione definiantur, statutum est, minthogy általános kifejezésével tul terjed az ezen 1-ő törvény czikkelyben foglalt tárgyon, Ő Felsége kihagyatni kivánta.* – A RR MARCZIBÁNYInak némi ellenzése után, BERNÁTHnak azon észrevétele mellet hogy ezen szavak az egész Decretum elő szavában megemlitethetnek; ezen kihagyásban is megegyeztek.
A kihagyást az alsótábla 1833 júl. 16-i országos ülésben már a personalis is javasolta, (Országgyűlési Tudósítások, I. k. 565. l.)
Az 1-ő §. igy kezdődött: A jobbágy, vagy zsellér telkek haszonvételéből folyó jobbágyi kapcsolat az elköltözött jobbágyra nézve magátol megszünvén. – A Felség ezt is kihagyatni tanácsosbnak vélte mind azért, mivel sem elegendő világos, sem a dolgot ki nem meriti.*
Iratok, III. k. 30. 1. – A kifogásolt szavak elhagyását arra utalva, hogy nem helyes a törvénycikket mindjárt a jobbágyi kapcsolat megszűnésével kezdeni, az 1833 szept. 12-i főrendi ülés is kívánta, a kerületi ülés szept. 23-án azonban a kívánságot elutasította. (Országgyűlési Tudósítások, II. k. 139., 214. l.)
PALÓCZY ellenzé a kihagyást. Ezen szavaknak czélja az vala, hogy kimondassék, miképen a kötelességeit teljesitő jobbágy szabad ember, és senki által le nem tartóztathatik. Combinálván a RR ezen resolutiót, tudni fogják, hogy a materialis engedélyeket nem csak elfogadta a kormány, de meg is bővítette, ellenben mellyek moralis jogokra, politicai jusokra, a nép felemelésére czéloztak, mind vagy elvetette, vagy bizontalan időkre elhalasztotta, bajos tehát a munka elején mindjárt egy moralis szabadság kimondását elhagyni. – BEZERÉDY hasonló kép vélekedett. Ezen szavaknak a jobbágyság egész alakjára befolyása van. Ártani nem árthatnak, ellenben a dolognak valódi elő terjesztésére szolgálnak, és igy ki nem maradhatnak. – Ellenben SZABÓ egy részről tökéletlennek tartja a kérdéses kifejezést, mert ha tartozásainak leróvása nélkül költöznék el a jobbágy, a kapcsolat meg nem szünhetnék, más részről pedig a jobbágyság javára sem elegendőnek itéli, mert ha nem költözik is el a jobbágy, teljesitvén mindazonáltal kötelességeit, minden tetteire nézve tökéletesen szabad ember. – Szóllottak még K. HORVÁTH, és MARCZIBÁNYI, mind ketten a kihagyás mellet, minthogy az igen természetesen áll, hogy a ki jobbágy lenni megszünik, annak jobbágyi kapcsolata is megszünik. A kihagyás tehát elfogadtatott. – Egyébiránt a §-nak többi része a resolutio által is jóvá hagyatott.
A 2-ik §. iránt két észrevételé van a Kormánynak: 1. Hogy ezen kezdő szavak: rectus migrationis ordo deposcit ut mint feleslegesek ki hagyatassanak; ezen kihagyásban a RR is meg egyeztek. 2. Azt kívánta: hogy a jobbágy költözni akaró szándékának béjelentésére nézve az 1791: 35. czikely* rendelete maradjon meg, ne pedig 1-ő September tüzessék ki végső határnapúl, mint a RR kivánták. – Erre nézve a RR továbbá is maradtak a magok véleménye mellet, sokkal jobbnak, s mind földes urra, mind jobbágyra nézve könyebnek itélvén, ha őszel teszi a jobbágy felmondását, és Gergely napkor költözik el, mint ha bétakaritott termésével őszkor tartoznék költözködni.*
A törvénycikk értelmében a jobbágy szándékát, hogy el akar költözni, Szt. Mihálynap körül köteles bejelenteni földesurának s azután Gergely pápa napján (márc. 12.) távozhat el.
Őszi költözésről nem volt szó, a resolutio a bejelentés régi időpontjának megtartását kívánta. (Iratok, III. k. 30. 1.)
A 3-ik §. elejét, melly igy szóllott: Ha a földes úr elbocsájtó levelét, mellyet csak az 1-ő szakaszban érintett okbul tagadhat meg, ki nem akarná adni, – a Kormány igy kivánta módositatni: Si Dominus terrestris mox atque subditus migrare volens in sensu § 1-i et 2-i incumbentes sibi obligationes expleverit, dimissoriales extradare nollet. – Ez DEÁK és NAGY PÁL, némi ellenzése után (kik a javallatnak a 2-ik §-ussal ösze vetésében vitiosus circulust találtak) elfogadtatott. – A szakasznak többi részét, mellyben az foglaltatik hogy ily esetben a jobbágy dimissonialis nélkül is, magának az alispánnak bizonyitványával elmehet, a Kormány ugyan elfogadta; mind az által ahol arrol van szó hogy az alispán tartozik a dolog folyamatját fine superrevisionis a gyülésnek fel jelenteni, a superrevisio szót revisio szóval kivanta felcseréltetni.* A RR azonban úgy vették fel a dolgot hogy az elbocsájtó levelet megtagadó földes úr cselekedetét az alispán revideálja, és igy ennek factumát természetesen a gyülés superrevideálja; azon aggodalom által vezéreltetvén tehát, nehogy a kormány javallotta módositásbol azon ösméretes re interea integre servata következzék, vagy is az alispánnak s gyülésnek tette a Helytartótanács superrivisiója alá bocsájtatván, addig a jobbágynak költözése akadályt szenvedjék, 31 voxal 17 ellen a magok szerkeztetése mellett maradtak.
Iratok, III. k. 30. 1.
Ezen munkálat September 3-án folytattaték. A legnevezetesb két végzés: hogy a kormánynak azon kivánsága, zárattatnának ki a compossessorok is a jobbágy telek haszonvételének megvásárlásából; el nem fogadtatott, – továbbá hogy a 6-ik §-nak azon szavaibol, melly a jobágy telek usufructuatióját megvásárló vevőnek kötelességévé teszi hogy minden determinanda köz terheket viseljen, – a determinanda szó a szerkeztetésből kihagyassék; ezt a RR szintén el nem fogadták, hanem determinanda szót Articulo T. determinata kifejezéssel cserélték fel.*
A vitáról részletesebben a következő szám szól.
Balogh, Nagy Pál, Ghéczy, Szent Iványi hoszasb távollét után megérkeztek, Sárközy haza ment.
