m) Kossuth febr. 10-i harmadik önigazoló jelentése a másnapi közgyűlés számára.
m) Kossuth febr. 10-i harmadik önigazoló jelentése a másnapi közgyűlés számára.
Tekintetes Nemes Vármegye!
Reménytelenül látván ezen kérdésben forgó tárgyat a Tekintetes Nemes Vármegye igazságos elitélése alá terjesztettve lenni, az eddig béadott jelentéseimnek s kinyilatkoztatásaimnak tartalmain felül* még e következendő alázatos észrevételeimet bátorkodom a Tekintetes Nemes Vármegye kegyes színe elébe terjeszteni:
Vö. előbb, a c) alatti, december 2-i, és a h) alatti, december 6-i önigazoló jelentésekkel.
A legszorosabb bonczolgatás után is, legfeljebb ezen három kérdést gondolhatom felforoghatónak lenni:
1-ször. Nem léptem-é túl a reám bizott munkálódás határán, midőn a kérdéses boroknak eladatását elrendeltem; s ha netalántán túlléptem volna, hibásan cselekedtem-é? vagy inkább csak véleményemben (mint ez a kiküldöttekkel gyakran megtörténik) nem voltam szerencsés a Tekintetes Nemes Vármegye bölcsebb gondolkodását eltalálni?
2-szor. Hasznos, avagy káros volt-é a szegény árvákra nézve ezen eladás?
3-or. Hellyes-é a folyamodásban előterjesztett panasz?
Ami az
1-sőt illeti, midőn a Tekintetes Bydeskuty Mihály Úr előlülése alatt kirendelt küldöttség a reá bízott munkálódásban foglalatoskodna, azon, később a Tekintetes Orphanalis Törvényszék által is jóváhagyott állapodást tette, hogy az árváknak mindennémű ingó javaik, sőt a bényei ingatlan birtok is adattasson el; – a conscriptionak, inventationak, cselédekkel való számvetésnek s ezek kielégítésének eszközlésére subdeputatiókra oszlott a küldöttség, énnékem több kiküldött társaimmal, a gertselyi, toronyi, szerdahelyi s bényei javak eránt való munkálódás rendeltetett ki tiszti foglalatosságul, meghagyatván egyszersmind, hogy momentaneus költségek szüksége is forogván fel, de különösen a szüretre való készületek több költségeket kivánván, s az árváknak úgyszólván semmi készpénzzek nem maradván, nemcsak a toronyi pintzében található borokat lehető áron eladni igyekezzünk, de a bényei szőllők eladattatására nézve is a szükséges intézeteket megtegyük. Az igaz, hogy a Tekintetes Bydeskuty Mihály úr a maga jelentésében állíttya, hogy csak a vevő keresés és szerzés, nem pedig a valóságos eladás eránt volt ezen subdeputatio, s különösen én megbízva, de prothocollum nem lévén, s így az egyforma tiszti hitelesség mellett csupán az forogván fel kérdésben, mellyikünk csalatkozik az emlékező tehettségben, vagy mellyikünk értette s fogta fel jobban a küldöttség akarattyát, – ezen kérdést csak a mindenható Isten döntheti el, – mindketten emberek vagyunk, mindketten csalatkozhattunk, anélkül, hogy akár egy, akár más részről a hibás szándéknak csak gyanújába is eshetnénk, én tehát ezt tellyességgel nem vitatom, és szokott tisztelettel örömest engedek Tekintetes Bydeskuty Mihály úr erősebb lelki tehetségének, lehetetlen mégis, hogy e következendő észrevételeket alázatosan elő nem terjesszem:
Azt, hogy a borok eladásának eszközlése, s nevezetessen reám bizott eszközlése a tekintetes deputatio öszvegyülésében szóba forgott, sőtt a vevőnek megszerzése egyenesen reám is bízatott, azt tekintetes Bydeskuty Mihály úr a maga jelentésében önként elesméri, minden esetre tehát csak az forog kérdésben, a valóságos eladás, vagy csak a vevőszerzés volt-é reám bizva? Erre nézve alázatos észrevételemet a Tekintetes Törvényszékhez bényujtott alázatos jelentésemben előadni bátorkodtam, mindenesetre valamint egy, úgy más részről lehet az emlékezetnek, lehet az egymást meg nem értésnek hibája, azonban hogy alkalmasint az én emlékezetem nem csalatkozott, ezek látszanak erősiteni: – Én nékem volt szerencsém azon deputationalis ülés jegyző tollát vinni, s a határozásokat olly szerencsés valék voltaképpen megérteni, hogy az általam elkészített jelentés nemcsak azon egész tekintetes küldöttségnek, de a Tekintetes Orphanalis Törvényszéknek is kegyes helybenhagyását szórul szóra megnyerte,* és így méltán hiszem, hogy ha a többi eránt nem csalt emlékezetem, a kérdésben forgó tárgy eránt is (melly a Tekintetes Törvényszékhez intézett jelentésünknek csak in genere volt tárgya, t. i. hogy az ingó javak eladatását javasoltuk) alkalmasint hellyesen emlékeztem subdeputáltatásom körére, s kiterjedésére. – Továbbá én vivén a jegyző tollat, a deputatio határozásainak minden egyes pontjait, nem rendes jegyzőkönyvbe ugyan, de pontos feljegyzésbe foglaltam, s ezek jegyzeteket Tekintetes Bydeskuty Mihály úrnak által adtam, bátorkodom tehát a tisztelt urat közesméretű egyenességére felszólítani, méltóztassék azon jegyzeteket előmutatni, mert bizonyosan tudom azon jegyzetekben két hellyütt is meg van említve a kérdéses borok valóságos eladatásának és nem csak a vevő szerzésnek határozása. Mindezeknél fogva ugyan méltán esedezhettem volna az én alázatos hivatalos jelentésemnek jóváhagyásáért, mindazonáltal, mihellyest azon eladás eránt a legtávolabb nehézségnek csak árnyékát is hallottam felforogni, mind írott jelentésemben, mind szóval is azért esedeztem Tekintetes Másod Allispány úr előtt, hogy mintsem legkisebb subsumptio is támadjon, egyéberánt is nemcsak az én, de az egész tekintetes deputatio munkálódása is a Tekintetes Törvényszék jóváhagyásától függvén, méltóztasson azon eladsát jóvá nem hagyni, csak azon esedezést ragasztván kérésemhez, hogy én a borok árának további gondviselésétől minden esetre feloldoztassam, melly eránt is tekintetes másod alispány úrra hivatkozni bátorkodom. Reménylem ezekből méltóztatik a Tekintetes Nemes Vármegye kegyesen által lánti, hogy valamint minden egyéb eddig reám bizott foglalatosságokban azon hitelességet s egyenességet, mellyel lelkem esméretének s a Tekintetes Nemes Vármegyének tartozom, soha meg nem sértettem, úgy itt is a megbízás által reámbízott hatalomnak körét túl nem hágtam, minden esetre habár nyomós előterjesztésem erősségeit nem említeném is, és csak tekintetes Bydeskuty Mihály úr, és az én puszta, de egyarányos hit alatt tett jelentésink vettetnének is mérő serpenyőbe, legfellyebb csak az emlékezetnek vagy nem egészlen jól lett megértésnek minden emberrel köz csalatkozása jöhetne imputatióba, hozzá járulván még az is, hogy én ezen eladást valamint az árvák curatorának, úgy a deputatio előlülőjének és a Tekintetes Orphanalis Törvényszéknek is írásban béjelentettem,* mégpedig a borok ekkoron a pinczében voltak, és így a Tekintetes Törvényszék további intézetjétől függöttek, a Tekintetes Törvényszék rendelésének akadályául az általam jóváhagyott eladás messziről sem szolgálhatván, ha mindezek, Tekintetes Nemes Vármegye, nemcsak a jólelkű egyenes bánást, de a hivatalos rendességet is nem bizonyíttyák? úgy megvallom, minden tapasztalásom mellett is a hivatalos munkálódás rendjét s módját megérteni mindeddig szerencsés nem valék. Ami a
A Bydeskúty Mihály okt. 21-i beadványában is említett ismeretlen jegyzőkönyvről van szó. (Vö. 257. o.)
A bejelentések közül csak a kurátorhoz, Kossuth Jánoshoz intézett levél ismeretes. (L. előbb, a) alatt, 240. kk.)
2-ik kérdést illeti, t. i. hasznos vagy káros volt-é ezen eladás, – ez mindenesetre a Tekintetes Törvényszék rendelésétől függött, s a Tekintetes Törvényszék a maga bölcsessége szerint azt amit jónak ítélt, megtenni méltóztatott, – mint történt s mint ment végbe ezen eladás, azt előbbeni alázatos jelentésem* bőven előadja, itt csak azon észrevételt bátorkodom tenni, hogy én azon árvák eránt, a minden embert megindító szerencsétlenség s a hivatalos kötelességből eredő jóakaraton felül még közel atyafiságos öszveköttetéssel, s meg nem tagadható vérségi szeretettel is viseltetem, és így bizonyára azt tettem, amit a soha meg nem sértett lelkiesméret sugallása szerint reájok nézve hasznosnak ítéltem. 17 hordó bor volt kérdésben, hordajáért 50 forint ígértetett, – én magam jelen valék, még tekintetes Reviczky Tamás úr életében mind a bényei, mind a toronyi szüreten, a borok készítését esmértem, még szüret alatt tulajdon házamnál próbáltatott több rendbéli alku azon borok eránt, – ezenfelül éppen a kérdéses eladás előtt egy pár nappal, önnön sokkal kövérebb boraimat ugyanazon az áron adtam volt el,* és így másokkal való tanácskozás után is az igért árt elegendőnek ítéltem, s ennek következésében a pince vigyázójának alkuját megerősítettem, – azonban, hogy nem káros, sőt hasznos volt ezen eladás, onnan is világos, hogy amint előttem hitelesen tudva van, s a szükség esetében bé is bizonyíthatnám, az árvák curatora ezen kérdéses borokat azóla tulajdon azon áron, sőtt 1 rénesforinttal hordaját olcsóbban kinálta, ugyancsak a volt vevő zsidónak több ízbe, amit reménylem curator úr el fog esmérni, mindenesetre ha véleményemben hibáztam, azt a Tekintetes Törvényszéknek elítélése alá terjesztettem. – Végre ami a
A dec. 6-i második önigazoló jelentés. (L. előbb, h) alatt, 263. kk.)
Kossuth iratai között részletes saját kezű feljegyzések találhatók a Sátoraljaújhely mellett a Nagy-Melegoldalnak nevezett hegyrészben levő szőllejének műveltetésével kapcsolatban: terméseredmények, műveltetési költségek, eladás, haszon stb. (OL, Kossuth Gyűjtemény II. C. l.) Az 1829. év végén pl. a bevétel 264 forint 30 krajcár, a kiadás 256 forint 48 krajczár „titulo lucri industrialis nem marad csak 7 forint 42 krajcár váltó cédulákban!!” (Vö. még Dongó Gyárfás G. kis közleményével, Adalékok Zemplén vm. történetéhez, 1908. évf. 285. kk.)
3-ikat illeti, t. i. a kérdéses boroknak kezemhez 850 forintban letett árát, – én ezen pénznek általvétele eránt tekintetes másod alispány úr előtt nemcsak puszta szóval, de a pénznek valóságos előmutatásával is két ízben esedeztem, ami eránt tekintetes másod allispány úrra hivatkozni alázatosan bátorkodom, továbbá midőn a kirendelt küldöttség Gertselybe a licitatioval foglalatoskodott, magam személlyesen nem mehetvén, ismét azon egész summát oda is elküldöttem, de mindkét részről oda utasíttattam, hogy azon pénzt a Tekintetes Orphanalis Törvényszék végső elhatározásáig magamnál megtartsam, a Tekintetes Törvényszékhez intézett folyamodásomban is untalan azért könyörögtem, hogy azon pénznek nem bánom bár akárki kezéhez is leendő általadását elrendelni méltóztasson, – ezen tiszta, egyenes bánásmód okozta azon fájdalmas érzésnek kifejezését, amellyet tekintetes Bydeskuty Mihály úr nem várt, nem reménylt, s nem is érdemlett sértése, – a Tekintetes Törvényszékhez bényujtott alázatos jelentésembe béfoglalnom kénszerített.*
Vö. a 265. o. 17. jegyzetével.
Meg lévén a borok eladása semmisítve, s a folyamodó zsidó engem a pénz eránt megszóllítván, csupán onnan eredt az egész látszó zavar, mivel amint az acták bizonyíttyák, én a tekintetes deputatio határozása következésében a conventionatus bodnárral számot vetvén, azt ezen pénzből kifizettem, – a folyamodó tehát a 850 forint summát ezen bodnár bérnek, s a pincze felvigyázójának fizetett summa híjával felvenni nem akarta, – az árvák curatora pedig ezen summákat sem a folyamodónak, sem nekem mái napig is meg nem fizette, én nem is követelem, – továbbá a folyamodó még 100 forint kárpótlást kívánt, amelly eránt természetesen én elégtételt adni nem tartoztam, ezen körülmények okozták a pénz általadásának egy-két napi felfüggesztését s azalatt adódott bé ezen folyamodás,* amellynek sértő kitételei mindazáltal biztosan mondhatom a folyamodónak akarattyával, szándékával nem történtek, azonban inkább magam akarván kárt szenvedni, mintsem hogy más akárki is ellenem nehézséget érezzen, időközben a folyamodót a kérdéses 850 forint summán felül praetendált kárára s költségeire nézve is tetemes áldozattal nyugottá s elégedetté tettem, – amint is hogy azt, hogy a folyamodónak énellenem semmi panassza nincs, s hogy ezen folyamodás csupán tévedésből, vagyis inkább feledékenységből nem vétetett vissza általa, – ha váratlan lepetvén meg ezen nem is képzelt jelenés által, a hely távolsága, s a szombat nap miatt, még ezen mái tekintetes gyűlés idejéig bé nem bizonyíthatnám, a folyamodónak a tekintetes első vagy másod allispány úr elébe való személlyes előállitásával a holnapi napon bébizonyítani kész vagyok.*
Ti. Róth Izsák dec. 13-i, előbb k) alatt közölt folyamodása.
Valóban Kossuth még aznap, február 10-én megszerezte Róth Izsák nyugtáját és mellékelte beaványához. A nyugta az alábbi szövegű volt: „Ich unterzeichneter bekenne, dass ich in Betreff der Reviczky’schen Wein in 850 fl. gegen den Herrn Ludwig von Kossuth vor dem löblichen Comitat keine Klage führen will, noch eine Klage zu führen habe, ich bin befriedigt geworden vom gnädigen Herrn Ludwig von Kossuth für die Rewiczkysche Wein (Sic!). Ujhely, den 10-ten Feber 1832. I[zsák] Roth.” – A kielégítés azonban – legalábbis jórészben – nem pénzzel, hanem súlyos feltételű váltóval történhetett. Erre mutat ugyanis az az adat, hogy Kossuth 1836 második elében még mindig fizeti ezt a tartozást. Pénztári feljegyzései közt ugyanis ez az adat olvasható: „Roth Izsáknak tartozásom végső lerovására 100 f. vc.” (L. a Törvényhozási Tudósításokra vonatkozó szerkesztői iratok közt, MTA Kézirattára, Kossuth-iratok.)
Midőn ezen alázatos előterjesztésem, és soha meg nem sértett lelkemesmérete tisztaságának nyugodt érzése mellett, fedetlen nyílt homlokkal lépek fel a Tekintetes Nemes Vármegye kegyes színe előtt, s egész publicus életkörömre nézve a Tekintetes Karok és Rendek kegyes köztudomásokat alázatosan felszóllítani bátorkodom, szabad légyen alázatos szerénységgel megemlítenem, hogy amiólta ezen Tekintetes Nemes Vármegye táblabírái közé számíttatni szerencsém vagyon,* a Tekintetes Karok és Rendek kegyes parancsolatjoknál fogva számos terhes, nevezetes, fontos munkállódásokban, kiküldésekben résztvenni szerencsém volt, s most ezen órákban is többrendbéli fontos kiküldetésekben foglalatoskodnom engedtetik,* milly lélek, milly buzgóság vezérlette légyen lépéseimet, a Tekintetes Karok és Rendek bölcsen és igazságosan elítélni méltóztassanak. Én tudom s egész meggyőződéssel vallom is, hogy bármint forduljon is életem viszontagsága, [s bár igaznak tapasztalom is, hogy a színetlen meggyőződés, szavaim vélt igazságának kiméllést nem esmérő kimondása erántam is némely nem jóakarókat támaszthatott,* vagy támasztani fog, én éltem fáradozásainak egyetlen egy jutalmát, s minden kedvetlenség közt való fő vigasztalásomat azon egy boldogító belső érzésben lelem, hogy azon kötelességet, amellyel Hazámnak, a Tekintetes Nemes Vármegyének, az igazságnak és önnön lelkiesméretemnek tartozom, tudva akarva soha meg nem sértettem, s ezen felforgó tárgyban is, amelly ha mindent öszvevetve vétetik fontolóra, a pénz mindenkori kínálását, s a Tekintetes Törvényszékre tett béjelentést különös szemügyön tartván, a haszonlesésnek még csak lehetségét is kizárja, úgy munkállódtam, amint hibázható bélátással ugyan, de tiszta lélekkel munkállódni magamat kötelesnek éreztem. Aki a Tekintetes Nemes Vármegye további kegyeségébe rekesztett mély tisztelettel vagyok
Kossuthot 1827-ben nevezte ki a főispán Zemplén megye táblabírájává. (Vö. Közgy. jegyzőkönyv, 166, köt. 350. o.)
Nyilván elsősorban az országos összeírást felülvizsgáló megyei küldöttségben éppen ebben az időben végzett munkájára céloz Kossuth.
Ez a mondat – amely félreérthetetlenül utal Kossuthnak arra a meggyőződésére, hogy személyi és politikai hajsza folyik ellene – a beadványban szinte az olvashatatlanságig ki van húzva.
a Tekintetes Nemes Vármegyének
alázatos szolgája
Kossuth Lajos mp.
Sk. ered. Sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Állami Levéltár, Közgyűlési iratok 1832: 127. sz. melléklete.
Kossuth Lajos mp.
Sk. ered. Sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Állami Levéltár, Közgyűlési iratok 1832: 127. sz. melléklete.
