39. Sátoraljaújhely 1831. október 5. – 1832. február 11. Kossuth Zemplén megyei állítólagos sikkasztási ügyének iratai.
39.
Sátoraljaújhely 1831. október 5. – 1832. február 11.
Kossuth Zemplén megyei állítólagos sikkasztási ügyének iratai.
Sátoraljaújhely 1831. október 5. – 1832. február 11.
Kossuth Zemplén megyei állítólagos sikkasztási ügyének iratai.
Ismeretes a Kossuthtal foglalkozó irodalomból, hogy Kossuth Zemplén megyei közéleti pályája 1831–32. telén váratlan törtést szenvedett. Anyagi körülményei megromlottak, a megye birtokos fiatalság életmódjához alkalmazkodva kártyázott és adósságokba keveredett, s viszonyainak megromlását politikai ellenfelei arra használták fel, hogy erkölcsi hitelét megingassák, pozícióiból kiszorítsák, és végül a megyéből való eltávozásra kényszerítsék. Kossuth későbbi írásaiban önmarcangoló őszinteséggel emlékezett vissza életének erre a rövid, de egész pályájára nézve olyen döntő fontosságú szakaszára. Beismerte, hogy örvény szélén állott, meggyőződése volt azonban, hogy becsületét tisztán hozta ki a válságos időszak anyagi és erkölcsi zavaraiból. A kortársak között azonban akadtak, akik úgy tudták, hogy Kossuth ellen törvényszéki eljárás is folyt rábízott pénzek hűtlen kezelése miatt; arról beszéltek, hogy Kossuth a Szapáry grófné rábízott pénzét kártyázta el, – 1831 jan. 21-e óta ugyanis a grófnő tőketerebesi uradalmának ügyésze is volt –, mások úgy tudták, hogy árvapénzekkel nem tudott elszámolni. A kormány is megpróbálta ezeket a vádakat felhasználni ellene, valahányszor csak Kossuth később borsot tört az orra alá, s a vád még az emigrációba is elkísérte a bukott forradalom vezérét. Hiábavalónak bizonyult azonban minden kísérlet, amely arra irányult, hogy a megye levéltárában, a törvényszéki iratok között találják meg Kossuth állítólagos bűneinek bizonyítékait; ezeket a bizonyítékokat Kossuth állítólagos elvbarátai állítólag idejében eltüntették. Az irodalom így kritika nélkül átvehette a kisvárosi légkörben felburjánzott mendemondát, mígnem a legjobb polgári Kossuth-monográfia szerzője, Kosáry Domokos művében (Kossuth Lajos a reformkorban, Bp. 1946.) a szórványosan fennmaradt megbízható adatok segítségével megpróbálta rekonstruálni és a maga reális értékére leszállítani az egész vád-komplexumot. (76. s köv. l.) Kosáry Kossuthnak a Pesti Hírlapban 1841-ben megjelent nyilatkozatában vélte megtalálni az igazság magvát, a Kossuth elleni hajsza valódi indítékát pedig abban a körülményben, hogy a fiatal táblabíró mind kellemetlenebbé vált politikai ellenfelei számára. Nos, a Kossuth ellen folytatott hajsza és hivatalos eljárás aktái, amelyeket a kötet szerkesztője 1961 nyarán – több mint ötnegyed évszázadnyi lappangás után – a sátoraljaújhelyi megyei levéltárban megtalált, ezt a szerényen és óvatosan megfogalmazott álláspontot igazolják. (A korábbi keresési kísérletek sikertelenségének nyilván az a körülmény volt az oka, hogy az iratok nem a közgyűlés, nem is a megyei törvényszék, hanem tárgyuknál fogva az árvákra felügyelő törvényszék iratai között voltak.) Az évszázados pert eldöntő iratokat alább időrendben közöljük.
a) Kossuth október 5-i levele Székesfehérvárról Kossuth János táblabíróhoz: tájékoztatja a Reviczky-árvák borainak eladásáról.
b) Bydeskuty Mihály felszólítja Szentiványi Károly másodalispánt a Kossuth elleni eljárás megindítására. (1831 október 21.)
c) Kossuth első önigazoló jelentése az árvaszékhez. (1831 december 2.)
d) Az árvaszék határozata a boreladás ügyében tartandó vizsgálatról. (1831 december 2.)
e) A boreladás körülményeinek megvizsgálására kiküldött bizottság jelentése. (1831 december 3.)
f) A boreladás ügyében tartott nyomozás jegyzőkönyve. (1831 december 2.)
g) Kossuth nyugtái az eladott borok árának felvételéről. (1831 szeptember 20.)
h) Kossuth második önigazoló jelentése az árvaszékhez. (1831 december 6.)
i) Az árvaszék újabb határozata a boreladás ügyében. (1832 december 7.)
j) Kossuth kinyilatkoztatja készségét a borok ára fejében nála levő összeg visszafizetésére. (1831 december 8, 9.)
k) Róth Izsák vádaskodó beadványa: Kossuth a bor árát elköltötte, kötelezzék az összeg és a felmerült költségek megfizetésére. (1…
l) Közgyűlési határozat 1832 febr. 10-én: másnap a közgyűlés elé kell terjeszteni a boreladási ügy aktáit.
m) Kossuth febr. 10-i harmadik önigazoló jelentése a másnapi közgyűlés számára.
n) A közgyűlés elmarasztaló határozata a boreladás ügyében. (1832 február 11.)
