c) 1835. február 13. Kerületi ülés. Tárgy: Az utolsó főrendi izenetek a vitás úrbéri pontokkal kapcsolatban.
c)
1835. február 13.
Kerületi ülés.
Tárgy: Az utolsó főrendi izenetek a vitás úrbéri pontokkal kapcsolatban.
1835. február 13.
Kerületi ülés.
Tárgy: Az utolsó főrendi izenetek a vitás úrbéri pontokkal kapcsolatban.
Február 13-án pedig a RR kerületi ülést tartottak Széll és Roskoványi elnökségük alatt. Napirenden voltak a fő RRnek urbér tárgy iránti izeneteik. A bolt jusra nézve meglévén a felirás iránti egyesülés, semminemű észrevétel nem fordult elő. – Az úriszék iránt igen nagy szótöbbséggel elhatározták a RR, hogy az urbéri perekben kifejezést el nem fogadják, hanem úr és jobbágy közti kérdések kifejezésnél maradnak. Sclavoniára nézve azonban szintén megkészült ugyan a felirás iránti egyeség, mindazáltal a fő RR izeneténék kifejezései némi vitatásokra nyujtottak alkalmat. – Azt mondják ugyan is a fő RR, hogy magokévá tevén a KK és RR azon értelmét, melly szerint itt a kérdés diplomaticai érdeme eldöntés alatt nincs, az úrbér siettetése tekintetéből nem ellenkezik a felirást, teljes bizodalmat helyheztetvén Ő Felségének igazságszeretetébe, mellyhez képest a dicső kormánya alatt levő tartományoknak jusait minden részrehajlás nélkül fogja pártolni. – Erre
BALOGH azt, hogy Ő felségének a törvényhozásban része van s hogy megegyezése nélkül törvényt hozni nem lehet, mostani állásunkban elösmeri, ámbár a kormány vetóját korlátozva látni kívánná; de hogy a két tábla között mintegy itéletet hozhasson, s biró legyen közöttünk, azt soha és egyátaljában el nem ösmeri s amennyiben a fő RR izenete oda látszatik vágni, hogy Ő Felségére mint egy tribunalra hivatkoznak, azt szó nélkül nem hagyhatja, s eránta a RR ellenkező értelmét, s nemzeti jussaikhoz való ragaszkodásukat, a válaszizenetben kifejeztetni kivánja.
SOMSICS ezen észrevételt folytatván hozzáadja, hogy constitutionalis országban csak az az igazság, amit a törvények mondanak, Ő Felségének igazságszeretete is tehát csupán a törvények teljesítésére terjedhet. Ezt a fő RR-nek azon kijelentéssel kivánja válaszúl adatni, hogy ha ők magános nézeteikhez ragaszkodnak, mi a törvényhez ragaszkodunk s attól, és azon épült meggyőződésünktől soha el nem állunk. – BÁRÓ PRÉNYI hasonló értelemben szóll s megvallja, hogy a fő RRnek azon átalkodottságát, mellyel az ország jusait kétségbe hozni törekszenek, csak annak tulajdonítja, hogy az 1751-ki czikkelyt* figyelemmel meg nem olvasták.
Rendi értelmű magyarázatát l. előbb, 199. old.
BERNÁTHnak (aki nem régiben érkezett visza hosszas távollét után) Balogh előadása következésében, kettős észrevétele van: 1.) A fő RR előbbi véleményekhöz ragaszkodván most is azt látszanak hinni, hogy a Szerémség s a kérdéses 3 megye nem Magyarországnak egészitő részei. Én ezen állitásukat dönthetlenül tagadom, s az 1751-ki czikkelyre támaszkodom. Ott a visszacsatolás tárgyában kirendelt országos biztosság nem adhatá bé jelentését, mert az ország nádorának közbejött halála* miatt az acták regestrálva nem voltak. Hanem az egri püspök, mint azon commissio tagja jelentette, hogy a Szerémségnek, s a kérdéses 3 megyéknek országunk világos jusa szerint az országhoz visza kapcsolása mindenekben úgy történt, amint az előbbi diaeták kivánták, és csak ezen jelentés után nyugodtak s állapodtak meg az Ország Rendei.* – A 2-ik észrevétele mind a 3 tárgyat együtt érdekli. A fő RR azért állanak különböző véleményök mellett is a felirásra, mivel az ország népsége már nagyon várja az urbéri tanácskozások bérekesztését. Mit akarunk mi a bolt taxákkal? azt hogy a nép önkényes sarczolások által ne terheltessék, s jobbléte ez által is eszközöltessék. A fő RR ellenben a nép jobblétével nem gondolnak, hanem egyedül a siettetés elvéből indulnak ki. A szónok pedig ezennel kijelenti, hogy ő a siettetés elvének sem a nép jobblétét, sem az úriszék tárgyában a biróságnak oly nemű elszerkezését, hogy tőle részrehajlás nélkül igazságot remélni lehessen, sem végtére a most kérdésben lévő tárgy iránt országunk integritását soha fel nem áldozza, valamint azt sem látná jónak, hogy 51 jurisdictióval kezdjük meg a diaetát s 48-al végezzük.*
Három héttel az 1751-i országgyűlés előtt halt meg 88 éves korában Pálffy János. nádor, a szatmári béke létrehozója; utódjául a rendek az országgyűlés megnyitása után Batthyány Lajos grófot választották meg, aki 1765-ig töltötte be a nádor tisztet.
Az 1751. évi országgyűlés visszacsatolási bizottságának iratait l. OL Arch. Regn. Lad. T., Fasc. NNN, 94. sz. alatt.
A főrendek álláspontjának győzelme esetén ugyanis elismerést nyerne a szóban forgó három megye Horvátországhoz tartozása s ezért követeiknek sem lehetne helyük a magyar országgyűlésen.
PÉCHY és SZLUCHA ellenben nem aggódtak a fő RR izenetének tartalma felett, mert nem látják, hogy Ő Felsége biróskodására hivatkoznának, hanem egyedül bizodalmat fejeznek ki a Felségnek igazságszerete iránt. – ANDRÁSSY hasonlókép nemcsak nem aggódik, sőt örvend rajta, hogy a Felség igazságára hivatkoznak a fő RR; mert ha igaz az, hogy a múlt dolgokra nézve constitutionalis országban csak az lehet igazság, ami törvénnyel megegyezik, Ő Felségéről sem lehet feltenni, hogy más igazságot akarhasson, mint amelly törvényeinken sarkallik.
PÁZMÁNDY azonban szükségesnek itélte válaszúl adatni a fő RR.-nek, hogy a KK és RR minden esetre szorosan a törvényhez fognak ragaszkodni. PALÓCZY hasonlókép szükségesnek vélte a feleletet, mert nem csak Grossinger mondja azt máglyára (rogusra) érdemes könyvében, hogy a mi törvényhozási befolyásunk csak könyörgés,* hanem a fő RRnél is hallottunk már ilyen forma thesist védelmeztetni. – PRÓNAYnak gyengéded érzelme még egy más szemrehányást is vesz észre a fő RR izenetében; azt tudniillik, mintha részrehajlással akarnák a Statusokat vádolni, holott ő nekiek lehetne méltán részrehajlást vetni szemökre, mert kezdettől úgy vitték e dolgot, mintha adatokat kivántak volna Croatiának kezére szolgáltatni.
Grossinger (Grossing) Franz Rudolf (1751–1830) osztrák közjogász. Ius publicum Hungariae (Halle, 1786.) c. hirhedtté vált munkájában II. József érdekében a magyar királyi hatalom abszolút voltát igyekezett bizonyítani.
GR. LA MOTTE szintén nem véli ugyan felelet nélkül hagyhatónak a fő RR izenetét, a dolgot azonban egy kissé más szempontból tekinti. Azt mondják t.i. a főrendek, hogy a kérdéses 3 megyék hová tartozásának kérdését nem akarják (amint mi sem akarjuk) itt érdemileg eldönteni. Mi szükség volt tehát a Felség igazságszeretére hivatkozniok? A tárgy érdeme végett nem volt szükség, mert azt eldönteni nem akarják, a két tábla véleménye közötti különbség miatt szintén nem, mert erészben senki biráskodásának helye nem lehet. És igy a Felség igazságszeretetére való hivatkozás helytelen is, és tárgy nélkül is szűkölködik. – Ezen nézetet VAY s EÖTVÖS M. pártolák, B. PRÉNYI szintén hozzá nyilatkozott. BALOGH hasonlóképen. Jaj! ugymond azon nemzetnek, melly a maga jussainak igazságát a kormánytól várja, s azoknak oltalmát ön erejében fel nem leli. A szónok itt semminémű igazságszolgáltatásnak helyét el nem ösmeri, s különben is világos összeütközést lát a dologban midőn egyrészről igazságszeretetre látunk hivatkozni s azt is halljuk, hogy ezen igazság a törvény teljesitésében áll, másrészről pedig előttünk állanak országos sérelmeink halomzatjai, mint a törvényeken ejtett sebeknek meg meg annyi bizonyságai.
Eként a komáromi s gömöri inditvány* körül pontosodván össze a többség véleménye, a kettő közül a választás voxolásra tűzetett és szótöbbséggel Pázmándynak javaslata lőn elfogadva.
Pázmándy és Gr. La Motte véleménye.
A fő RR február 11-én és 14-én tartott üléseikben az urbéri felirás stylusának rostálgatásával foglalatoskodtak, mellyet a tárgy érdemében való megegyesülés alkalmára az egész urbér iránt feltartattanak; s ami nevezetesen a felirásnak Kölcsey javaslatára elfogadott bévezetését illeti, mellyben az iránt jelentik ki a KK és RR fájdalmukat hogy a kir. resolutio az ország Rendei buzgó óhajtásának ellenére ismét nem hazai nyelven iratott:* ámbár a fő RR ezt külön felirás útján már tractatus alatt lévőnek,* az ismétlést tehát nem e helyre tartozónak vélték, a NÁDOR javaslatára mindazáltal, siettetés tekintetéből ellenzésektül elállottak.
Kölcsey felszólalása és javaslata az 1834. szept. 2-i kerületi ülésben hangzott el. Vö.: Országgyűlési Tudósítások. III. köt. 479. kk. – Az izenet és feliratjavaslat Kölcsey indítványa szerint megfogalmazott bevezető részét l.: Iratok. III. köt. 116, 143. kk.
A magyar nyelven történő izenetváltás, feliratok, kir. válaszok és törvényszerkesztés ügye már szinte az első tárgyalási naptól kezdve foglalkoztatta az országgyűlést s ebben a tárgyban készült el többszörös izenetváltás után az egyik első felirat is a királyhoz 1833. márc. 30-án. L.: Iratok. I. köt. 156. kk.
