n) A közgyűlés elmarasztaló határozata a boreladás ügyében. (1832 február 11.)
n) A közgyűlés elmarasztaló határozata a boreladás ügyében. (1832 február 11.)
126. A tegnapi napon tartatott közgyűlési határozás következésében felolvastattak a néhai Revitzky árvák massájához tartozó boroknak vitézlő Kossuth Lajos táblabíró által Roth Isák borkereskedő sidónak lett eladatását tárgyazó iroványok, – mellyek az árvákra ügyelő Törvényszék álal kinyomoztattatván, megvizsgáltattak, s elítéltettek. Ennek folytában
127. Vitézlő Kossuth Lajos táblabírónak az ellene Roth Isák álal béadott panasz, és ezen iroványok felvilágositására és egyszersmind maga mentségére szolgáló folyamodása.
Minthogy az árvákra ügyelő Törvényszék kiküldöttségek által voltaképpen kinyomozván a boroknak mimódon lett eladatását, a kiküldöttség előlülőjének, vitézlő Bydeskuthy Mihály táblabírónak kinyilatkoztató, – s annakutána a boroknak valóságos állapottyában s eladatásában lett környülményeknek megvizsgálására kiküldetteknek hivatalos jelentéseiből világosan kitetszvén az, hogy vitézlő Kossuth Lajos táblabíró azon színlés alatt, hogy a kiküldöttség által lett volna kiküldve és meghatalmazva a Revitzky árvák kistoronyai borainak eladására, Roth Isák sidónak, Bornstein nevű lengyel kereskedő számára valósággal el is adta, – azonban minthogy a meghatalmazásról sehol semmi sem bizonyíttatna, ennek következésében a borok zár alá vétettek, az árvák massájához csatoltattak s a nevezett sidó pénze után igazíttatott, s illymódon az egész eladás megsemmisíttetvén, az árvákra ügyelő Törvényszék által helytelennek találtatott: – közfigyelemre vétetvén, a táblabíró hivatalnak körén és hatóságán túlmenő hibás és helytelen tettnek találtatott itten is hosszasabb és nyomósabb vitatások után, – mindazáltal ezúttal elegendőnek ítéltetett, hogy ez közönségesen az egész közgyűlésben improbáltatván, – ugyan ez a jegyzőkönyvbe is iktattasson bé.
Továbbá Roth Isáknak azon folyamodására, hogy vitézlő Kossuth Lajos táblabíróról a boroknak árát és az okozott kárt mindez ideig sem kaphatván meg, – noha előmutattatván a nevezett táblabíró a folyamodó sidónak eredeti nyugtatványát, hogy többé ellene panasza nem lenne, – mindazáltal vitézlő Tomsits István főszolgabíró nagyobb megnyugtatás okáért kiküldetik avégre, hogy megtudakozván a sidót, valljon megkapta-é valósággal az egész keresetének summáját, abban az esetben, hogyha mindezideig is tökéletesen ki nem fizettetett, hová hamarébb elégtételt szerezzen, – hivatalos jelentése bévárattatván.
Pilisy Menyhért
aljegyző által.
Ered. kivonat. Sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Állami Levéltár, Közgyűlési iratok 1832: 127. sz.
aljegyző által.
Ered. kivonat. Sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Állami Levéltár, Közgyűlési iratok 1832: 127. sz.
Az ügynek nincs további folytatása sem a közgyűlési, sem az árvaszéki iratok között. Tomsits István főszolgabíró nyomozása nyilván kielégítő eredménnyel járt, a pénz visszafizetése után további eljárásra nem volt alap, az erkölcsi megbélyegzést tartalmazó határozat után azonban Kossuth helyzete mind tarthatatlanabbá vált, s ez az ügy lett végeredményben egyik legfontosabb oka, hogy lemondva a szűkebb hazájábani érvényesülés reményéről, 1832 végén végleg elhagyja Zemplén megyét.
Később, valahányszor Kossuth összeütközésbe került a kormánnyal, mindannyiszor megpróbálták ezt az ügyet elővenni erkölcsi hitelének tönkretételére. Első ízben 1833 szeptemberében, a kősajtó elkobzását megelőzően. Ekkor Reviczky kancellár kérdést intézett Mérey helytartósági tanácsoshoz, hogy a zempléni közgyűlési jegyzőkönyvek alapján nem lehetne-e ezt az ügyet Kossuth megfélemlítésére felhasználni. Mérey azt válaszolta, hogy a felülvizsgálatra megküldött zempléni 1832. évi közgyűlési jegyzőkönyveket már visszaküldték a megyének. A kezdeményezés ezzel abbamaradt. (Vö. OL, M. Kanc. eln., 1833: 1003, 1033. sz.) A szabadságharc bukása után Schwarzenberg ismét nyomoztatott ebben az ügyben, hogy Kossuth nyugati tevékenységét nehezítse, az aktákat azonban akkor sem találták meg. (Vö. Hegedűs L.: Kossuth Lajos legendák hőse bizonyítékai. Bp. 1934. 7. o.)
