b) A KK és RR kerületileg erre nézve mind a két felirás mellett megmaradnak.
b)
A KK és RR kerületileg erre nézve mind a két felirás mellett megmaradnak.
A KK és RR kerületileg erre nézve mind a két felirás mellett megmaradnak.
Kerületi ülés július 9-én.
Elnökség: Szalopek és Szirmay. Felvétettek a főrendeknek legközelébbi válasz izenetjeik. – És pedig
I-ör harmadik válaszizenetjök a cortesia eránt,* mellyben a RRket vagy kivánságoktóli elállásra, vagy legalább valamelly elfogadható középútnak javallatba tételére felszólítják.
L.: Iratok. IV. köt. 343. kk.
FRIM a következő középútakat javallotta: 1. Irassék a név minden sorszám nélkül, ez ugy is egész 1566-ig igy volt divatban. 2. Vagy minden név nélkül, mint Poszavecz minap javalla,* s javallatát most is megújitá, – vagy 3. kéressék meg a Nádor, hogy találjon módot a repraesentatiók feljuttatására, – vagy 4. választmány neveztessék, melly a felirásokat mint valamelly instantiát in patenti* bényujtsa.
Poszavecz javaslatát l. előbb, 557. old.
Azaz: nyitva, boríték nélkül, közvetlenül az uralkodó kezéhez.
BERNÁTH mind ezen javalt medius terminusokat csak oda látja kimenni, hogy Magyarország Rendei, Felséges Királyuknak, magyar királyi névvel nevezéséről lemondanak. Ezt pedig nem tehetjük anélkül, hogy a közvéleményt, mellyben a KK és RR jelen kivánata országszerte viszhangra talált, magunk ellen ne forditsuk, és az arithmeticai igazságot, melly szerint aközt, hogy 4 és 1 = 5, nincs medius terminus, szolgailag meg ne tagadjuk. – RAGÁLYI hasonló értelemben szólva most is csak azon szempontból indul, hogy a historiai igazság diaetalis tractatus tárgya sem lehet, s hogy a historiai igazság kimondását független nemzettől megtagadni lehetetlenség.
KLAUZÁL figyelemmel megolvasván a fő RR válaszát, megegyezésök felől kétségbe teljességgel nem esik. Mert miután magok elösmerik, hogy Ő Felsége a magyar királyok sorában V-ik Ferdinánd légyen, hogy 1830-ban a koronázási emlékpénzek ezen czimzettel verettek, az ország Rendei akkoron szint azon czimzettel repraesentáltak, s a hódolatunkat tolmácsoló küldöttség is hasonlón tette jelentését: ha elösmerésökkel követeltségben akarnak maradni, a RR kivánatát tovább ellenzeniök nem lehet. Nem is áll ellent az, hogy ekkorig a felirások más czimzettel írattak. A szónok ugyan e felől maiglan is kételkedik, részint mivel Ő Felsége legelső rescriptumában magát 1-ő Ferdinándnak maga sem nevezé, részint mivel a fő RR magok sem állítják tevőlegesen, hogy a felirások e czim alatt történtek (mert a válaszizenetben csupán annyi mondatik hogy az eddigi felirások nem V-ik Ferdinánd czimmel bocsájtattak el) de ha ugy lenne is, az minden esetre a KK és RR megegyezése nélkül történt.* Nekik ugyanis kétségeskedniök nem lehetett, hogy az expedialó itélőmester, aki az országos végzéshez tartozik magát alkalmaztatni, az 1830-ki állapodást maga hatalmával meg nem változtatja, s ha mégis meg változtatá az ő személyes hibája a RRkre kötelezést nem vonhat; különben azt kellene állitanunk, hogy ha az itélőmesternek Ő Felségét 15-ik Ferdinándnak tetszett volna nevezni, ez az ország Rendeit a hiba megigazitásától szintén eltiltaná. A fő RR által ellenvetett via facti tehát egyáltaljában nem áll, de különben is a fő RR ezen egyetlen egy argumentumjoktul, mellyel elveinknek elösmerése után harczolnak, magok magokat megfosztották, midőn a RRket középútra szóllitják fel; mert bárminő lenne is azon középút, a fő RR által követelt eddigi szokást csakugyan megváltoztatná. És így magok elösmervén, hogy változtatás történhetik, kéntelenek lesznek a változtatások közt abban megnyugodni, mellyet az általok is czáfolhatlannak elösmert historiai igazság, s nemzetünk függetlenségének érdeke parancsolva kiván.
Minderre l. különösen a jún. 11-i ülések vitáit, 491. kk.
A KK és RR 2 megye távollétében, háromnak nem szavazása mellett 31 megye s a Hajdu kerület voxával 14 megye, az Egyházi Rend, s a Jászkun kerület ellen, előbb végzésöknél most is megmaradtak, s a választ a csongrádi követ előterjesztéséhez alkalmazni határozták.*
A rendek e tárgyban készült negyedik izenetét l.: Iratok. IV. köt. 348. kk.
II-or felvétetett a szóllás törvényes szabadságára nézve sérelmül felhozott első tárgyban (B. Wesselényi iránt) költ válaszizenet.*
A főrendi válaszizenetet l.: Iratok. IV. köt. 344. kk.
ALMÁSY (Heves) a főrendi izenet elveit taglalva felveszi. Azt állitják, ugymond, 1-ör a fő RR, hogy szóval is lehet hűtelenségi vétket elkövetni, – Én ezt az 1723: 9. törvény* világos értelmére támaszkodva egyenesen tagadom. Ha azt mondaná, a most idézett törvény, hogy lingva semet erigentes et verbis opponentes hűtelenségi vétekbe esnek, akkor igaz lehetne a fő RR állítása. De midőn csak erectiorul és oppositiorul beszél, azt szavakra sem philosophiai, sem grammaticai értelemben vonni nem lehet. Hogy az oppositio törvényes értelmére még magános perekben is valóságos ellenállás és erőszakos hatalom nyilatkozás kivántatik, ezt már minapában megmondottam,* most csak annyit teszek hozzá, hogy az Ő Cs. Kir, Főherczegsége, országunk Nádora elnöksége alatt, a főrendi tábla számos tagjainak részvételével munkálódott országos küldöttség a Criminalis Codex tárgyában hasonlón vélekedett midőn a 28-ik lapon ezeket mondja: „Casus erectionis sui contra Statum Publicum Regni et Regis per Art[icu]lum 9. 1723. inter casus notam inferentes recensentur quidem cum tamen factum isthoc nonnisi cum hostilitate et vi armata patrari potest s a t.* A Status elleni erectio értelme alatt tehát ezen küldöttség is, mellynek igen nagy részben voltak a fő RR tagjai, valóságos ellenségeskedést s fegyveres ellentállást ért. – Szt. Istvánnak idézett 2: 53. szakasza ezen thesis ellen teljességgel semmit sem bizonyít,* részint mivel azon homályos kornak szabályai kivált a büntetésekre nézve a jelen korra ujabb törvényeink rendeletei szerint is nem alkalmazhatók, részint mivel ha állana is, nem nota infidelitatis esetéről, hanem egyenesen a király személye ocsárlásáról, és igy felségsértésről szóll. Már pedig B. Wesselényi a felség ellen nem szóllott, hanem szóllott a kormányról, ami alkotmányos országban egymástól nagyon különbözik, és ha a Felség személyéről szóllott volna, akkor is nem hűtelenségi, hanem felségsértési perbe kellett volna idéztetnie. – 2-or azt mondják a fő RR, hogy törvényes biró előtt lévén a dolog, a vádlevél magában sérelmet nem foglalhat. De miután tagadniok nem lehet, hogy a kormány csupán a törvények értelmében gyakorolhatja a végrehajtást, azt is el kell ösmerniök, hogy a kormánynak minden tette, melly a törvényel ellenkezik, valóságos sérelem. Már pedig gyűlésben mondott szóért a törvény hűtelenségi vádat nem enged, midőn tehát a kormány ezen törvény ellenére csakugyan ily pert rendelt indíttatni, sérelmet követett el, mellyet a dolognak törvényes biró elébe lett utasítása meg nem szűntet, mert ha még oda sem utasitotta volna, akkor kettős lenne a sérelem. – 3-or azt állítják a fő RR, hogy a törvény ugyan szoros magyarázatú, a magyarázat mindazáltal a bíróra tartozik. Ezen elvben ismét meg nem egyezhetem. Mert a biró csak a factumot alkalmazza a törvényre, a törvénynek magyarázata ellenben a Prologalis 6-ik czim* s az 1790-ki sarkalatos törvény szerint* egyedül a törvényhozó hatalmat illeti. – Mondják 4-er, hogy complicált vétekért a széksértés díján kivül más büntetésnek is lehet helye. Erre nézve tökéletesén egyet tartok a fő RRkel, különben az következnék, hogy a széksértés dijának letétele mellett a közgyülések bűn büntetlensége helyévé változnának. – Ezeknek előrebocsájtásával oda nyilatkoztatja véleményét, hogy ő B. Wesselényinek hűtelenségi perbe vonattatását valóságos sérelemnek tartja, s mint sérelmet kivánja orvosoltatni. Az orvoslásra nézve nem tesz különbséget, akár nádori közbenjárás, akár pedig felirás utja választatik; az elsőbbet mindazáltal azon oknál fogva inkább kivánná, mivel a repraesentatiora nézve még oldozatlan áll előttünk a cortesia gordiusi csomója. – Később azonban úgy fordulván a vitatások, hogy a közbenjárás utja a principium feláldozásával, vagy legalább letételével identificálódni látszatnék, egyenesen felirásra szavazott.
L. előbb, a 502. old. 20. jegyzetét.
Almássy e tárgybani korábbi felszólalását l. 528. kk.
Az idézett mondat a jogügyi bizottság munkálatában olvasható: Opinio excelsae Regnicolaris Deputationis … circa obiecta ad Deputationem Juridicam relata. Posonii, 1830. Pars IV. Codex de delictis eorumque poenis, azonban nem a 28., hanem a 36. oldalon.
„Szent István király II. könyvének 53-ik §-sában iktatva szemlélhetjük ama rettentő büntetést, mellyre már a hajdankorban nemcsak az állomány elleni megtámadás vétke, de a fejedelmi méltóságnak szóval lett megsértése is valának kárhoztatva” mondja a főrendek válasza. Iratok. IV. köt. 345. – A törvény idézett szavait l. előbb, 551. old.
A Tripartitum, Prologus 6. cím 12. § szerint, ha a törvény „… ambiguum vel obscurum fuerit eius est interpretari, qui condidit”.
Az 1791: 12. tc. (Vö. az 535. old. 13. jegyzetével.)
Némellyek által voxolás sürgettetvén, SZIRMAY a kérdést igy javallá feltétetni: közbenjárás, vagy felirás? – TORKOS ugy véli, hogy ez a kérdés el nem dönti a dolog érdemét, mert habár közbenjárás fogadtatnék is el, de eddigi elveiktől a RR el nem állanának; a most felolvasott főrendi válasz után senki sem kételkedhetik, hogy a közbenjárás elvállalásához reményünk nem lehet.
KAJDACSY egyetért, újólag is kinyilatkoztatván, miképen azon elvet, hogy gyülésen szóval hűtelenség bűnét elkövetni nem lehetne, soha el nem ösméri. Egy ügyes szónoknak, s a sokaság előtt tekintetben álló személynek szavai igen sokszor magánál a tettnél is nagyobb hatást szüllnek. Ha tehát más complicált vétségekre nézve elösmeré Heves követe, hogy a széksértésén kivül más büntetésnek is lehet helye, a szóval való lázitásra még inkább el kell azt ösmernie. Egyébiránt, ha az elvről lemondva határoznak intermediatiót a RR, abban megegyezik, különben kinyilatkoztatja, hogy valamint ez előtt, úgy most is a kérdéses tárgyban sérelmet nem lát. – Erre ALMÁSY válaszul adá, hogy most nem arról van szó, minő káros következése lehet, ha gyülésbeni szóért hűtelenség büntetése nem szabattathatik, mert ennek vitatása csak akkor lenne helyén, ha büntető törvény alkotásáról, s az eddiginek javitásáról, vagy változtatásáról lenne szó; de most egyedül arról van, hogy a fennálló törvényt a kormány ne sértse.
RAGÁLYI soha sem vélte jónak annak kimondásába avatkozni, hogy a szóban forgó actio sérelem, mert ezt állitani is, tagadni is bajos. Im az állitás káros következését máris tapasztaljuk, mert a fő RR velünk egyenes ellentételben a kormány lépését törvényesnek nyilatkoztatják. Ez tehát a főkérdés, mellyet el kell dönteni. Ő egyébiránt őszintén megvallja, ha az a czél, hogy a kormány ezen lépését mint törvénytelent visszahuzza, akkor mindegy, akár közbenjárás, akár felirás határoztatik, mert azt ugyan elérni soha sem fogjuk.
DEÁK az elnökileg feltett kérdést jónak s kimerítőnek itéli, mert valahányszor szóbajött ekkorig a közbenjárás útja, az mindég olly értelemben történt, hogy principiumról mondjunk le. A kérdést tehát most is ily értelemben veszi, mert amint számtalanszor, úgy most is kinyilatkoztatja, hogy a principiummal mindenre kész, nélküle semmire.
Azonban MARCZIBÁNYI s mások az elv kérdését még akkorra is fennmaradandónak vélték, ha közbenjárást találna a többség határozni. – Ily értelemben tétetvén tehát a szavazat, 4 megye nem szavazott, 1 jelen nem volt, s 24 megye s a Hajdu Kerület szavával 21 megye, az Egyházi Rend, s Jászkun Kerület ellen azt határozták a RR, hogy a felirás mellett most is megmaradnak.
(A szavazat közben, s később a fő RRknek adandó válasz elveiről folyt tanácskozás részletei jövő levelemben következnek.*)
L. később, 568. kk.
Másnap, július 10-én a szó szabadságán ejtett másik sérelem (Balogh ügye) került napirendre, s itt a tegnapinak nyomában minden szavazat nélkül szintén felirás határoztatott. A vitatások többnyire a két eset közötti különbség körül forogtak. – Az adandó válasz elvéül SZABÓnak azon thesise fogadtatott el, hogy Balogh csupán véleményét s itéletét mondotta ki egy harmadik tettéről; ez pedig a tettben részesülés vádját magában nem foglalhatja, különben az következnék, hogy a hűtelenségi perben absolutióra szavazó birák, ha többséget nem nyernek, magokat a véteknek szintén részeseivé tették. Erről is majd bővebben.)
