71. Pozsony, 1835 augusztus 28. Kossuth levele egy zempléni barátjához: közli vele, hogy közeleg az országgyűlés befejezése, és é…
71.
Pozsony, 1835 augusztus 28.
Kossuth levele egy zempléni barátjához: közli vele, hogy közeleg az országgyűlés befejezése, és értékeli az országgyűlés addig végzett munkáját.
Pozsony, 1835 augusztus 28.
Kossuth levele egy zempléni barátjához: közli vele, hogy közeleg az országgyűlés befejezése, és értékeli az országgyűlés addig végzett munkáját.
Pozsony, 1835. augusztus 28.
Különösen tisztelt drága barátom!
Országgyűlésünk közel vége bizonyos. A Király 23-ik augustusi válaszában* elhatározottan kinyilatkoztatja, hogy az országgyűlést hováhamarébb el fogja oszlatni, részint hogy a jobbágyi karzat az új úrbérből reá háramló jótéteményekben (mellyeknek legjavát azonban szívünk fájdalmára az udvari Camarilla, s az olygarchák javíthatatlan istentelensége rég semmivé tette) mielébb részesüljön, részint hogy az igazság szolgáltatásnak megakadt folyama megnyíljék.
Az országgyűlésen aug. 26-án hirdették ki az úrbér tárgyában kelt újabb királyi választ; ennek az utolsó pontjában jelentette ki a király, hogy az úrbéri törvények mielőbbi életbeléptetése és az igazságszolgáltatás újbóli megindítása céljából az országgyűlést minél előbb be kívánja rekeszteni. (A leiratot l. az országgyűlés Írásai-ban, V. köt. 169. kk., az országgyűlés berekesztésére vonatkozó pont vitáját Országgyűlési Tudósítások V. köt. 18. kk.)
Az első ok kétségkívül minden tiszta kebelben viszhangra talál, kivált miután még a múlt országgyűlések theoretizáló könnyelműsége bécsavart bennünket a „nihil per excerpta” hínárjába,* s e miatt a jelen országgyűlésnek vonagló küzdéseire volt szükség, hogy bébizonyosodjék, miképpen könnyű volt indolens apáinknak minden bajra, melly orvoslást kívánt, minden hijányra, melly pótlékot sürgetett, azt mondani: „ad Operata” tartozik, – ennél nincs kevésbé főt törő gondoskodás; – de így amint állunk, az Operatumok elvégezve soha sem lesznek, sőt hogy amint állunk, elvégezésök nem is kívánatos, bátran mondhatom.*
Azaz: minden fontos reformjavaslatot azzal odáztak el, hogy akkor kell tárgyalni, amikor majd az operátumok sorában a maga helyén előkerül.
Az úrbérrel kapcsolatos fontos kérdések – úriszék, örökváltság, a jobbágyok személyes és vagyoni biztonsága stb. – bukása ugyanis arról győzte meg az ellenzéket, hogy a legfontosabb reformkérdések haladó megoldásához ezen az országgyűlésen még nem rendelkezik elegendő erővel.
A második ok, nem kevésbé fontos, mert tán csak szerencsétlen hazánk az egyetlen egy polgári társaság, mellyben ha törvényt hoznak, igazságot nem szolgáltatnak* – három évig nem szolgáltatnak! égbe kiáltó botránkoztatás.
Az 1830: 6. tc. szerint az elsőfokú törvényszékek az országgyűlés alatt is ítélnek, a királyi, báni és hétszemélyes táblák azonban csak büntető- és válópereket tárgyalhatnak.
Már csak e két ok is elegendőleg megigazolja, hogy jól történik, ha dietánk – lemondván a nevetséges junctimról* – eloszlik. De vannak mások is, miknek miatta alkalmasint örvend oszlásunknak minden hazafi. – Mennyi reményt, mennyi várakozást hoztunk magunkkal, s tápláltunk otthon mindazok, kik polgári kötelességünket érezve beteg hazánk orvoslását őszinte kívántuk, s azt hittük, mások is sokan úgy kívánják – rokon keblednek érzelmei velem együtt hangos panasszal kiáltják! S mennyi reményünk teljesült? és miért nem teljesült? oh ezen miértről íveket tudnék panaszos váddal eltölteni, most összeségöket három szóba foglalom. 1-ő ok a kormány gyanúteljes féltékenysége, 2-ik az olygarchák istentelensége, 3-ik a Nemzet indolentiája, melly okozá, hogy a gyáva vagy éretlen nemzet, képviselőit a legsúlyosb kérdésekben rútul elhagyá.
Azaz arról az országgyűlés elején kimondott elvről, hogy az elkészült törvényjavaslatokat csak együtt, mind a kilenc operátum befejezése után bocsátják királyi szentesítés alá. (Erről az elvről a követi tábla le is mondott a szept. 1-i kerületi ülésben, vö. Országgyűlési Tudósítások V. köt. 28. kk.)
Az Operatumok 40 év lefolyta után sokkal később kerültek szőnyegre, mintsem hogy alakjokban s irányzatukban el ne késtek volna. A nemzet egyik része megelőzte haladtában ezen bureaucraticus javaslatokat, de mégsem erősödött meg eléggé a közvélemény, hogy az égető sebek gyógyszerét, a széltdarabolt s nagyrészben szolgai szellemű municipalitások összepontosult közremunkálásával kivívni tudhatná. Aztán a legszükségesb javítások sokkal több embernek s pedig a leghatalmasbaknak érdekébe ütköznek, mintsem hogy eme sujtásos hazában, coordinálatlan országgyűlésével sok jót tenni lehetne. A hosszabb tartás tehát csak nevelné a felekezetek közötti szakadást, anélkül hogy erőt adna győzelemre a jó résznek. Én ugyan mióta Gutry és Grey 98 kötetnyi historicus gyűjteményét* elolvastam, a chronologicus történet iratot, emlékezetem megterhelése miatt egészen elfelejtettem, annyit mégis abstraháltam magamnak a historiából, hogy mielőtt egy nemzet a törvényhozás csendes útján egész rendszerét rendszeresen kijavíthatná – nem egyesek szellemi fellobbanásának, hanem a közvéleménynek, mondom a közvéleménynek három stadiumon kell keresztül haladnia. Először éreznie kell, hogy a dolog úgy, amint van, nem jól van. Aztán, hogy másképp is lehet, végre hogy másképp kell lenni. Míg ezen utolsó imperatívust szív vérével össze nem olvasztja a nemzet többsége, addig nem reformál, – ha egyszer e polczra lépett fel, akkor a Szentszövetség ápolgatta obscurantismus egy millió szuronnyal is hasztalan áll a hatalmak hatalmának, a közvélemény moralis erejének ellene. Barátom! melyik stadiumon van boldogtalan nemzetünk? Talán még az elsőn sem, s nekem kétségbe kell esnem hazám felett, mert úgy tapasztalom, hogy a nemzet többsége moralis semmiségbe süllyedett, s ebből még egy nemzetet sem mutat kivergődöttnek a historia. – Istenem, Istenem, mikor fog beteg mellem, ha csak egy óráig is, szabad levegőt szívhatni?
Allgemeine Weltgeschichte von der Schöpfung an bis auf gegenwärtige Zeit. Ausgefertigt von Wilhelm Guthrie, Johann Gray und anderen, aus dem Englischen mit Zusätzen. 17. Bde, 1765–1808. (Kossuth kéziratában félreérthetetlenül 98 kötet szerepel.)
Azonban talán még sem veszett el e három év hasztalan, két kézre szórtuk a magok többnyire ugar vagy parlag mezőkön, – most szétmenünk a mezőre, öntözgetni fogjuk s megpróbáljuk, ha kikelnek é az elszórt magok.
Az úrbérral szoros kapcsolatban lévő tárgyak azonban el fognak végeztetni. Ide tartozik az Articulus T. az 1-ő törvényczikkelyben,* a proportionali-segregationali-commassationalis per* – s talán a nép személyes actoratussa is,* mert enélkül nincs kezessége az úrbérnak. Az adó felajánlásánál tudom sok szó lesz, hogy mit tegyünk a regnicolaris conscriptioval* s hogy rectificáljuk a portákat? A junctim helyébe surrogatumul alkalmasint meghatározzuk a jövő diaeta napját,* mellyet én az úrbér béhozatalára elegendő időt engedve egy két hónappal hamarébbra szeretnék a törvényes három esztendőnél. Alkalmasint törvényt is hozunk, hogy az igazság diaeta alatt is felakadás nélkül szolgáltassék ki,* s a t.
A jobbágytelket használó nemes adókötelezettségének kimondása. (Vö. az 1836: 11. tc.-kel.)
Ez lett az 1836: 12. tc.
Az 1836: 13. tc. biztosította a nem nemesek számára azt a jogot, hogy saját felperességük alatt indíthassanak pert; a jobbágyok azonban továbbra is igénybe vehették az uradalom ügyészének segítségét, ha kívánták.
Az országos összeírásnak az lett volna a rendeltetése, hogy az adó új, igazságosabb kivetésének alapjául szolgáljon. Országgyűlés elé azonban nem került – mint ahogy eredetileg tervezték –, anyagát ugyan feldolgozták sokféle szempontból is a nádori irodában, eredményeit azonban a nádor is csak korlátozott mértékben vette figyelembe az adó új kivetésénél 1836 tavaszán.
A rendi tábla 1836. febr. 29-én úgy döntött, hogy az adót csupán három évre, tehát a legközelebb összehívandó országgyűlésig ajánlja meg, és álláspontja mellett a főrendek elutasítása és a király kitérő válasza ellenére is mindvégig kitartott. (Vö. Országgyűlési Tudósítások V. köt. 516. kk. 656. o.)
Az 1836: 45. tc. jelentősen kiszélesítette azoknak a fellebbezett pöröknek a körét, amelyekben a királyi, báni és hétszemélyes táblák országgyűlés alatt is ítéletet hoztak.
Diaeta végével, vége szakad az én munkállódásomnak is, mellyre polgári kötelességemnek érzetében a cselekvésre vágyás késztetett, s mellyben sok akadállyal, sok indolentiával, sok üldözéssel, de legyen szabad öröm érzéssel megvallanom, sok bizodalommal is találkozám. Nemzetem jobb része méltánylani tudá fáradságomat: engedékeny vala erőm csekélysége iránt, békével tűrte a töretlen ösvényen küzdőnek botlásait, sőt érdemnek nevezik sokan, ami nem volt más mint kötelesség, s a hon iránti adónak még csak kamatja sem, annál kevésbé lerovása. Ha mécset gyújtottam a sötétben, én csak a fáklyahordó valék, s idegen tűz, a képviselők sorában álló dicsőséges férfiak szellemi tüzének világa volt, mellyet hordoztam, s a közvélemény nekem mégis jutalomul becsületet nyújtott, bizodalmat adott, mellynél szebb jutalom embert nem érhet, s cselekvé, hogy fáklyát hordván a sötétben én magam is világosban látni tanultam s a tapasztalásnak gazdag tárháza, az értelem kifejlése, a polgári erény megedzése s a character megerősödése volt ama semmi bal sors által el nem vehető jutalom, mellyet nehéz, fáradságos, nem örömtelen, nem becsület nélküli pályámon arattam.
Most leszállok szerény állásomrul s magamról kell ismét gondoskodnom – vagy nem is annyira magamról, mert eléggé megbarátkoztam a republicanus erényekkel, miket egyes kebel monarchiában is képes maga magával identificálni, mintsem hogy a haszontalanságokba mellyeket a világ szükségeknek nevez s azoknak kipótlásában gyönyörködnék, nem magamról tehát, hanem kedves házam népéről, kikhez erős moralis kötelességek, s egy kedves tehernek súlya csatolnak. Itt létem materiális tekintetben is elég boldog volt annyiban, hogy kedves enyimeknek legalább legsürgősebb mindennapi szükségein segíthettem. Most mit tegyek? Visszatérjek a megyebeli ügyészkedés szűk pályájába, mellyen összeköttetésimet három évi távollét által megszaggattam, s mellynek a liquidi debiti perek* körül forgó gyáva hatásköre lelkemnek kielégítést ezelőt sem adhatott, s most annál kevésbé adhat? – Ezt nem teszem. Említenem sem kell, hogy függetlenségemet, s hazám iránti kötelességeim érzetét Monarchának áruba Chroesusi kincsekért sem adom, s hogy utaink divergensebbek, mintsem én, habár száraz kenyérhéjon kellene is rágódznom, kormányhivatalt kérnék vagy vállalnék. Pfuj, pfuj, gyomrom háborodik, ha csak reá gondolok is. Ez tehát az én lelkemnek moralis lehetetlenség lévén, azonban mivel élnem s házam népéről gondoskodnom kell, hivatalt viselni kénteleníttetvén, arra határoztam magamat, hogy Pesten lakom, s tabularis ügyvédséget folytatok, ezen állásban lelkem függetlensége megmarad. E választásra sok más okokon kívül, mellyek a hon szívében gyakran mulatni ösztönöznek, még széles ösméretségem is késztet, s a megkezdett ösvénynek folytatását bizonnyal könnyűnek hiszem. Csak a kezdetről kell tehát gondoskodnom. Mert házam népének fenntartása, s a munkák miket diaeta után tenni szándékozom, azt kívánják, hogy mindjárt legyen biztos jövedelmem, s nyugodt elmét kívánó munkámnál gondokkal terhelve ne legyek.
Világos adósságbeli perek. – Kossuth ügyvédi fogalmazványai közöt – OL, Kossuth Gyűjtemény II. C. 2. – számos ilyen jellegű irat található.
E végett többek között – Tisztelt Barátom Téged is bátor vagyok felszóllítani, – hogyha Barkóczy grófnak vagy más valakinek pesti fiscalitására nézve valamit tehetni alkalmad lenne, rólam meg nem felejtkezni méltóztassál.* Azon barátságnál fogva, mellyre ifjabb koromnak némelly könnyelműségei mellett is méltattál, bátorságom van büszkeség nélküli önérzéssel állítani, hogy ha valaha, most bizonnyal képes leszek a bennem vetett bizodalomnak megfelelni, mert értelmemet nevelé a tapasztalás, characterem pedig mondhatom csak most fejlett ki, miután – hálá többek között ide jöttemkori baráti intésednek is – a gondatlan ifiúság könnyelműségeiből az érett férfi kor, melly csak hazának s kötelességének kíván élni, egészen kivetkezett.
A Törvényhatósági Tudósítások kiadásának terve – amely később Kossuth pesti megélhetésének költségeit biztosította, – csak 1836 áprilisában, az országgyűlés utolsó napjaiban született meg.
Legyen szabad kérésemet újítani s válaszodat kikérni. Te élj boldogul s tartsd meg nekem nagybecsű barátságodat, amint én vagyok változatlanul
tisztelő barátod
Kossuth Lajos
Kossuth Lajos
Désy pesti ügyvéd meghalálozván ez által többek közt Herceg Kohárynak pesti fiscalitása megürült. Kedves Sógorod által nem tehetnél e részben valamit?
Sk. ered. OL, Kossuth Gyűjtemény I. 8689.
