23. Sátoraljaújhely, 1829 november 3. Kossuth párbajra hivja ki Kis Napomuk Jánost. Kis Nepomuk Jánosnak november 3-án küldött ki…
23.
Sátoraljaújhely, 1829 november 3.
Kossuth párbajra hivja ki Kis Napomuk Jánost.
Kis Nepomuk Jánosnak november 3-án küldött kihívás.
Sátoraljaújhely, 1829 november 3.
Kossuth párbajra hivja ki Kis Napomuk Jánost.
Kis Nepomuk Jánosnak november 3-án küldött kihívás.
Sátoraljaújhelyt, november 3-án reggel 1829. – A lelkiesméret erejét még az oly character nélkül való gonoszoknál is, mint amilyennek az Urat tapasztaltam, oly munkásnak hiszem, hogy azon megsértésről, azon egy örökkévalóság által is engesztelhetetlen megsértésről, mellyel az Úr engemet, még reá méltó volt hív baráttyát illetni nem iszonyodott, – úgy tartom, meg nem felejtkezett. – Vannak sértések, amellyekért a gyáva polgári törvények nem adhatnak elegendő elégtételt, s mellyeket csak vérrel, halálos vérrel lehet leróvni. Hideg vérem mellett érzem azon eltökéllett határozást, hogy ha ezen föld még egy véghetetlen világgal tágasabb volna is, az Úrral rajta meg nem férhetnék – esküszöm az Istenre – nékem, vagy az Úrnak le kell szállni, mint a tegnapi napnak. A halálos viadalra való kihívást régen megtettem volna az Úrnak, de szegény familiámnak gondoskodásomra szüksége volt, mert a Sors vakon jádzik s kedvezhet az Úrnak, hogy az Úr légyen az én gyilkosom. Most immár elrendeltem földi dolgaimat, s tiszta, nyugodt lélekkel készen vagyok a halálra, ha az Úr keze – minthogy az Úré az első lövés – reszketni nem fog, az enyim esküszöm, hogy nem fog, ha a sor reám kerül. – Hogy hosszú ne legyek, a becsüllet szikrájára, hajdani barátságunkra kénszerítem az Urat, hogy holnapután, azaz November 5-én reggel, csütörtökön reggel 9 órakor egy pisztollyal felfegyverkezve, s egy segéd társtul kisirtetve jelenjen meg az Úr egy bizonyos, szabad csendes, háborítástól nem félő hellyen, amelynek meghatározását az Úrra bizom, – ezennel kihívom az Urat életre és halálra, el csak eggyikünk megyen el élve. – Az Úr magát nemesnek tartya, én az vagyok, kihívásomat az Úrnak megvetni nem szabad, – külömben!!! Az Úr annyi embernek gázolt már életnél drágább kincsébe a becsülletbe – ne irtódzon az Úr, ne reszkessen jól czélozni reám, s meggyilkolni testjét hajdani baráttyának – mert külömben, hidje el az Úr, én reszketni nem fogok, s jól fogok czélozni – vegyünk mindketten búcsút a világtól, ki tudja, holnapután reggel mellyikünk lesz semmivé. – Kérem az urat, válaszoljon azonnal, s határozza meg a hellyet, mert mint a szerelmes kedvessének érzékését, oly lihegve várom azon órát, melyben vagy az Úr életét látom vérében kipárologni – vagy az enyém kipárolog. – Ne felejtsen az Ur több golyóbist hozni, hogy ha első lövésre hibáznánk, újra tölthessünk. Válaszát még egyszer kikérem, az Urnak halálos ellensége
Kossuth Lajos
Sk. fogalm. MTA Könyvtára, Kézirattár, Ms 4849/3. sz.
Sk. fogalm. MTA Könyvtára, Kézirattár, Ms 4849/3. sz.
Az ügy folytatására nézve további adat nem merült fel a kutatás során.
