72. Pozsony, 1835 szeptember 13. Kossuth körlevele: előfizetést hirdet az országgyűlés vallásügyi vitáiról írt sajtó alatt levő k…
72.
Pozsony, 1835 szeptember 13.
Kossuth körlevele: előfizetést hirdet az országgyűlés vallásügyi vitáiról írt sajtó alatt levő könyvére.
Pozsony, 1835 szeptember 13.
Kossuth körlevele: előfizetést hirdet az országgyűlés vallásügyi vitáiról írt sajtó alatt levő könyvére.
Azon munkák közül, mellyeket a jelen országgyűlés munkálódásiról közrebocsátani szándékozom, az első részt, melly különösebben az 1833-ik esztendő alatt vitatásban volt „Vallásszabadság” tárgyát foglalja magában, elkészítettem. Ezen munka a későbbiekkel Országgyűlési Gyűjteményeimnek egészivé fog összeolvadni,* azért is szükségesnek tartám bevezetés gyanánt a jelen országgyűléséről átaljában egy értekezést előrebocsátani.* Ezt követi rövid történeti rajza az evangelicusok vallásbeli szabadsgának Magyarországban, vagyis inkább a vallásszabadságát tárgyazta törvényhozás históriája az 1791: 26. törvényczikkely alkotásaig, nemkülönben mindazon normális fensőbb rendeletek kivonatja, mellyek a vallás tárgyában ezen törvény alkotása óta 1825-ik esztendőig kiadattak, s amiket én csak azért sem véltem elhallgathatni, mivel többnyire ezen kútfőkből eredtek mindazon súlyok és sérelmek, mellyeket a bécsi és linczi békekötésekkel, s ezeken alapuló 1791: 26 czikkellyel biztosított lelkiismereti szabadság szenvedett, s maiglan sem szűnt meg szenvedni. Annyival inkább szükséges volt tehát velök az olvasóközönséget megösmertetni, mivel nemzetünknek az úgynevezett organicus országgyűlésre* összegyűlt képviselőit a vallás tárgyának előleges felvételére nemcsak a statustudomány gyakorlati részének amaz általános elve határozá, miszerint a politicai reformokat a vallásszabadsági reformnak megelőzni kelletik, mert enélkül a többfelekezetű nemzet morális erejét közhatású munkálódásra összepontosítani, e nélkül pedig a hon s királyi szék elválaszthatatlan javára megkívántatott czélszeres javításokat kivívni csaknem lehetetlen, – de elhatározák különösen a KK és RR-ket az orvoslásért reménykedő nyomás és üldözés egyes esetei is, mellyek azonban nyilvános előterjesztésre s vitatásokra nem kerültenek. Aki tehát csak a törvénykönyvből ösmerné a magyarországi 3 millió protestáns helyzetét anélkül, hogy vallásbeli szabadságunknak gyakorlati részével némileg megösmerkednék, könnyen azon gondolatra juthatna, hogy a jelen országgyűlés kitűzött fő czélját e gyengéded tárgynak közbevetésével* hátráltatni kár vala. A normális rendeletek kivonatja azonban gyakorlati ösmeretet fog az evangelicusok helyzetéről nyújtani, s megigazolja azon nemeslelkű férfiak cselekvéseit, kik nyomorgtott polgártársaik ügyét olly lelkes pártfogásra méltaták. Ezen előzmények után következnek az e tárgybani vitatások részletei, úgy a kerületi, mint a két tábla országos üléseiből saját jegyzetimből, mellyeket azoknak mindenkori figyelmes tanúja gyűjtöttem, s mikkel országgyűlési tudósításimból a tisztelt közönségnek egy része különben sem ösméretlen. A munka 30–40 nyomtatott ívekre terjed két kötetben. A nyomtatás azonban, melly iránt már minden szükséges rendelések megtétettek, könnyen elgondolható okoknál fogva több nehézséggel, s így több költséggel is jár, mint p. o. a Nemzeti Kalendarium; s én, ki 3 évek óta magános haszon és nyereség nélkül futom a nyilvánosság töretlen ösvényét, saját értékemből a nyomtatás költségeit nem viselhetem. Azon bizodalomnál fogva tehát, mellyel országgyűlési pályámon találkozni szerencsés valék, azon érdeknél fogva, mellyet a közdolgok iránt minden akadályok daczára naponként nevekedni tapasztalunk, – azon kegyességnél fogva, miszerint a tisztelt közönségnek nagy része itteni munkálódásom hibáit türelemmel szenvedé, tehetségem középszerűségét engedékenységgel ápolá, s nem a tett csekélységére, de az igyekező őszinteségére tekintett, ezen bátorító nézetekből indulva bátor vagyok a közvéleményhez folyamodni, hogy „Országgyűlési Gyűjteményeim” ezen egyik részének kiadása előfizetés által elősegíttessék. Ha ezen felszóllítás kedvező sikerre talál, semmi sem fog ellene állani, hogy munkámat 1836. tavaszal tisztelt előfizetőim kezéhez juttathassam. Egy példány ára 3 forint pengőben. Akik 10 előfizetőt gyűjtenek, egy ingyen példányt kapnak köszönetem jeléül.*
A Kossuth által itt meghirdetett munka töredékeit l. előbb 53. sz. alatt, 366. kk., uo. a magyarázatokat is a töredékek keletkezésének idejére és körülményeire vonatkozólag.
Nem lehet biztosan eldönteni, de erősen valószínű, hogy Kossuth végül is azt az előbeszédet illesztette vallásügyi munkája élére, amelyet eredetileg a főrendekről tervezett munkája bevezetésének szánt. Ennek tárgya ugyanis annyira általános elvi jellegű, hogy bármilyen, országgyűlésről szóló munka bevezetője lehetett volna. (L. előbb 53/a sz. alatt, 367. kk.)
Azért nevezték ezt az országgyűlést „organicus”-nak, mert a tervek szerint a kilenc rendszeres munkálat alapján szerves egységben reformálta volna meg az állam életének teljes egészét.
Ez a tárgy ugyanis nem a rendszeres munkálatok keretében, tehát nem szervesen, hanem Beőthy 1833. jan. 9-i indítványa folytán „per excerpta”, soron kívül került az országgyűlés napirendjére, és vitatása – más tárgyakkal párhuzamosan – egy félesztendeig tartott.
Kossuth már mint a Pesti Hirlap szerkesztője, lapjának 1841. 62. számában felhívást tett közzé, s felajánlotta, hogy az előfizetési díjakat a jelentkezetteknek visszafizeti. Ismertette a kézirat viszontagságait, s közölte, hogy a névsor, amely a jelentkezett 3–400 előfizető nevét tartalmazta, elveszett, ezért nem tudott kötelezettségének korábban eleget tenni. Erre a közleményre utalt később is, a lap 69. számában, amikor Vladár László Hont megyei főszolgabíró gúnyos levélben emlékeztette az előfizetési akcióra.
Miért nem lehet ezen felszóllítást a hírlapokban közrebocsátanom? nem szükség fejtegetnem; valamint azt sem, hogy a siker végett előre vigyázat ajánlható. Kérésemet azzal rekesztem, hogy az előfizetés felől legfeljebb f. é. október 25-ik napjáig, ha biztos alkalom akad, a begyűlendő pénz felküldésével is bizonyos értesítést kérek, mert országgyűlésünk közelgő véghatára bizonytalan lévén, berekesztése után az értesítés is nehezebbé válnék, s az időben én is fogyatkozást szenvednék. Költ Pozsonyban szeptember 13-án 1835.
Kossuth Lajos
az Országgyűlési Tudósítások szerkesztője
az Országgyűlési Tudósítások szerkesztője
Kossuth sk. fogalm. OL, Kossuth Gyűjtemény I. 50/a. Rossz másolatból kiadva: Hazánk X. köt. 208–210. l.
Kossuth a körlevelet Tudósításainak 279. számához mellékelve küldte szét az ország minden részébe. A kormány kémhálózata ebben az esetben is megtette kötelességét, s egy-két nappal az előfizetési felhívás kibocsátása után már a kancellár asztalán feküdt a jelentés a „hírhedt” Kossuth újabb kezdeményezéséről. A kancellárnak első dolga volt, hogy a könyv kinyomtatásának megakadályozására megtegye a szükséges lépéseket. A kipróbált úton már szept. 17-én Metternichhez fordult az alábbi jelentéssel:
Der berüchtigte Verfasser der periodischen schriftlichen Notizen über die Verhandlungen des ungarischen Reichstages Ludwig Kossuth hat der Nr. 279. dieser Berichte ein Blatt beigelegt, vorin er seinen Praenumeranten Kund gibt, dass er sich mit einem Werke über die Verhandlungen des gegenwärtigen Reichstags befasse; der erste Theil werde aus zwei Bänden in Umfange von 30 bis 40 Druckbogen bestehen, und den Gegenstand der Glaubensfreiheit (Vallásszabadság) behandeln, und werde mit den nachfolgenden Abhandlungen, welche wie es scheint, den Titel Országgyűlési gyűjteményeim (Meine Sammlungen reichstäglicher Verhandlungen der Ereignisse) führen werden, in Verbindung gebracht werden. Er nimmt sich vor: in dem ersterwähnten von der Religionssache handelnden werde die Geschichte der Freiheit des Evangelischen Glaubensbekenntnisses in Ungarn bis zur Verfassung des 26. Artikels vom Jahre 1791. voranzulassen; dann auf die Verordungen überzugehen, welche seit jener Zeit bis zum Jahre 1825 in dieser Angelenheit erlassen wurden, und mit der Darstellung der diesfälligen Verhandlungen auf dem dermaligen Reichstage zu schliessen.
Sowohl die bekannten Grundsätze dieses Mannes, als weil er in jener Bekanntmachung schon in vorhinein darauf hindeutet, dass die Bedrückung der Evangelischen Glaubensgenossen grössentheils von den erlassenen Verordnungen herrühren, lässt erwarten, von welchem Geiste dieses Werk, welches in ungarischer Sprache geschrieben sein wird, sein werde. Dies hat um so sicheren Grund, da er in der Bekanntmachung bemerkt: die Drucklegung dieses Werkes, hinsichtlich welcher bereits die nöthige Einleitung getroffen wurde, sei aus leicht denkbaren Gründen schwieriger, und heshalb müsse auch das Werk kostspieliger ausfallen: er müsse daher einen Pränumerationspreis von 3 f. C[onventions] M[ünze] für ein Exemplar des Werkes festsetzen, welches wenn diese Aufforderung einen gänzlichen Erfolg hat, im nächsten Frühjahr erscheinen wird. Schliesslich, erinnert derselbe noch, dass es wohl nicht nothwendig sei hinzufügen: warum diese Ankündigung nicht in den öffentlichen Zeitungsblättern erscheine, so wie: dass die Sache mit Umsicht behandelt werden müsse, wenn sie einen Erfolg haben soll.
Nach dieser Andeutung dürfte es wohl kaum einer Zweifel unterliegen, dass wenn es nicht etwa dem Kossuth geligen sollte jenes Werk innerhalb der Monarchie in einer Wineldruckerei aufzulegen, was indessen bei dem grösseren Umfang desselben nicht denkbar ist, er damit umgehe: dasselbe im Auslande, allenfalls in Leipzig zum Drucke zu befördern.
Ich gebe mir daher die Ehre, Eure Exzellenz von diesem Vorhaben des gedachten böswilligen Individuums bei Zeiten in Kenntnis zu setzen, damit demselben auf angemessene Weise begegnet, wenigstens aber die Einschleppung desselben thunlichst verhindert werde; sollte infolge der weiteren Beobachtung, welche ich in der Sache angeordnet habe, mir etwas bekannt werden, was Eurer Exzellenz in obigen Hinsicht interessant sein könnte, so behalte ich mir dasselbe schleunigst nachzutragen.
Ered. fogalm. OL, M. Kanc. eln. 1835: 2032.
Mellette egyidejű utasítás fogalmazványa a) Méreyhez, hogy bármi továbbit megtud az ügyről, azonnal jelentse, b) Wirkenerhez az ügy ismertetésével és sürgetéssel, hogy siettesse Kossuth „bűnlistájának” korábban elrendelt* összeállítását. Mellette még Mérey szept. 17-i jelentése, mellékelve hozzá Kossuth körlevelének másolata.
Vö. 69. sz. 44. o.
A kancellár közbelépése eredménnyel járt. Metternich helyettese, Ottenfels már okt. 11-én tájékoztatta Reviczkyt a szász udvarral folytatott tanácskozásokról és a Drezdában és Lipcsében történő illegális könyvnyomtatások megakadályozására kötött megállapodásokról. (M. Kanc. eln. 1835: 2156. sz.) Nov. 6-án pedig maga Metternich válaszolt a kancellár szept. 17-i átiratára: közölte, hogy a stuttgarti követ, valamint a lipcsei és hamburgi konzulok utasítást kaptak, hogy az illetékes kormányoknál tegyenek meg mindent a Kossuth-mű kinyomtatásának megakadályozására. (Uo. 1835: 2287. sz.) 1836 május 16-án pedig azt jelentette Sedlnitzky, hogy Harsányi Pált, aki Pozsonyban szintén távollévők követeként vett részt az országgyűlésen, s akit Orosz József feljelentett, hogy ő viszi külföldre Kossuth kéziratát, Salzburgban elfogták. Franciaországba igyekezett, sokféle kéziratot és újságot találtak nála, az Országgyűlési Tudósításokat és Orosz Diaeta-közlőjét is, de a keresett Kossuth-kéziratot nem. Mint borkereskedő kért és kapott útlevelet, a nála volt könyvek és kéziratok alapján állítása szerint könyvet akart írni Magyarországról. (Uo. 1836: 734. sz.) Tény az, hogy Kossuth könyvének első íveiről még nyomdai korrektúrát kapott 1836 tavaszán, a korrektúrák küldése azonban abbamaradt és a vállalkozás homályos körülmények között csődbe jutott. (A Harsányi körüli nyomozásokról tekintélyes iratcsomó van OL, M. Kanc. eln. 1836: 1175. sz. alatt. Vö. még Kossuthnak Kölcseyhez írt 1836. júl. 21-i, Csáthy Károlyhoz írt 1836. jún. 28-i és Szakács Péterhez írt 1836. aug. 5-i levelével e kötetben, valamint Kossuthnak a Pesti Hírlap 1841. 64. számában közölt felhívásával.)
