c) melly ott egyedül Gr. Csáky szepesi főispány által pártoltatik.
c)
melly ott egyedül Gr. Csáky szepesi főispány által pártoltatik.
melly ott egyedül Gr. Csáky szepesi főispány által pártoltatik.
Országos ülés a fő RRnél.
Itt a most áthozott izenetek nyomban tanácskozás alá vétettek, mégpedig először az úrbéri tárgyat illető. – Minthogy a fő RR már elébbi alkalommal* kijelentették, hogy az egyesülést nem nyertpontok iránt a KK és RR elveiben ugyan nem osztoznak, mindazáltal a fejedelem igazságszeretetébe vetett óvásuk mellett a felterjesztést nem gátolják, ezen elhatározásuk most sem változott, sőt a TÁRNOK azon hasonlítással élt, hogy ő házi körében tulajdon gyermekei közt sem arrogálja magának, hogy az utolsó szó mindenben az övé legyen. – Annakokáért a RR izenetének pontonként lett felvétele után közértelem szerint csupán szóbeli válasz küldetett a RRhez oly értelmű, hogy elébbi elveikhez ragaszkodnak ugyan a fő RR, mindazáltal nem ellenzik, hogy a felirás úgy, amint a Karok és RR akarják, felterjeszttessék.
Az úrbéri tárgy előző főrendi vitáját l. előbb, 489. kk.
Ezután nyomban pertractatioba vétetett a felirások boritékán használtatni kivánt czimzetet tárgyazta izenet.
Az ORSZÁGBIRÁJA ugy vélekedett, hogy erre nézve időközben nagyon változott a két tábla helyzete. – A KK és RR még nem tudták, valjon reá fog e ezen tábla a felirásra állani, melly a királyi czim eránt inditványba hozatott? Az egyesülés idő közben megtörtént,* s a szónok alapos reményt táplál, hogy a KK és RR tapasztalván a fő RR egyesülési készségöket, annak viszonzásául jelen kivánságuktól önként el fognak állani. Ő tehát a dolog érdemének további vitatása nélkül csupán ezen bizodalmas nyilatkozást kivánja a RRnek válaszul adni.
L. előbb, 489. old.
Ezen javallatot köz helybenhagyás követé, melly azonban bár közönséges értelmet látszott is kifejezni, Gróf CSÁKY KÁROLYt, Szepesnek örökös és valóságos főispányát vissza nem tartóztathatá, hogy keblének érzelmét, s lelkének meggyőződését magyar egyenességgel ki ne nyilatkoztassa. Ki is honi nyelven ily értelemben szóllott: Én belátásom szerint azt tartom, hogy amit a KK és RR kivánnak, abba bé lehet, sőt bé kell ereszkednünk anélkül, hogy Ő Felségének resolutióját nem mondom bé várnunk, de csak ki is kérnünk szükséges lenne. Mert én ezt csak ugy nézem, mint az eddig közbejött fogyatkozásnak kipótolását, melly egyedül csak mireánk tartozik, s amelly pillanatban észrevétetett, helyrehozása azonnal foganatba vehető. Amelly fogyatkozás a királyi czimre nézve a kormány részéről közbejött, annak kipótolása felirás utjára tartozik, mit a KK és RR el sem is mulattak. Ami pedig minket magunkat illet, ha mi eddig nem azon czimmel tiszteltük Ő Felségét, melly őtet mint magyar királyt tagadhatlanul illeti, ez magános hibánk, mellynek helyrehozása nem annyira szabadságunkban, mint mulhatatlan kötelességünkben áll, s ha lenne e részben valami, ami felirásra tartozhatnék, az nem lehetne más, mint hogy engedelmet kérjük Ő Felségétől, hogy törvényes czimjét ekkorig megadni elmulasztottuk. Ez az én meggyződésem! (E teremben rég hallott hangos éljen! az auditorium soraiból.)
GR. PÁLFFY tárnokmester czáfolgatásban bocsájtkozik azt állitván, hogy a tractatus alatt lévő felirás és ezen tárgy tökéletesen egyez, s hogy a RR magok elösmerték, miképen a királyi czímzet kérdése felirás utjára tartozik. Tagadni senki sem fogja, hogy a Felség nekünk 1-ő Ferdinánd névvel irta eddigi rescriptumait, mi ily czim alatt küldöttük felirásinkat,* a factum tehát megvan, s azt egyoldalúlag változtatni nem lehet. Az 1830-ki példa semmit sem nyom, mert akkor még Ő Felsége császár nem volt. Azóta változott a körülmény, s a czimnek aszerinti változtatását Európa sok százados példája igazolja. Végre kijelenti, hogy ha valami képes lett volna a fő RRket reá birni ezen kivánság elfogadására, bizonnyal legnagyobb inditó ok lehetett, hogy miatta a hódoló tisztelettel vegyes örvendezés és jókivánatok kijelentése el ne maradjon. De oly fontos ok állott ezen oly annyira óhajtott kijelentéshez kötött feltételnek el nem fogadására, hogy ha akkor nem állottak reá a fő RR, nincs ok, melly őket többé elfogadásra birhatná.
Vö. a 459. old. 19. jegyzetével.
Gróf CSÁKY a Tárnok deák beszédjére deákul felelt ily értelemben: Én e tárgyat nem tekinten újitásnak, nem tekintem változtatásnak, hanem a közbejött hiba helyrehozásának, melly abból természetesen következik, hogy eddig tisztünkben úgy amint kellett volna, nem jártunk el. Látom egyébiránt, hogy a fontos tárgy nagyon sietve vitetik, én óhajtanám hogy az izenet szokás szerint köziratra bocsájtassék, s nekünk idő engedtessék az actáknak egybevetésére s a RR okáinak megfontolására.
A fő RR soraiból ellenkező értelemre mutató felszóllamlások hallatszottak. – B. PRÉNYI kinyilatkoztatja, hogy ha érdemileg kellene a dologhoz szóllani, ő is látna különbséget a felirás és ezen tárgy között, de ezúttal jónak véli az Országbirája által javallott középutat elfogadni. Ami közfelkiáltással helybe hagyatván
a FŐHERCZEG NÁDOR azt végzésnek jelenté. Egyébiránt a Gróf Csáky előadására ezeket jegyzi meg: Nem lehetek egy véleményben arra nézve, hogy itt nem új inditvány, s nem változtatás forogna kérdésben. A kérdés csak az, hogy miután a király valamelly czimzettel él, s későbben császári méltóságra is lép, nemde a történet iratok egybehangzó bizonsága szerint czimzetjét megszokta változtatni? Ez oly világos dolog, hogy azt tagadni teljes lehetetlen. Azzal sem érthetek egyet, hogy eddigi felirásaink például nem szolgálhatnak. Vagy fontos a czimzet, vagy nem az. Ha igen, ugy nem lehetek a Te[kinte]tes RR iránt annyira igaztalan, hogy rólok, kik mindent oly szorgalmatosan meg szoktak vizsgálni, feltehetném, hogy amit fontosnak itélnek, az figyelmöket már az első felirás alkalmával elmellőzhette. Azon tiszteletnél fogva tehát, mellyel a KK és RR eránt viseltetem, azt kell hinnem, hogy a boriték czimzetét különös fontosságu tárgynak nem tekintették. Mit cselekesznek tehát most? Via facti tesznek változtatást, én pedig a via factitól minden alkalommal, de különösen alkotmányos országban irtódzom, s azért úgy hiszem; nincs egyéb hátra, mint az Országbirájának véleményét elfogadni.
Tegnap és ma nem lévén a fő RRnek országos ülésök, ezen válasz a Rendekhez még át nem küldetett.
